Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

ülniök a gyermekeknek és többet tornázniok és füröd— niök. A 9—ii éves gyermek figyelmét a tanórákban túlsokáig veszik igénybe megszakítás nélkül. A helytelen tananyag és tanmód különösen a gymnasiumokban lelhető, hol a latinnak és görögnek egyoldalú ápolása a természetes szellemi fejlődést akadályozza; a latin tanítása különösen kedvez a phrasis kulUisnak; szavak lépnek a gondolatok helyébe, az értelem s nyelv között levő természetes viszony megfordíttatik. A latin s görög nyelv egyoldalú, formális „szellemgymnastikáuldressurául szolgálnak, mely az eszményit elfojtja. így Preyer. Ezen támadások hangja a legfelsőbb iskolai hatóságok körébe is elhatott és kedvező fogadtatásra talált, így Poroszországban a latin nélküli reáliskolák iránt a legilletékesebb helyen is különös jó indulattal viseltetnek. 1888. évi február 23-án Goszler vallás- és közoktatásügyi miniszter kijelentette a porosz képviselőházban, hogy «a realisztikus (tehát latin nélküli) műveltség iránti előszeretet folytonos növekedésnek örvend», és kifejezést adott ezen tény feletti örömének. A miniszter szavainak bizonyítékául ismét a statisztikához fordulunk. E szerint a gymnasiumok látogatottsága 1880—1885-ig 75,190-től 80,019-re, progymnasiumoké 4094-ről 4274-re emelkedett; azon tanulók száma tehát, luk a latin-görög műveltséget akarták elsajátítani, kereken mintegy 5000-rel szaporodott. A reálgymnasiumok tanulóinak száma ugyanabban az időben 27,666-ról 24,706-ra olvadott le, 1882 óta pedig 9428-ról 9050-re apadt. A latin-reáliskolák tanulóinak száma tehát évről-évre apadt. Ellenban a latin nélküli főreáliskolák (9 tanévvel) tanulóinak száma 1880—1885-ig 1656-ról 5110-re emelkedett, míg a latin nélküli reáliskolák (7 osztálylyal) régi számarányukat megtartották. A latin nélküli felsőbb polgári iskolák (hat osztálylyal) tanulóinak száma 2408-a], a sokkal számosabb és népesebb gymnasiumi tanulók száma ellenben csak 2080-al szaporodott; a latin reáliskolák pedig 2397 tanulónak a veszteségét siratják. Goszler miniszternek tehát igaza volt, mikor a realisztikus, latin nélküli műveltség iránti előszeretet terjedését konstatálta. De tovább is ment; nemcsak elismerte a tényt, melyet nem tagadhatott, hanem a latin nélküli fesőbb oktatás iránti előszeretetének kifejezést is adott, azt mondván: «Nem fogok ellankadni, hogy kezemet oltalmazólag tartsam reáliskoláink felett». Erre a kijelentésre két körülmény indíthatta őt; egyik az, hogy az akadémiák túltermelése elé gátat vessen; második pedig az a hite, «hogy a polgári élet számára a népiskolai műveltség jobb előkészítést nyújt mint az akadémiai műveltség.)) A latin nélküli reáliskolák pártolását a tudós iskolák túltömöttsége idézte elő. Azért már régebb idő óta azon kérdéssel foglalkoztak : mikép lehetne a tudós pályán való túltermelést megszüntetni ? Egyebek közt különösen most a mult évben a túltermelést azzal a mélyre ható körülménynyel hozták összeköttetésbe, hogy a német reáliskolai ügy az 1882. március 31-iki új tantervvel jelentékeny módosítást nyert és egyelőre nem lehet remélni, hogy a tanterv módósíttassék. Németország egyik hangadó lapja a «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» egyik cikke azt mondja, hogy az 1859. október 6-iki tan- és vizsgálati szabályzat szerint a reáliskolának feladata «általános tudományos előkészítést nyújtani azon polgári hivatásokra, melyek számára egyetemi tanulmányok nem követeltetnek.» Ennek megfelelőleg fogta fel a reáliskola a maga feladatát és helyzetét. És dacára annak, hogy a reáliskolák egyes növendékei különös tudományos vonzalomtól indíttatva, vagy egyes tanítók által ösztönöztetve az egyetem felé fordultak, dacára annak, hogy e legfelsőbb oktatásügyi hatóságok, tekintetbe véve az érettségi vizsgálatok kitűnő eredményét, lassacskán a reáliskolai tanulóknak is több tért nyitottak a tudós pályákon : a régi reáliskola egész berendezésével mégis csak a valódi életnek előkészítő iskolája maradt és hogy különböző formáiban valóságos polgári iskola volt; hogy mennyire felelt meg a polgári élet követelményeinek, az világosan mutatkozik tanulói számának rohamos emelkedéséből. 1860-tól 1881 -ig a gymnasiumok és progynmasiumok tanulóinak száma 40,ooo-ről 80,000-re, tehát kétszeresére, és ugyanabban az időben a reál- és polgári iskolák tanulóinak száma 18,ooo-ről 50,000-re tehát csaknem háromszorosára emelkedett. Ebbe, a reáliskolák valódi szükségének megfelelő fejlődésébe az 1882-diki március 31-diki körrendelet alaposan módosítólag hat be. Előbbi feladatukhoz híven maradhatnak csak a latin nélküli hat és kilenc tanfolyamu iskolák; hogy azok még most is mint válóságos polgári iskolák működnek, az folytonos fejlődésükben mutatkozik. 1882-től húsvéttól 1886. húsvétig tanulóik száma 12,900-ról 16,000-re növekedett; sőt még a felső reáliskola is, mely 9 évi tanfolyama mellett sem bírt jogosultsággal növendékeit a műegyetemre felvétetni, fejlődött, tanulóinak száma 41,000-ről 48,000-re emelkedvén. Lényeges módosítást szenvednek az eddigi első rendű reáliskolák, melyek mindnyájan ugyanabban az értelemben és irányban működnek. Az új reálgymnasium tantervében a vallás, németnyelv, mathematika, természettudomány, irás és rajztól heti 15 órát vettek el; csak a latin nyert 10 órát, az előbbi számhoz viszonyítva csaknem egy negyedet. Az eddigi polgári iskola ezentúl a latin iskola felé közeledjék! Ennek s hasonló intézkedésnek összes eredménye az, hogy az új reálgymnasium többé nem polgári, hanem tudós iskola; többé nem a polgárság iskolája, mint a volt első rendű reáliskola, hanem a körrendelet hivatalos magyarázata szerint a gymnasium mellett rendelve van «mind ama fiatal emberek számára, kiknek életpályája tudomány- vagy műegyetemi tanulmányokat követel.» Ekkép nyilatkozik a «Norddeutsche Allgemeine Zeitung.» (Vége köv.) Gamauf György. T A R C A. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. Néhány hónappal ezelőtt, midőn e lapok tárcájában a bibliai bevezetéstan körében felmerült figyelemreméltóbb tanulmányokat ismertettem, említém, hogy az új testamentumi kritika körében legújabban oly irányú fejtegetésekkel találkozunk, melyek, ha tudományos értékök kiállja a tűzpróbát, előbb-utóbb egyészen új alapokra fektetik a bibliai kritikát. Azon alkalommal egyszersmind ígéretet is tettem, hogy ezen újabb kritikai tanulmányok egyikét vagy másikát részletesebben is fogom ismertetni a tisztelt olvasó közönség előtt. Ez igéretemet óhajtom most beváltani, s azon tanulmányokat szándékozom ismertetni, melyek az u. n.pásztori levelekre vonatkoznak. Van ugyanis a Pál apostol neve alatt ismert levelek között három, a Timotheushoz irt két és a Titushoz irt egy levél, melyeknek a többi levelektől sok tekintetben elütő, de egymással megegyező karakterük van, minél fogva az új testamentumi bevezetéstanban már a mult századtól kezdve összefoglalva tárgyaltattak. Ezen leveleknek ugy tartalmi, mint alaki sajátságai ez