Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

meg száz sérelmes esetekből tudjuk mennyiben alkalmazkodott és alkalmazkodik a hazafiságára büszke magyar róni. kath. clerus a magyar állam ezen minden felekezetű s így őt is szigorúan kötelező rendeletéhez?... Nem reflektálva most a széles magyar haza minden részében napi renden lévő hitfelekezeti sérelmekre, specifice azon kis territóriumon történt, s általam észlelt törvényellenes esetek felemlítésére szorítkozom, hol alig 14 hónap óta teljesítem a lelkigondozás nehéz, terhes, s mégis előttem gyönyörűséges misszióját. A helybeli róm. kath. gymnasiumban 7, a népiskolában 9 növendékünknek tanítom a vallást, ezen 16 tanítvány közül 11 lett róm. kath. lelkész által elkeresztelve, anélkül azonban, hogy a megkereszteltetésükről szóló jegyzék annak idejében az ev. ref. lelkészi hivatalnak átküldetett volna, minek következménye az lett, hogy idejövetelünkig ezen 11 növendék római kath. hittant tanult, más szóval róm. kath. vallásban neveltetett. Midőn nyomára jöttem ezen anomaliának azonnal felkerestem az igazgató urakat, az ide vonatkozó törvények felmutatásával követelvén növendékeinket; az igazgató urak a felmutatott, és különben is jólismert törvények dacára kérésem teljesítését megtagadták; az abnormis helyzetről jelentést tettem esperesemnek, ki szintén barátságos uton szándékozván a bonyadalmat megoldani, kérte az igazgatóságot, hogy növendékeinket kath. hittan látogatására ne kényszerítsék, hanem azokat az életben levő törvénynek megfelelőleg hitoktatás végett hozzám utasítsák. Hasztalan ! esperesem beavatkozásának ' sem lett kívánatos foganatja. Nem lévén ezen előzmények után számunkra más orvosság, a nmélt. kultusz minisztériumhoz valánk kénytelenek fordulni, mely is a mult iskolai év végén 20,581/90. sz. loyalis intézkedésével vetett véget ezen önkényszülte törvényellenes állapotnak. Míg azonban a nagybecsű miniszteri rendelet megjött, tehát 1888. iskolai év végéig fenti 11 növendék közül 7 teljesen kath. hittant tanult, 2 pedig kétkulacsosan, mindkét vallás-órát látogatá, nagyon természetesen a kath. és nem a mi hittanunkból nyert érdemjegy kerülvén bizonyítványaikba, mely körülmény növendékeink előtt nem lévén ismeretlen, nekem nem tanultak semmit. így állván az ügyek Kanizsán, vájjon képezheti-e kérdés tárgyát: hogy itt egy őrködő ev. ref. magyar Sion-ra szükség van?... ha Nagy-Kanizsa városaban lakó ev. ref. vallású hitsorsosok 1887. évi november hó 13-án tartott egyházi közgyűlése önálló egyházzá alakulásat lelkiörömtől áthatottan egyhangúlag el nem határozza, növendékeink említett száma felekezetünk részére épen úgy elveszet volna, mint az idők hosszú folyamán elvesztek azok a százak, talán ezrek, kiknek megmentése, megtartása érdekében, pásztor nem létében, nem tett, nem tehetett senki semmit. Az általam most rajzolt visszás állapotok s a szélrózsa minden irányában naponként ismétlődő ilyen vagy ezekhez teljesen analóg esetek megszüntetésére nézve nem lenne-e már valahára időszerű, az egyház már-már küszöbön álló, legfőbb intézkedő gyűlésének, a zsinatnak egy érdemleges feliratot szerkeszteni a magas kormányhoz oly célból, hogy a felekezetek jogait kölcsönösen szabályozó §§-ok ne csak a türelmes papíron heverjenek, de felmerülő visszaélések esetén, szemrefőre való tekintet nélkül bírságolásban vagy egyéb büntetésben részesüljenek mindazok, kik a koronás államfő által szentesített alkotmányos törvényeink arculveréset egész szabadalommal, egész kihivólag űzik ?... nem lenne-e időszerű a törvény által ugyan semmis és érvénytelennek nyilvánított, de mind a mai napig kicsikarni szokott reversálisokra, illetve azoknak szedőire nézve törvényhozás utján tetemes pénzbírság vagy egyéb súlyos elmarasztalás életbeléptetését kieszközölni az állam legfőbb tisztviselői testületénél?!... Jól tudják azt a mi kath. kollégáink, hogy az 1844. évi III. tc. 1. §-a megfordított alakban, az ő általuk szabadon űzött lélekhalászatnak is mentő palládiuma, a mennyiben a hivatok törvény — és egész jogosan — így is értelmezhető: «azok kik 18 éves koruk eléréséig a róm. kath. vallásban neveltettek stb. vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek.)) Ezért ragadják már magukhoz a bölcsőből, sőt az eskü oltáránál kisdedeinket, s ezen jogtalan eltulajdonításra bazirozottan — erőszakoskodástól sem riadva vissza— azért nevelik őket a kath. vallásban mert nem ismeretlen előttük: «quod uni justum, alteri aequum !» ... Tennünk, e tekintetben haladéktalanul tennünk kell, mert jelen helyzet fenmaradásával magunk nyitunk tárt kaput nyájaink elorzására. November 15-én beállít hozzám egy kis-kanizsai róm. kath. vallású bognár s felkér, hogy ev. ref. vallású jegyesével — kinek létezéséről ez alkalommal volt szerencsém először értesülni — hirdessem ki, még pedig advent előtt háromszor, mivel ő advent előtt akar esküdni. Ez atyámfia lehetetlen! válaszolám neki, ha csak dispenzátiót nem eszközöl ki az alispáni hivataltól. Nem kell oda alispán — mondá emberem foghegyről —megteszi azt maga is egy kis pénzért, a mi papjaink is megtesznek ezért mindent. No édes emberem — felelém —ha a maguk papjai ilyet pénzért megtennének is, én ugyan szegény, de tisztességes honpolgár létemre a törvényt senki kedvéért és semmi összegért kijátszani nem fogom, azonban esküdjék nálunk, mi adventben is összeadjuk a házasulandó feleket, azon előleges kikötéssel, hogy zajos mulatságot ne tartsanak. Ezt már nem teszem — feleié emberem — mert azt mondá a quardian úr, hogy nem lesz Isten áldása házasságunkon, ha maguknál esküszünk, íme ígv szoktak a mi franciscanus kollégáink rólunk beszélni a könnyen hivők seregének! További beszélgetésünk közben kiderült, hogy az én emberem egy hóval ezelőtt elhunyt törvényes neje mellett 13 év óta folytat concubinátust állítólagos jegyesével s ezen együttélésnek 4 fi- és 2 leány személyében 6 élő györnölcse van, kiket egytől-egyig a ferences urak valának szívesek elkeresztelni s ez ideig róm. kath. vallásban is nevelni. Bognárom nem csinált titkot abból sem, hogy ő bizony csak azért szánta magát az egybekelésre, hogy a házasságtörés által nemzett 6 gyermeket törvényesíthesse. Ez is lehetetlen atyámfia mondám. No majd meglássa az úr hogy lehetséges válaszolá emberem. Most kíváncsian, feszüit figyelemmel várom mi fog történni ? vájjon a házasságtörésből született ev. ref. gyermekek lesznek-e csakugyan a barát urak által törvényesítve és miként ? . . . Emberem beszélgetés folyamán azon megjegyzésemre : hogy a gyermekek egytől-egyig ev. ref. vallásúak, s hogy mint ilyenekhez jogot formálok, kegyes volt felekezetünk részére a 2 leányt engedélyezni, ha már épen «muszáj», de a fiú gyermekeket, mint hangsulyozá, semmi képen sem fogja engedni, hogy reformátusokká legyenek. (?) Szóljon hozzá bárki: van-e ilyen körülmények közt szükség Kanizsán reánk ? ! vájjon, egyebeket nem tekintve, pusztán felekezeti szempontból megérdemeljük-e hitsorsos testvéreink anyagi és erkölcsi támogatását evangyéliumi egyházunk itteni megszilárdítására nézve ? Van a központon, vannak a szórványokon kryptoreformátusok is, kikkel csak az alkalomszerűség hoz