Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

melyet a kerület neki, jegyzőkönyvei lapjain «hálás elismerés és köszönet nyilvánítás)) alakjában szokott évenkint kiszolgáltatni. Ugyanily díjért szolgálja ő a budapesti reform, egyházat mint presbyter, mint algondnok, s mint az egyház vagyona egy részének kezelője; szolgálta és szolgálja az egyházat, a hazai protestáns tanügyet mint az egyházkerületi gyűlésnek, mint az egyetemes tanügyi bizottságnak, mint a Baldácsy-féle alapítványt kezelő választmánynak, többször mint az egyetemes konventnek tagja. Elég lenne őt csak a magunk kis körében, a hazai protestáns egyházi és iskolai ügyek mezején való munkálkodásában látnom, hogy a legfelsőbb kitüntetés, mint valóban megérdemelt tűnjék fel előttem. Pedig hát az a kitüntetés — mint tudjuk — nem az e körben szerzett érdemeiért jutott neki osztályrészül. De tudjuk, ismerjük azon érdemeket is, melyeket ő szélesebb körben szerzett. Nem akarjuk azokat elősorolni, nem akarunk mellette e tekintetben bizonyságot tenni; neki megvolt és megvan az az öröme, hogy életében megláthatta az országos tanügy terén is lelkiismeretes munkálkodásának eredményét, legalább részben; élvezhette polgártársainak elismerését, háláját, a mint ezt pár évvel ezelőtt ötvenéves jubileuma alkalmával tapasztaltuk, a mikor az ország legtávolabbi vidékeiről is, a különböző vallásfelekezetek hívei közül százan és százan jöttek ezerek és ezerek képviseletében, őt üdvözlendők. Most pedig im élvezheti Ő Felségének kitüntetését. S méltán, mert tekintse bár valaki a legsötétebb szemüvegen keresztül hazánk jelenlegi állapotát, de azt kénytelen elismerni, hogy azon a téren, melyen Gönczy Pál az utóbbi huszonkét év alatt működött, nemzetünk s népnevelésünk érdekében oly haladás történt, melyhez hasonlót reményleni sem mertünk. Voltak nemzetünknek nagy hadvezérei, voltak hatalmas hódító királyai, kik országunk határait messze kiterjesztették, az alattvalók számát sokasították; de a magyar nemzeti eszme terjesztésére s a nemzet szellemi birodalmának öregbítésére egy hadvezérünk, egy királyunk sem tett annyit, mint a mennyit tettek azok a férfiak, kik az utóbbi pár évtized alatt a nemzet kulturális ügyeinek vezetésével foglalkoztak, és a vezetők közt kiváló hely illeti meg Gönczyt. Es ezen utóbbi két évtized alatt jelentékeny hódítást tett hazánkban nem csak a magyar nemzeti eszme, de egyszersmind a protestáns szellem is, és épen ez a körülmény az, mely e lapok hasábjain e sorok írására indít; mert hiszen voltakép nem az embert akarom én dicsőíteni, hanem a szellemet, melynek ő szolgálatában állott s melyet terjeszteni, erősbíteni élete feladataként tel {intett. Mi történt az utóbbi pár évtized alatt a hazai tanügy terén ? Behozatott az egyetemes iskoláztatás, a nép nagy zömének nevelése, művelése, a mit a protestántismus már negyed fél száz év óta gyakorolt és sürgetett. Emeltetett anyagilag, szellemileg a tanítói kar. mely hazánk más vallásfelekezeteinél eddigelé annyira mellőzve s elnyomva volt, de a mely kar a valódi protestantismus előtt mindenkor nagy becsületben tartatott, kezdetben a papi karral egygyéforrottan működött s minden időben az egyház, a, társadalom egyik erős oszlopaként tünt fel. Állíttattak iskolaszékek, miként a protestánsoknál eleitől kezdve valának presbyteriumok, egyháztanácsok, azaz bevonatott az iskolaügy kezelésébe, gondozásába, felügyeletébe a világi elem is, s ez által annak a közművelődés iránti érdekeltsége fokoztatott. Az iskolák átalakíttattak értelemfejlesztő intézetekké, tehát a józan műveltség, felvilágosultság forrásaivá; az iskolák gondjaik alá vették a nemzeti nyelvet, a hazai történelmet, a nemzet hazafias szellemi fejlesztését, erősbítését: a mint a protestáns iskolák eleitől kezdve híven ápolák a vallásos hittel kapcsolatban a józan felvilágosultságot, igyekeztek jó polgárokat nevelni nem csak Isten országa, de a földi haza számára is. Húsz év óta ily irányban vezettetik a hazai közoktatásügy, ily irányban működött e tágas mezőn Gönczy s ily értelemben volt ő, bajnok társaival, pedig jórészt külsőleg más vallásfelekezethez tartozó társaival együtt a protestáns szellemnek a haza összes polgárai között terjesztője. A protestantismusnak is, de századunknak is egyik jelszava a munkásság. Gönczy ismerte e jelszót és ő nem csak szóval és Írásban, de főként példájával egyik legbuzgóbb apostola volt a munkának. Ma már túl van a hetvenedik évén, de még most is, télen és nyáron a reggeli öt óra munkában találja őt, és munkában van késő napestig s csak is így történhetett, hogy hivatalos teendőinek nagy halmaza mellett szolgálhatta egyházát, felekezete iskolaügyét, a társadalmat, irodalmat, magán s családja érdekeit. Az evangeliomi keresztyénségnek egyik legszebb, legnemesebb virága : a családiasság. És Gönczy e tekintetben is hű az evangeliom, a protestantismus szelleméhez, s mint családfő, mint apa, mint jó barát példányképül áll számos ismerőse körében. A közpályán való működését tekintve úgy tűnik fel, mint ha egész életét a közjónak akarta volna feláldozni; a családja körében látva pedig azt vélnők, hogy talán