Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-17 / 46. szám
nek még nemzet, melyben több utánzási viszketeg volna, mint bennünk. Pedig ez nem jó tulajdonság: mert gyöngíti a protuktív szellemi erőt, s másoktól hozván függésbe, észrevétlenül kifüröszt nemzeti erkölcseinkből, megfoszt önállóságunktól. Ám csinálják a németek úgy, a hogy jónak látják a maguk dolgát; de mi ne legyünk mindenben majmolói : úgy is kelleténél nagyobb a német cultus minálunk, miről a tataiak is tehetnek bizonyságot : mi rendezzük be saját helyi viszonyaink és nemzeti géniuszunk szerint tanintézeteinket, fősúlyt fektetvén mindenütt és mindenkor nemzeti nyelvünkre. Ha ezt teszszük, akkor termékenyebb lesz a nemzeti géniusz, mely megőriz attól is, hogy itt ne jöjjön senkinek eszébe a szükségen túl meleg ágyakat csinálni a teutonizmus számára. Sz.-Igló. Jeszenszky Pál, tanár. TÁRCA. Luther éneke.*) Erős várunk nekünk az Úr, Jó fegyverünk és vértünk, Ha bajjal kell megküzdeni, Megvédi mindig éltünk'. A régi ellen — az Még most is oly gonosz; Hatalma, sok csele, Kegyetlen fegyvere — A földön nincsen mássá, A mi hatalmunk oly csekély! Elvesztenék a harcot, De értünk küzd az igazi, Kit Isten kiválasztott. Kérded ki e dicső ? A Jézus Krisztus ő ! A seregek Ura, Az Isten, ő maga — O lesz a diadalmas. Ha csupa ördög e világ S mind el akarna nyelni, Mi nem félünk már, e csatát Mi nékünk meg kell nyerni. A föld királya itt Bármint erőlködik, Gátat hiába vet, Már elitéltetett — Egy szócska is ledönti. Az igét meg kell hagyni ok, S ezt nem köszönjük nékik;**) O küzd velünk a harc terén ***) *) Ezt a nevezetes éneket már többen lefordították nyelvünkre, de valamennyinek az a hibája, hogy a versalakot, a metrumot teljesen ignorálják. Ez vitt rá engem, hogy az éneket az eredetinek megfelelő alakban fordítsam le. Ez csak kísérlet. Próbálja meg más is. Így talán végre lesz egy igazi műfordításunk. **) Az eredetiben: Das Wort sie sollen lassen stahn, Und kein Dank dazu habén. Azaz: kell, hogy az igét megállni hagyják s ezért ne nyerjenek, mert nem érdemelnek köszönetet. Platt e költeményben csatatért jelent. Szent lelkével mind végig. Veszszen bár mindenünk, Vagyonunk, jó nevünk, Családunk — hadd vigyék, Nem lesz az nyereség; Mienk az Úr országa! Fordította: Csengey Gusztáv. Catholicae res. Olvastam a Szent István társulat nyomdájában megjelent s P. Angelikusz és Magyary Pál urak által szerkesztett «A legszentebb rózsafüzér királynéja)) című kath. folyóirat októberi számát. A címlap szerint «Havi folyóirat ez a Mária tisztelet, különösen pedig a Rózsafüzér Főtestvérület, az élő Rózsafüzér-egylet és örökös Rózsafüzér terjesztésére és ápolására». Mindjárt a címlap elején ez áll: ((Megáldom őt és művét. XIII. Leo 1885. jun. Ő szentsége Önre különös apostoli áldását adja, a magyarországi «Élő Rózsfüzérek)) összes tagjaira pedig egyetemes apostoli áldását 1888. aug. 2.» Nem akarom e füzet tartalmát részletesebben ismertetni, csupán egy kis mutatóval szolgálok belőle a nagytiszteletű Szerkesztő úr becses engedelmével, hogy e becses lapok olvasói is megismerhessék, miféle olvasmányokkal traktálják ama szerkesztő páter urak az ő jámbor olvasóikat! * * * Legelső cikke e füzetnek : «Ő szentsége, VIII. Leo pápa körlevele a világ összes püspökeihez szent József különös tisztelete ügyében.)) A 2-dik cikk: uMáriát dicsérni hívek jöjjetek!» A 3-dik cikk: ((Rózsafüzér kalendáriuma október hó minden napjára. Van szerencsém belőle egy párt bemutatni : «Okt. 1. 1617. Boldog Ficogyro Gáspás és Goinxida András japáni Rózsafüzértestvérületi tagoknak vértanúhalála.)) «Okt. 2. 1622. B. Jaquiki Lajos, a Rózsafüzértestvérület tagja.» «Okt. 7. 1571. A világhírű lepantói ütközet, melyben a Rózsafüzér imádsága győzött a törökök százezrei fölött.)) «Okt. 10. Szent Bertrand Lajos, a ki olvasójával halottakat támasztott fel.)) «Okt. 13. 1213. Mureti csata, melyet Montfort Simon az eretnekek tábora ellen azon pillatnatban nyert meg, midőn szent Domonkos a város templomában a szent olvasót imádkozta.)) «Okt. 15. 1484. VIII. Innoczens pápa a Rózsafüzértestvérület tagjainak teljes búcsút engedélyez, melyet az illetők haláluk óráján nyerhetnek.)) wOkt. 17. 1618. Szűz Máriáról nevezett Lőrincke Peruban, lunai szent Rózsa buzgó utánzója az olvasó imádkozásban.)) aOkt. 18. Tiszteletreméltó Kasztreszi Henrik, a ki az olvasós Boldogasszony kegyelmében részesült.)) «Okt. 21. 1622. A Békeségről nevezett tiszteletreméltó Angelusz, a ki a bűnösöket Rózsafüzérével térítette meg.» «Okt. 23. 1620. Tiszteletreméltó Leivai János, a kinek születése az olvasós Boldogasszony kegyelmétől lett lekönyörögve.)) «Okt. 25. 1629. Anzelnii tiszteletreméltó Marcell, a ki még alig jutott el eszének használatára, és már