Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

dítandó. Az ó-szövetség általános- és az egyes könyvek, szám szerint 39, részletes ismertetését s a szebb zsoltárok megtanítását, tehát úgy 60 óra alatt el kell végezni s még e mellett Palesztina földrajzát s egy kis régiségtant is tanítani! Úgy-e merész vállalat?! Meghiszem azt. Miután hát az énekeket úgy a mint kellene a rendes tanórában megtanítani lehetetlen, célszerű lesz erre külön órát venni. S így a vallástanárnak is lesz annyi órája, mint a többinek. Vagy ha e két utóbb említett óra az intéző férfiak által szükségtelennek mondatik : akkor vagy a földrajzot az I. vagy a II. osztályban, vagy a történelmet a III. osztályban kell a vallástanárnak adni s egyik-másik évben osztály tanársággal is meg kell bízni. Mint rendes tanár, természetesen a nyugdíj-intézetnek is tagja lesz. És ez lesz egyik legfőbb ok, a melyért életpályává választja a vallástanárságot. Azt hiába mondja bárki is, hogy ez nem felette szükséges, mert hisz tagja lehet a lelkészi nyugdíj-intézetnek. Nem elég. Mert a tanári nyugdíj-intézet nemcsak hátrahagyott utódainak, hanem ha munkaképtelenné lesz, neki magának is biztosítja a tisztességes megélhetést. A lelkészek egészen másként vannak; ha ők munkaképtelenekké lesznek is: állásukban megmaradnak; annyi teher hárul rájuk csupán, hogy segédet kell tartamok. A tanárnak pedig ilyen esetben menni kell. Az is különbséget tesz és a lelkészek, illetve lelkész-családok részére előnyt biztosít, hogy a lelkész halála esetén az özvegy kegyelem-évet kap. Úgy, hogy ha p. o. meghal valamelyik lelkész 1889. március 12. után hamarjában az örökösök teljes két évig élvezik még a papi hivatal jövedelmét; a mi -— csak a családot tekintsük kérem — nem lehet közönyös dolog, mert egy gyermekeket taníttató anyának 800, 1000, 1200 frt nem csekély összeg! Ez úton várom én azon boldogabb időnek elérkezését, midőn a vallástan az örökös uratcseréléstől és tanítása az experimentálástól meg lesz mentve; midőn vem összevonva, a negyedik órában a melléktárgyak között adják elő; a mi, ha a vallástanítás a szellemet s a jelit met képző tanítás-nevelésnek központját képezi: csakugyan elodázhatlanul szükséges. És ha ezt megérjük, akkor — én is azt mondom — «EgyházhatóságaÍnk a legnagyobb óvatossággal járjanak el a vallástanítói állások betöltésénél, mert a vallástanítás Á-ja és O-ja a tanitó egyénisége, a vallástanításnak sikere egészben véve a tanító egyéniségében rejlik." Csurgón, 1889. okt. 21. Kiss József. TÁRCA. Catholicae res. A mult évben boldoggá avatott jezsuita atya : Hofbauer Mária Kelemen csodás életrajzát közölve a szerző, felsorolt érdemei között elmondja a többi közt azt is, «hogyan térített át róm. katholikusnak a halálos ágyán egy lutheránus bárót ?» s hogyan térítette katholikussá a protestáns Klinkowström Miksát, a későbbi híres jezsuita szónokot ? a ki midőn mint ifjú egy rosz hírű házban ledérnők társaságában mulatott, megjelent ott ez a szent atya is, még pedig templomi köpönyegben, vál/palástban s ujját fölemelve intette őt. (cKlimkowström megzavarodott és annyira megrémítette e látomás, hogy ott hagyta a társaságot s katholikussá lett.» Ilyen több szenthez illő érdekes dolgokat művelt e szent atya ! Majd közöl még e naptár több hosszabb és apróbb meséket és legendákat szent Kristóf, szent Antal, Gizela és Lourdról, szent Sándor és szent Grátáról; s hogy retteg a sátán a bold. Szűztől-íéle históriákat, s adja a B. Sennyey életrajzát. S érdekesnek tartom még egy cikkét bemutatni, s ez: ((Emlékezzünk meg kedves halottjainkról !» ((Szivünkbe van oltva azon édes gondolat — mondja — hogy a halál nem fogja tőlünk végkép elszakítani azokat, a kiket a földön annyira szerettünk. És ezen hitünk az egyház csalatkozhatatlan tanítására van építve. A legmeghatóbb módon nyilvánul e hit a haldokló ágyánál, midőn a beteg arcáról a halálnak hideg verejtéke gördül le, és a beteget rémülettel tölti el a halál gondolata és a jövő bizonytalansága, egészen visszatér nyugalma, midőn hideg kezét megragadva, szivünkből Ígérjük neki, hogy az ő lelkiüdvösségeért sokat fogunk imádkozni.)) «Midőn Stuart Máriát Skócia királynéját halálra Ítéltek és a halál Ítéletet előtte felolvasták, a királyné egészen nyugodt maradt, csak arra kérte a bírákat, engednék meg neki, hogy az ő lelki atyja, a ki szintén be volt börtönözve, hozzá jöhessen. Megtagadták e kérést és egy lutheránus papot küldtek hozzá. O azonban viszszautasítá az ajánlatot e szavakkal : «Én a kath. egyház gyermeke vagyok, abban nevelkedtem, és abban akarok meghalni; sohasem fogok kilépni ezen boldogító egyházi egyességből, melyben halálunk után is összetűz bennünket a szeretet és a szegény lelket imádság és szent áldozat segíti. Bátran lépett a vérpadra és a 30-dik zsoltár (?) e szavaival fogadta a halál csapást: ((Kezeidbe ajánlom lelkemet!)) * * * Még a protestánsok sem tudnak lemondani a hitről, hogy van purgatórium, és hogy a purgatoriumban szenvedő lelkeken segíthetünk. «Egy francia iró, Gaume következő esetet írja le : ((Ismertem egy lutheránust, a kit a purgatoriumban való hit tett katholikussá. Épen egy vígság alkalmával lett az ő fivére a hirtelen halál áldozata. Kínos aggodalom tépte a szomorú testvér lelkét azon gondolatnál, hogy az elköltözöttnek az örök tűzben kellene szenvednie, holott jámbor életű volt; de azt is tudta, hogy a mennyország ajtaja csak azon lelkeknek van megnyitva, melyeket a legparányibb gyarlóság sem szennyez. A lutheránus vallás pedig megfosztja az ő hiveit azon vigasztalástól, hogy létezik ilyen tisztító hely. Szomorúak voltak napjai, álmatlanok éjszakái és a reménytelenség gyötörte szivét. Napról-napra mindinkább összeesett, közel volt már a sírhoz, mely az ő forrón szeretett testvérét is elfedte. Utazást ajánlottak neki, de ő azt mondta erre, hogy a legközelebbi vendégfogadóban fogja kiadni lelkét, annyira el van gyengülve. Végre sikerült mégis rávenni, hogy hajóra szálljon. Vele utaztam egy hajón; csakhamar megismerkedtünk egymással és nem sokára megtudtam az ő nagy bajának okát; azt a lelki szomorúságot, hogy nem tudja mi sors vár az ő fivérére az örökkévalóságban. Ah! így szóla hozzám halottak napján, fivérem iránt való szeretetem arra indít, hogy a ti vallásotokra térjek l Oh ! ha imádkozhatom fivéremért, könnyebben fogok föllélegzeni, életben fogok maradni, hogy naponként a mennyei boldogságot könyörögjem le annak számára, a kit oly nagyon szerettem a földön! A ti vallástok azt tanítja, hogy a hivők a halál után is egymás segítségére lehetnek; a ti imádságtok megbontja a sírnak irtóztató csendjét; ti közlekedtek azokkal is, a kik az élettől már elváltak ; ti ismeritek az emberi hibákat és gyarlóságokat, a bocsánatos (sic !) bűnö-