Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-27 / 43. szám

s 4 leányegyházát a f. é. május 6—25. napjain látogattam meg, ugyanazzal az előzékenységgel találkoztam a polgári hatóságok, azzal a meg­tisztelő szívességgel a társadalom s. annak min­den osztályai részéről, és a szeretet s bizalom azon feledhetetlen s szívem hálájában örökre élő jeleivel lelkésztársaim s a gyülekezetek részé­ről, mint megelőző hasonló körutaimban. Sok­szor éreztem, hogy nem birom el a tisztelet, szeretet és ragaszkodás ama koszorúit, melyekkel mindenfelől elhalmoztattam: sokszor ú°:v vél-O w tem, hogy én is terhére esem a gyülekezetek­nek, lelkésztársaimnak, családjaiknak; de az ellen hiába tiltakoztam — el kelle fogadnom, a mit önként s a jó szív túlságával nyújtottak. A bizalmat megérdemelni, a szeretetet szeretettel viszonozni igyekeztem. A gyülekezetekhez még a dorgá­lásban is a szeretet hangján szólottam; s ha bűnöket kelle ostoroznom, az ostorcsapás job­ban fájt nekem, mint a kiket ért. De látva az egyházmegye kormányzatában az erélyt bölcse­séggel párosulva, a lelkészekben a buzgó igye­kezetet Isten országa terjesztésére, s egymás közt a testvéri egyetértést és öntudatos együtt mű­ködést, a gyülekezetekben az áldozatkészséget, az Isten háza és az iskola építése körül, mely mindannyiszor megújul s feléled, valahányszor arra akár a szükség tudata, akár az egyházi fel­sőség figyelmeztetése inti; a tanítókban a köte­lesség érzetet, a jóigyekezetet csaknem kivétel nélkül s a sikert a legtöbbeknél, némelyeknél kitűnő mértékben is ; mindezeket látva — még a hol a nép veszedelmét jósló prófétákkal kelle sírnom az erkölcsi romlásba és veszedelembe rohanó nép fölött — éreztem, hogy nem veszünk el, az Isten megkönyörül tőle itt-ott elhajló népén is s megszabadít és kivon az örvényből; öt igazért megtartja a sülyedő várost s a ki felhozza a maga napját jókra és gonoszokra és esőt ad az igazak és hamisak vetéseinek, a ki a tiszta búza kedvéért a konkolynak is megke­gyelmez, még bűnbe tévedő népének is azt mondja: «én népem vagy te, megtartalak.)) Egyházmegyéink életműködésének hű tükö­réi a kezeinkben levő jegyzőkönyvek, azokban, az enyémnél részletesebb és teljesebb esperesi jelentések s magok az egyházmegyék végzései, határozatai, intézkedései. Mindenütt a jó rend, vagy ha az itt-ott megzavartatik, annak helyre­állítására erős, és legtöbbnyire sikeres törekvés jeleivel találkozunk. S az Isten házát építő buz­góság és áldozatkészség oly tényeivel, melyek — mint a jelenben megörvendeztetnek, úgy jövőnk felvirágzása iránt biztos kezességet nyúj­tanak. Az áldozatok hosszú sorát, az egyház­megyei jegyzőkönyvekből kivonva, jelentésem vegén találandja a főt. egyházkerület; élő­szóval előadásukkal nem akarva a főt. köz­gyűlést fárasztani. Egyházak és egyes buzgó hívek versenyeznek az egyház és iskola iránti áldozat készségben; örvendetes jeléül annak, hogy nem vagyunk oly szegények, mint ma­gunkkal is elhitetjük néha, tápot adva a kis— lelkű csüggedezésnek, — sem oly tehetetlenek, mint némelyek szemünkre vetik; de még inkább annak, hogy az ősök buzgósága ránk is átszár­mazott és még örvendetesebb alakban. Régen a nagyok, ma a kicsinyek az egyház fentartói és építői; azok ezeren voltak, ezek száz meg száz ezeren; az aristokrata mult, ma a munkás demokratia mezébe öltözött; ma az áldozásból gazdag és szegény egyaránt kiveszi részét, egyik sem marad el; s a megfogyatkozott gazdagok forintjait a szegények fillérei sokszorosan felül­múlják. Adakozó és alapító fejedelmek egyszerre óriási lökést adhatnak minden ügynek, az egy­ház és iskola ügyének is; a százezerek hozzá­járulása lassan, de folytonosan viszi azt előbbre. Az egyes nagyokból ki lehet fogyni; az egész­nek munkája soha sem fogy el. Egyiptom pvramisait, melyek évezredekkel dacolnak, a hatal­mas fáraók megrendelhették, de csak a munkás kezek milliói építhették fel. Népünkben a buz­góságot folyvást ébren tartani, s ha lankadni kezd, újra éleszteni: a lelkipásztorok és az egy­házi hatóságok legdicsőbb feladatai egyike. Mint a sareptai özvegy olajos korsóját s egy marok lisztjét soha sem engedte elfogyni az isteni kegyelem; mint a szüzek közül az öt eszesé­nek a mécsét kialudni nem hagyta a vőlegény forró vágygyal való várása; mint az öt árpa kenyér megsokasodott az üdvözítő áldott kezei­ben s az ő parancsára kivetett háló szakadozott a halak sokaságától: úgy legyen s úgy lesz nálunk is Isten igéjének ereje által. Az egyházmegyék életműködésének mozza­natai közül több, közgyűlésünk, illetőleg törvény­székünk tárgysorozatán előkerül s foglalkoztatni fogja jelen közgyűlésünket. Altalánosságban ki­emelem, hogy a népiskola ügy fejlesztésére mindenik egyházmegye kiváló gondot fordít s lehetetlen nem látni — kivétel nélkül minde­nütt — a haladást e részben. Úgyszintén az egy­házak anyagi ügyei, számadásai, minden egy­házmegyében a leggondosabban rendben tar­tatnak, állandó számszékek vagy számvizsgáló bizottságok vannak mindenütt s a számviteli ügy — kiterjedve az egyházmegye saját- és gyámpénztáraira — mind a nyolc egyházmegyé­ben rendben van. Sajnos eset, hogy az alsó­baranya-bácsi egyházmegyében a tanítók gyám­pénztára a kulai takarékpénztár bukása folytán

Next

/
Thumbnails
Contents