Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

Harminckettedik évfolyam. 50. sz. Budapest, 1889. deczember 15. PROTESTÁNS r Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. Készüljünk a zsinatra. Nagy Ignácz. — Iskolaügy. Protestáns gymnasiumaink és a görög nyelv, fíohm Károly. —• Tárca. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. Petri Elek. — Belföld. Lelkészválasztási készülődés a debreceni egyházban. Joó István. — A nagy-kanizsai ev. ref. misszió-egyház köréből. Jávory Nántor. —Gyakorlati lelkészet. Harc az Istennel, dr. Viguié után Baksay László'. — Külföld. Visszapillantás az osztrák protestánsok zsinatjára. Kovács Lajos.— Irodalom. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Vili, ker. Szentkirályi-utca 39, sz, III. em. Készüljünk a zsinatra. in. Az összeülendő zsinat törvény-revisióját legnehezebben a lelkészválasztási törvény várja. A lelkészi állomások betöltésének módozataira szükség itt kissé visszapillantani a múltba, hogy az eszmék s e tekintetben való jogfogalmak fejlődését, alakulásait szem előtt tartva, a ma érvényes lelkészválasztási törvény intentióját teljesen megérthessük. A reformatió kezdetén, tudjuk, hogy a nemesség kezdeményezte az áttérést, s a földes urat követték jobbágyai, s a földes ur a patronatus javadalmait átadta a protestáns papnak, a pátronusi jogot s kötelességet föntartotta magának; ha pap kellett valamely falujába, megkerestette a seniort s kért tőle alkalmas egyént, a kit kinevezett a földes ur ; népválasztási jogokról akkor még szó se volt. Szabad városokban pedig a tanács kért papot a seniortól. A kész pap pedig akkoriban oly kevés volt még, hogy bennük válogatni épen nem lehetett, hanem örömmel beérték azzal, a kit kaptak. Ezért tettek egyes főurak a külföldi egyetemeken alapítványokat, s küldöttek ki egyes ifjakat saját költségükön, hogy számos egyházból álló uradalmaikban a nép papban hiányt ne szenvedj ;n. Egyes nagyobb gyülekezetek is taníttattak itja~: kat a főiskolákban, hogy egyházuk üresede; esetében biztosítva legyen. Sokszor a még egyetemen tanuló ifjak kaptak meghívást egyes gyülekezetekbe, de megtörtént nem egyszer az is, hogy a meghívott ifjú a meghívást csak úgy fogadta el, ha előbb megengedtetett neki egy vagv két évig magát valamely külföldi egyetemen tovább képezhetni. Ebből az időből maradtak fönn a még ma is itt-ott fennálló pátronatusok. Ezt a korszakot nevezhetnénk a protestáns papok arany korának, mert aki tanulmányait végezte, biztos kenyérre várták idehaza, a tanulmányi költségeket pedig fizették a patronusok. A tanulónak nem volt egyébb gondja, mint a tanulás (no ennek aztán meg is feleltek emberül), a végzett ifjúnak pedig az volt a gondja, hogy melyik üres egyházba üljön be — mert ilyen is volt elég — vagy ha előre elkötelezte magát, s üres papi állás ott nem vol% ellátásáról bőven gondoskodtak, vagy urfiakat nevelt, vagy rectoriát nyert. Az eilen-reformatió — Pázmán és a jezsuiták korszaka — igen sok földes urat visszatérített a katholikus hitre, a patronusokból sok helyt üldözők lettek; a patronátus javai katholikus papoknak adattak, hanem a nép minden üldözés dacára is megmaradt hitében, még akkor is, ha évtizedeken át nem volt lelkipásztora, s egész vidékeken a pásztor nélküli nyáj anarchiában élt, de át nem igen birták téríteni. Ekkor — nem többé földes urak, hanem a nép megkeresése folytán — a senior nevezte ki az egyes gyülekezetek számára a papot, a gyülekezet pedig maga gondoskodott annak eltartásáról, a mint tudott. Sokszor fizette- a katholikus papot is muszájból, a magáét is örömmel. így fejlődött ki az esperesek pap- és tanítókinevezési joga, melybe a nagy közönség teljesen megnyugodott. Ez a jog később megosztatott az assessorokkal s az esperes nem többé egyedül, hanem assessor társaival együtt gyakorolta, a kinevezési jogot. Ekkor és még később, is, a'consistorialis gyűlések — mert tractualis, vagy képviseleti gyűlésről szó se volt, a gyülekezetek és gregarius papok csak kérelmezhettek, de nem tanácskozhattak — helyrendelő gyűléseknek neveztettek. A senior, majd később a consistorium