Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

heves-nagykúnsági egyházmegye esperese, Mező-Túr szülötte és gymnasiumának egykori növendéke mondott a reformáció 372-ik évfordulóját méltóan érintő, majd szerencsés átmenetben a nevezetes nap fontosságáért hálaadó, a szív mélyéből fakadó imádságot, a mire ismét az énekkar éneke s ennek elhangzása után Mészáros Károly Mező-Túr polgármesterének s a m.-túri ev. ref egyház főgondnokának egyszerűségében is nemes emelkedettségü beszéde következett. Különösen meghatóak voltak az érdemekben megőszült kiváló műveltségű férfiúnak végső szavai, a melyekben hálát adva Istennek, hogy megengedé érnie az iskola épületének felemeltetését, magára a bibliai agg Simeon szavát találóan alkalmazta. A nagy közönség énekével az ünnepély templomi része be volt fejezve, hogy a gymnasium dísztermében legyen méltó folytatása, hova hosszú sorokban vonult fel az ünneplő gyülekezet. Itt Lukács Dániel, a m.-túri ev. ref. egyház egyik lelkésze és kiérdemült esperes, buzgó alkalmi imával megnyitván az ünnepélyes presbyterialis gyűlést, a mindenfelől megjelent vidékieket a legszívesebben üdvözölte; majd buzdító szavakat intézett a nagy munkát befejező egyház elöljáróságához. Ezután felolvastattak Révész Bálint püspök urnák, Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyzőnek és Könyves Tóth Mihály debreceni lelkésznek nagy hatást keltett üdvözlő leveleik. Majd Füredi gymnasiumi tanár olvasta fel az uj épület vázlatos, de igen tanulságos történetét. Végül Balogh Ferenc debreceni akadémiai igazgató a debreceni, Futó Mihály a hód-mező-vásárhelyi iskola nevében üdvözölték nagy melegséggel nz uj hajlékba költözött tesvérintézetet. Ezzel a szép ünnepély véget ért. Utána mintegy 150 terítékű közebéd következett, számos felköszöntővel. — A díszes és célszerű iskola, mely Mezőtúr egyháza és városa áldozatkészségének fényes tanújele, a protestáns buzgóságnak nemes példája, 130 ezer frtba került. * Előfizetési felhívás evang. magyar Agendára. Czékus István tiszakerületi evang. püspök úr által következő sorok közlésére kérettünk fel. «Az eg37

etemes gyűlés megbízásából a püspöki kar a magyar Agenda átalakítása és koiunk vallásos szellemének megfelelő átdolgozására az ág. hitv. ev. egyházak számára vállalkozván, annak az egyházi szertartásokra vonatkozó első része Hornyánszky Viktor könyvnyomdájában szép nagy betűkkel nyomva és szép alakban kiállítva immár megjelent, második része pedig, az ünnepi, közvasárnapi, alkalmi, reggeli és temetési imák nyomtatás alatt vannak és jövő év április haváig megjelennek. Felhívom ennélfogva ev. egyházunk összes lelkészeit, hogy ezen magyar Agendát mely mostani körülményeinknél fogva a német és tót egyházakban sem nélkülözhető, a mennyiben minden egyházban előfordulhat — s nem ritkán épen véletlenül kívántatik magyar egyházi szertartás végzése — egyházaik részére megszerezni s arra Hornyánszky Viktor könyvkereskedő úrnál (Budapesten, a M. Tud. Akadémia épületében) postautalványon előfizetni méltóztassanak. Előfizetési ára mind a két kötetnek, szállítási díj nélkül: a) bőrbekötve aranyvágással 4 frt 50 kr, b) vászonkötéssel 3 írt 70 kr, c) fűzve 3 frt, oly módon, hogy a ki az első részt megrendeli, a második részt is köteles elfogadni. Azon esetre pedig, ha az I-ső és II—ik rész külön-külön kívántatik, akkor az aranyozott bőrkötésért 1 frt 50 kr., közönséges kötésért pedig 70 kr kötetenként még külön fizetendő. Rozsnyón, 1889. évi november hó 10-dikén. — Czékus István, ev. püspök. * Reformációi emlékünnepély tartatott a késmárki evang. lyceumban, minek lefolyásáról — kissé elkésve — következő tudósítást vettünk. «Lyceumunk kormányzó és pártfogói tanácsa azon határozatot hozta, hogy ősi intézetünk ezentúl minden évben a nagy eseményhez méltóan ünnepelje meg a reformáció emlékét. Illő is, hogy itt a reformáció ősi fészkében, a reformációi tradíciók szentelt földjén a prot. tanuló ifjúság hálával és kegyelettel adózzék azon férfiak emlékének, kik a reformáció eszméinek, a szellemi és lelkiismeretbeli szabadság elveinek hirdetése által Európa szerte és így hazánkban is a modern kulturai fejlődés kezdeményezői lőnek. Mert bár mit mondjon és hirdessen az ellentábor, azon tapasztalati tényt eltagadnia nem lehet, hogy 300 év óta a modern kulturai élet a reformáció alap elvein nyugszik. S ebben rejlik a protestantismusnak, mint életelvnek fejlődési képessége. Az ünnepély a lyceum tágas dísztermében d. e. 9 órakor vette kezdetét. Már jóval 9 óra előtt megtöltötte a termet a teljes számban megjelent tanuló ifjúság. Pontban 9 órakor megjelent a lyceumi felügyelőség a tanárok, a polgári és elemi iskolai tanítók és az ünnepély iránt érdeklődő számos egyháztag kíséretében. Az «Erős várunk» 2 versszakának eléneklése után Zvarinyi Sándor, lyceumunknál a vallástan és philosophia tanára lépett a szószékre, s egy óránál tovább tartott igazi protestáns szellemtől áthatott beszédben ecseteié a nagy nap világtörténelmi jelentőségét. Erőteljes nyelven állítá előnkbe azon hitben erős s kedélyben gazdag kornak vezéralakját, Luther Mártont, ki a közvéleménytől támogatva, a szó hatalmas fegyverével és az evangyéliumnak a nép nyelvén hirdetett egyszerű igazságaival diadalmasan szállott szembe a tekintély uralmával. Az aautonomia ereje» szólott beszédéből a kor nivelláló s az államnak gyámkodó s unifikáló irányával szemben, mely az «eszmék kultuszából)) hajdan erőt merítő prot. intézeteket azon veszélylyel fenyegeti, hogy typikus egyediségüket, melyet századokon keresztül megőriztek, az általános áramlattal szemben már-már alig képesek megőrizni. A beszédre következő ének után, hogy az ünnepély méltó befejezést nyerjen, a tanárikar az ifjúsággal egyetemben az úri szent vacsorához járult. A nagy esemény emléke és az ünnepi hangulat eszünkbe juttatta a szent írás szavait: «Az Úr pedig ama Lélek, a hol pedig az Urnák ama Lelke vagyon, ott vagyon a szabadság)) (II. Kor. 3, 17) és egy másik szent helyet: «Nagy áron vétettek, ne legyetek embereknek szolgáik)) (I. Kor. 7. 23). V. K. * A görög nyelv sorsa az országos közoktatási tanácsban még nincs eldöntve. Négy szavazat föntartását, négy pedig a görög nyelvnek fakultatívvá tételét kívánta, s így az albizottság tárgyalása határozat hozatal nélkül fölterjesztetett á kis tanácshoz. A tárgyalás folyamán nagyon eltérő vélemények nyilváníttattak. Hunfalvy Pál, az első hozzászóló, erősen hangsúlyozta a görög nyelv tanításának szükségét, de azt sürgette, hogy várjuk be, míg a külföld e kérdésben határoz, addig foglaljunk el várakozó állást s tanítsuk minden tőlünk telhető erővel a görög nyelvet. Fraknói Vilmos levélben fejezte ki nézetét, melyben első sorban azt kivánja, hogy a görög nyelvet csak a jobb tanulóknak tanítsák. Egyébként azt sürgeti, hogy Írassék egy tudományos könyv, mely erre a tárgyra vonatkozó európai irodalom tekintetbe vételével tájékozza a tanácsot, a közoktatási kormányt s a közönséget a kérdés felől. Szabó Józset azt látja, hogy a németek, angolok, amerikaiak is erős küzdelmet folytatnak a görög nyelv eddigi kiterjedt tanítása ellen. Nézete szerint a tömegnek nincs szüksége görögre, hanem hasznosabb ismeretekre. Cherven Flóris méltányolja a görög nyelv előnyeit, de kevesli gyakorlati