Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

számos ovációban részesült ugv volt tanítványai, mint a különféle felekezetek tantestületei s az intelligens városi közönség részétől. A jubileumi ünnepélv istentisztelettel kezdődött, mely alkalommal Kiss István segédlelkész szép alkalmi szónoklatot mondott. Isteni tisztelet után az iskola egyik tantermében leleplezték a jubilánsnak Kubányi Lajos jónevű festőnk által készített arcképét, miután Kövy Tivadar a balassa-gyarmati evangélikus egyház felügyelője hatásos beszédben méltatta érdemeit, a mit Kovácsi meghatottan köszönt meg. A tantestületek képviselői után az egykori tanítványok nevében Fábry János egyszerű, de szívből jövő s ezért szívhez is szóló meleg szavakkal üdvözöte. Délután fényes bankettet rendeztek tiszteletére, hol lelkes tóasztokat mondtak rá Horváth Danó szerkesztő, Reményi Károly város-biró, Hottovinszky Károly róm. kath. plébános, Sinka Frigyes evangelikus esperes, Sztranyavszky Géza közjegyző stb. * A Károli emlék és alap ügyében több felől élénk tevékenységről értesülünk. A tiszáninneniek el vannak tökélve, hogy a lélekszám szerinti i—'i krt minden áron összegyűjtik, s e tekintetben lankadatlan buzgalommal foly a munka. Sárospatakon, mint halljuk, 6 presbyter házról-házra jár a gyűjtő-ívekkel, más helyeken alkalmi prédikációkban hívják föl a nép figyelmét. A dunamelléken is több helyen serényen és sikerrel foly a gyűjtés. Szalay Ferenc külsősomogyi, Ádám Kálmán kecskeméti, Sípos Pál pesti esperes urak, ki 50, ki 100, ki 150 frtot gyűjtöttek össze egyházmegyéikben. Egyes gyülekezetek is szép összeggel járultak a nemes célra: a szlavóniai Haraszti, a pozsonymegyei Deáki, a baranyai Zaláta, s a szomszéd Ó-Buda példái fényesen igazolják, hogy a hol a lelkész szívére veszi az ügyet, ott nem 1, de 2—3 krt is könnyen Össze lehet gyűjteni lélekszám után ; pedig az említett ekklézsiák mindenike a szegényebb helyek sorába tartozik. Csakhogy az ilv lelkes buzgóság nagyon is szórványos. Egész egyházkerületek vannak, hol a munkának még eddig semmi nyoma. Pedig ha a jó alkalmat egy tekintélyes alap gyűjtésére most elszakasztjuk nem tudom, mikor jutunk hozzá újólag! * Lutherünnepély Erfurtban. Jénából irják lapunknak : Magasztos és lélekemelő ünnepély folyt le okt. 30—31. napjain Erfurtban : a Lutherszobor leleplezési ünnepélye. Nemcsak a város osztatlan részvéte, de az idegen vendégek roppant száma is fényesen igazolta a nagy reformátor emléke iránt érzett hálát s tiszteletet. Már az előző napokon zászlók sokasága díszité a várost s az utcákon valóságos vándorlásnak tünt fel az ünnepre összesereglett sokaság járás-kelése. A szobrot, mely az u. n. Vilmos-téren van felállítva s eszméje Beyschlag hallei tanárnál 1881-ben fogamzott meg, egész zászlóerdő vette körül. Ott voltak az ünnepélyen, mint vendégek, egyebek közt: dr. Schulze, dr. Hesse, Kretzmayer superintendensek s udvari papok, dr. Beyschlag, Lastig, Hering hallei, Nippold jénai egyetemi tanárok stb. Okt. 30-án este 6 órakor az összes ev. templomokban ünnepi istentiszteletek voltak s ezeken jobbára vendégpapok prédikáltak. Fejtegették Luther befolyását a német nemzeti érzület kifejlésére s hangsúlyozták, hogy a nagy reformátor mindig megérdemli, hogy a hiterős meggyőződés példán}'képének tekintessék s mint ilyen tiszteltessék az utókor által. Este 8 órakor volt a vendégek fogadtatása Bárwinkel lelkész és Kirchhoft városi polgármester által üdvözlő szavak kíséretében, melyekre a megjelent vendégek közül többen lelkes szavakban válaszoltak. Különösen nagy hatást tett Beyschlag, ki beszédét ezekkel a szavakkal zárta be : ((Tisztelet a férfiaknak és a .városnak, hol ily művek létesülnek ! Áldott legyen Erfurt e művéért!» Okt. 31-én délelőtt 10 órakor ismét istentiszteletre hívogatták a harangok s ez alkalommal az ünnepi beszédet a Zsidókhoz irt levél 13. fej. 7—9. v. alapján dr. Schulze superintendens tartotta. Ennek végeztével megindult az ünneplő sokaság a szobor felé. Ideérve elénelkeltetett az «Erős vár a mi Istenünk)) két első versszaka. Bárwinkel lelkész rövid beszéde után lehullt a lepel a szoborról. Mély megindulás vett erőt ekkor a tömegen s pillanatnyi siri csend után óriási erővel hangzott fel ismét az előbbi ének. S mintha csak az éj is örült volna a látottak felett: a nap is áttörte előbbi felhőfátylát s ragyogó fénynyel vonta be a remek szobrot. Aztán lelkes beszédek kíséretében megtörtént a szobor átadása s átvétele. Az ünnepély ezen része valóban a prot. szellem hatalmas nyilvánulásaként tünt fel. A délutáni ünnepélyes lakoma végeztével, az ünnepély záradékául óriási fáklyásmenet tartatott a szobor felé. A 8000 fáklya valóságos lángtengert árasztott szét a városban. A menetet 5 zenetestület kisérte s lovasok vezették. A szoborhoz megérkezve dr. Rogge super. tartott egy bosszabb, eszmékben gazdag beszédet. «A mi szobraink — mondá a többek közt — nem szentek szobrai! Mi nem hunyunk szemet Luther gyengeségei előtt, de azért szeretjük és tiszteljük őt s az a neve, és munkája kiolthatlan lángbetükkel vannak beirva szívünkbe!)) stb. A viharos tetszéssel fogadott beszéd ezen kéréssel ért véget: «Uram! maradj még velünk, mert immár beesteledik !» Még egy rövid ének s a magasztos ünnepély véget ért. — Legyen szabad még itt megemlítenünk, hogy ez már a 4—ik nagy szobra Luthernek — sőt az 5—ik is készülőfélben van Eisenachban. Mindezek pedig — kétségkívül — fényes bizonyítékai a németországi Luther kultusznak! * A IV. kerületi állami polgári-iskolai tanítőnő-és nevelőnőképző intézet nagy érdemű igazgatónője Zirzen Janka a f. hó 19-én ülte meg nevelőnői működésének 50 és igazgatónői hivatalának 20 éves évfordulóját. A szeretve tisztelt igazgatónő jubileumi ünnepélyét egészen csak a rajta csüggő szeretet rendezte s benne a tanári testület, a volt- és jelenlegi növendékek, a kartársak, és a szülők adtak kifejezést elismerő kegyeletüknek, hálájuknak és legszivesebb üdvözletüknek. Az ünnepély nagy számú és diszes közönség jelenlétében folyt le. A volt növendékek a vidékről is számosan jöttek el hálájuk adóját leróvni s tértek vissza abba a hajlékba, melyet nekik az igazgatónő páratlan kedvessége és lelkének nemessége második otthonná tett. Az ünnep d. e. 10 órakor kezdődött az intézet dísztermében. Péterffy Sándor a rendező bizottság elnöke megnyitván az ünnepélyt egy küldöttséget nevezett ki, mely az igazgatónőt meghívja. Zajos s újra és újra felharsanó éljenek kisérték az ünnepeltet a diszterem végén felállított emelvényig, hol összegyűlve várakoztak reá a minisztererium képviseletében dr. Verédy Károly főv. tanfelügyelő, az igazgató tanács tagjai közül: Hanzély, Tokai Nagy Lajos, dr. Vecsei Tamás, Volff György, dr. Csiky Kálmán, Galgóczy Károly; továbbá Szász Károly püspök, Gyertyánffy István, dr. Kiss Áron, Király Pál tanárok, Tóth József, Réthy Lajos és Szabó Károly tanfelügyelők ; Dusóczky Károlyné és Lázámé-Kasztner Janka igazgatónők s több más előkelőségek. Az ünnepeltet először Verédy Károly tanfelügyelő üdvözölte átadván neki a vallás- és közoktatásügyi miniszternek «teljes elismerését)) kifejező iratát ; azután Komáromy Lajos tolmácsolta a tanári kar érzelmeit, Lázámé-Kasztner Janka a volt tanítványok nevében szólott a szívnek melegével, nemes egyszerű-