Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-27 / 43. szám

vallás gyakorlatuk folytatásától megfosztott, vérig sértett protestánsok nem tűrhetvén sokáig a jezsuiták nyomásait: a tőlük elfoglalt egyházi épületeket felgyújtották s azok mind a lángok martalékai lettek. Sőt még evvel sem elégedtek meg (mondanunk sem kell, hogy ezeket a jezsuiták által eszközölt vallomások alapján állítják) hanem a jezsuta kolostort is fel akarták gyújtani, melyet hogy könnyeben tehessenek, a kolostor közelében levő vár árkába rejtették el gyújtó szereiket, melyek már-már fellobbanásban izzottak, midőn felfedeztetvén eloltattak. A gyújtó szerek lángra szítói — állítólag — egy protestáns szolgáló és bűntársa egy 18 éves fiú, elfogatván azt vallották, hogy «azon legutóbbi tüzeket is, melyek Öt esetben 18 házat hamvasztottak el, egy csallóközi református pap felkérése folytán tették, aki pénzt adott egy a varosban lakó özvegy papnénak, hogy azon gyujtogatókat fogadjon fel. «Az özvegy papnénak — így szól a vallomás — sikerült is egy katholikus vallású közkatonát megvesztegetni, aki a várból gyújtó szereket, taplót, kénkövet és puskaport csempészett ki a gyújtogatás céljaira.* Ekkor Hoffkirchen, Széchény és a jezsuitákból alakult törvényszék a szolgáló, a 18 éves fiú és a katonától kicsikart vallomás alapján «Száki János ekeli református lelkészt elfogatta és elevenen megégettette. Az özvegy prédikátornét Súri Lőrincznét, a 18 éves fiúi", a szolgálót, aki börtönében a szabadulás reményében a róm. kath. hitre áttért, fejvételre, a katonát pedig, a ki a legutóbbi négy tűz esetnek állítólagos szerzője volt, tettei színhelyén, négy ízben, tüzes vasfogókkal leendő megcsipkedtetésre és máglyára Ítélte.» így meséli ezt a révkomáromi kis gymnásium i88:

5

/+

. évi értesítője, melynek egyes passusai ellen erős kifogásaink vannak. Nem akarjuk azt vitatni, hogy az említett tüzeket nem protestánsok okozták, sőt inkább azt magunk is elhiszszük, mert meg tudjuk könnyen magyarázni és meg is értjük, hogy a boszu, a visszatorlás érzete szította azt azok kebe'ében, a kik elkövették, mivel nem nézhették el, hogy régi parochiáik, iskoláik helyén a jezsuiták és ferencrendűek fészkelték meg magukat és ráadasúl még üldözik is Őket; de azért egy-két ember nemtelen boszújáért az egész protestáns felekezetet sújtani nem lehet. De a jezsuita ármánynak áldozatok kellettek, s vájjon nem kínálkozott-e az említett gyújtogatás hatalmas ürügyül arra, hogy rég kiszemelt áldozatát, a felső dunamelléki püspök fiát, Száki János ekeli református lelkészt a lábalól eltétesse? Hogyne használta volna fel a protestánsok üldözésére a révkomáromi tüzeket az a Szécsény György, a ki ott királyi-biztoskodott, s a ki később maga is kinyilatkoztatta, midőn az udvarában levő főemberek eme kérdésére: «mit akarnának a sok papoknak citatiojukkal, kiknek nagyobb része, maguk is tudják, hogy ártatlanok ?» azt felelte, hogy «Magyarországban az evangélikusoknak olyan kötelet fontunk, melyet ha a nyakukba ránthatunk, soha többször az evangyéliumi vallás labára nem áll, ha pedig azt nem cselekedjük, csak magunknak szerzünk bajt.* Ismételjük, hogy ne kere ett volna hamis tanúkat, mikor a cselszövény, az ármány valóságát maga az összeült törvényszék feje nyiltan meg is mondotta. Már csak ezért sem hihetjük el, hogy az ekeli prédikátor bujtogatta s fogadta volna fel a gyujtogatókat; de nem hihetjük különösen azért, mert az az özvegy papné, a kire hivatkozás történik, s a ki Súri Lőrincz egykor révkomáromi lelkésznek az özvegye volt s a kinek szintén feje vétetett: ekkor már nem is lakott révkomáromban, hanem szintén Ekelen, mivel a Száki János félesége volt. Ennélfogva az egész vallomást nem tarthatjuk egyébbnek aljas rágalomnál, melyet az üldözők úgy csikartak ki, gonosz tettüket óhajtván vele elpalástolni. Hanem e helyett igenis elfogadjuk és állítjuk azon történeti tényt, hogy a gyujtogatást ürügyül használván fel az említettek, hitnyomozó törvényszéket állítottak fel. S mivel mint említettük, halálos büntetés terhe alatt megtiltatott az elűzött lelkészeknek, hogy s^ha Révkomáromba ne térjenek, s mert Száki János tkeli lelkész mégis bátorságot vett magának, hogy oda menjen (tán épp^n Súri Lőrincznéért.) Hofikircheti egy Pál nevű vajdát német vasasokkal éjnek idején küldött ki Ekeibe e'fogatására. A kiküldött katonák ágyában megkötözték s feleségével együtt Révkomáromba hurcolták, a hol minden kihallgatás nélkül halálra Ítéltettek. Száki János ekeli református lelkésznek, a Krisztus hűséges szolgájának fejéről a hajat a körülötte forgolódó jezsuita, a Diokletianusnál is kegye lenebb pap hóhérral leborotváltatta; azután forró olvasztott ólmot öntetett fejére ezt mondván: «önts az ő fejére szentelt olajat, mert méltó ő ilyen drága kenetre;* azután az előre elkészített vásznat kénkőben és szurokban megmártván mezítrlen testére varratta, majd meggyújtatta és így sütögette, míg iszonyú kínok között ki nem adta ártatlan lelkét. Történt ez 1672. szeptember első napján, s a jezsuitáknak e gyalázatos tettét, a helynek emlékét a «Szentháromság szobor csoportozata* mai napig is híven őrzi, mely mellett nem mehet el református ember a nélkül, hogy ezen gonosz tett emlékezete fel ne újuljon lelkében. Feleségének szintén fejét vétették. Ártatlanságuk csakhamar kiderülvén, az ország protestáns reudei Lipótnak az 1681. évi országgyűlésen bejelentették, de siker nélkül, mert Hofificirchen még ezután is épen úgy üldözte a jezsuitákkal együtt a protestánsokat, mint annak előtte, a miért a protestánsok legnagyobb és leg jelesebb oszlopférfiai az üldözést tovább nem szenvedhetvén Révkomáromból kiköltözködtek. •""') Ez a szerencsétlen áldozat Száki János ekeli református lelkész nem tévesztendő össze azon Szenczi Száki Jánossal, a ki felső-dunamelléki püspök és somorjai lelkész volt, s a ki 1666-ról szintén Ekeiről keltezi Komáromi Csipkés Györgynek <Igaz hit» cím alatt kiadott 241 magyar prédikációit, üdvözlő versét így irván onnan : tTitkait Istennek sáfárló Doctori szolga S Krisztus nyájának szent dolgát mutató példa, Ez magyari népnek nyelvén használni ki sokban Kivánsz; szentírást, hit dolgát, tudva tanítván, Méltó dicsérnem szent munkád, mert sokakat épít, Elj hát Tstennek drága edénnye hosszas időt. Szenczi Száki János superintendens és somorjai prédikátor. Eklén. 6. máj. i666.» Ebből következtettük, hogy ekkor Ekelen volt fiánál, a révkomáromi á'dozatnál. Az apa, vagyis a püspök Száki János még az 1674 diki pozsonyi rendkívüli törvényszék elé megidézietett, s Önkényt támad lelkünkben az a gondolat, hogy azért írt alá ott azon térítvénynek, melylyel a házából való önkéntes száműzetésbe ment, mert fiának szomorú példájából jól tudta, mily borzasztó sors várakozik reájuk. Séllyei István írja a gályákról Beregszászi Istvánnak, hogy Szenczi Száki János Velencében halt meg 1675. március havában.3

4

) (Vége köv.) Thúry Etele. 33

) Az egész kikezdésre vesd össze: Lampe-Ember. Ilist. eccl. 749. 1. Bod Péter Kősziklán épült ház ostroma. 15. 20. 1. Fényes E. Magyarország geográfiai szótára. 86. 1. A révkomáromi egyházmegyében levő árva ekklézsiák lajstroma és Tóth Ferencznek a magyar nemzeti Múzeumban levő kézirat gyűjteményével. M) Sárospataki Fűzetek 1863. évf. Bácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai. Sárospatak, 1874. 10Ó. 1.