Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

nek «a pánszlavismus kánoni vétséget képez» című pontjánál Radó és Szontágh szólaltak fel, kiemelvén, hogy épen a panszlavismus mint kánoni vétség alapján indíttatott fegyelmi vizsgálat Mndron kievi «kirándulása» ellen. Az illetéktelen elkeresztelések kérdésénél dr. Szeberényi Gusztáv püspök az ügynek törvényhozás útján való rendezését süigette, a melyhez Györy, Karsay, Gyurátz («a Sión őreinek élő hitére» appellálva), Czékus, Laucsek és Radó szóllottak. A «lélekvásárlás» mielőbbi megakadályozására szükségességét s az egyes esetek jegyzőkönyvi nyilvántartását a gyűlés határozatilag kimondotta. Az akad. theol. nagybizottság jelentése kapcsán a pozsonyi akadémiai tanári karnak kérvénye az országos középiskolai nyugdíjban való részesítése tárgyában Győry és Radó indítványára, mint még időelőtii valami, elejtetett. Az akad. nagybizottság mandátuma lejárván, hat évre újra megalakíttatott: Elnök: br. Prónay D. Tagok a bányai kerületből: Fabinyí T., Hunfasvy P. és Doleschall S. ; a tiszai kerületből : Péchy T., Zelenka P. és Hörk József; a dunántúli kerületből: Radó K. Poszvék, S., Gyurátz F.; a dunáninneni kerületből : Major P., Ballik Fr. és Rttter K. Hivatalból tagjai a püspökök, a többi 8 tagot a pozsonyi egyház választja. A levéltári jelentés kapcsában a gyűlés meleg köszönetet szavazott Zichy Mihálynak, ki egy gyönyörű Lutherképeí ajándékozott az egyet, levéltárnak, Hoiváth S. lelkész szerint a budapesti ev. magyar egyháznak. A tanügyi bizottság jelentése kapcsán Batizfalvy J. helyére Bő hm K. jegyzővé választatott, s előbbinek elismerésül meleg köszönetet szavazott a gyűlés. Az oroszlányi pánszlávok semmiségi panasza, mely Mudron, Dula és cCsobreda et comp.» részéről újból heves jelenetekre szolgáltatott okot, mint nem az egyetemes gyűlés elé tartozó dolog, visszautasíttatott. Az egyet, gyámintézeti, pénztárnoki és lelkészvizsgáló bizottsági jelentések illetve javaslatok tudomásul vétettek. A zsináti bizottság jelentése kapcsán az egyes kerületek a dunáninneni kivételével a zsinat összehívását az 1891. évre javasolták. A zsinaton való aránylagos képviseltetés tárgyában Czékus, Karsay, Doleschall és Veres J. szólaltak fel. Zsilinszky M. indítványánál, a mely az erdélyi ev. egyháznak az országos egyetemes egyházhoz való alkotmányos csatolását sürgeti, megszakadt a tárgyalás, s annak folytatása következő napra halasztatott. (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület nagy nevű és érdemekben gazdag püspöke főt. Révész Bálint úr testi gyengélkedése miatt meg nem jelenhethén, Kiss Áron esperes úr, mint legidősebb esperes helyettesíttette őt a zsinati törvények értelmében; megjelent azonban az egyházi ügyek iránt meleg érdeklődésű s messze körben ismert buzgó főgondnok Vallyi János úr ő méltósága, s így az elnöki széket Kiss Áron úrial együtt töltötték be. Kiss Áron elnöklő esperes úr fennkölt ima után a szép számmal megjelent tagokat az egyház ügyei felett való buzgó közreműködésre fölhiván, a gyűlést megnyitotta. A gyűlés rendkívül gazdag és bő tárgysorozatának minden egyes pontja ugy sem érdekli a nagy közönséget, sem idő, sem hely nincsen azoknak méltatására ; azért csak egyes nevezetesebb ügyek megemlítésére szorítkozom ; egyelőre is megjegyzem azonban, hogy a közgyűlést megelőzőleg 5 napon keresztül folyvást működtek különböző egyházkerületi bizottságok a rájok bizott nagy fontosságú ügyek megbeszélésében s javaslataiknak elkészítésében. Egyszersmind a közgyűlést megelőzőleg tartattak az első és második lelkész képesítő vizsgálatok is. E vizsgálatokról szóló jelentésből örömmel lehetett meggyőződni, hogy papi pályára készülő ifjaink komolyan veszik feladatukat s alapos készültséggel igyekeznek megfelelni jövendőbeli magasztos hivatásuknak. A jelentés felolvasása után nyert kedvező benyomást aztán csak fokozta az elnöklő esperes úr ajkáról hallott, s alakjára nézve szép, tartalmára nézve pedig igaz és megható beszéd, melyet e ((Protestáns Egyh. és Isk. Lap» olvasó közönségének élvezetére ezennel ide iktatok. ((Tiszteletes atyafiak, a hitben fiaink, ez időtől fogva Isten mellett az Úr szőllőjében munkálkodó társaink ! Meghallottátok az egyházkerület felvigyázó pásztorainak, hittudós tanárainak, a ti vizsgálatotokból kitűnt képességtekről, itt e főtiszteletű egyházkerület előtt tett bizonyságtételét, mindnyájotok érdemének hű méltatását. Hála Istennek egy sem esett el a próbán közületek! És most itt állatok, hogy addig is míg Isten kitkit közületek egy-egy gyülekezet önálló vezetésére méltatna, s ennek folytán a rendes lelkipásztori hivatalra ünnepélyesen falavattatnátok és örök esküt tennétek, e főtiszteletű egyházkerület nevében, ideigleneseit el és kibcesássunk titeket, hogy mint az itju Timotheus a vén Pálnak hivatali segédei lehessetek lelkészfőnökeiteknek, s jogot nyerhessetek a lelkészpásztori összes teendők érvényes teljesítésére. A végére mehetetlen tanácsú Isten megakadályozta az egyházkerület első kormányzóját, főtiszteletű püspökünket, hogy most itten intézhesse Jánosi lelkének szelid intéseit, tanácsit hozzátok és itten adhassa atyai áldását reátok : azért fogadjátok tőlem, mint e kormányzó testület törvényes megbízottjától, ezen ev. ref. egyházkerület véneinek legidősbikétől, mindnyájunk közös buzdítását az evangyéliomból vett rövid tanácsát s jó kivánatait. Nagyobb részetek, ifjú tiszteletes atyafiak, még csak az elméleti részéből nyert képesítést a lelkészi hivatalra tartozó tanoknak, a gyakorlatiakból még vizsgálatra jövendenek és ezeknek mondom most itt a nagy apostollal, hogy «ezekben gyakoroljátok magatokat, hogy gyarapodástok nyilvánvaló legyen mindenek előtt, legyetek példák a beszédben, nyájaskodásban, szeretetben, a lélekben, hitben, tisztaságban, hogy senki meg ne utálja a ti ifjuságtokat.» És mondom, óhajtóm mindnyájatoknak, hogy ((erősbödjetek meg a Jézus Krisztusban való kegyelem által» mert a pályát, melyre indulandók vagytok, s melyen haladtok nem ragyogja a hír csillagárja, nem fénylik felette a dicsőség napja, kilátástok, mely talán hajnal fénynyel csillant fel előttetek, bizonytalan jövő sűrű ködébe vesz, utatok nem a földi jólét tejjel mézzel folyó Kanaánjába visz. Ott az alföld aranyló kalászai nem a ti számotokra lengedeznek, a kies halmok és dus mezők terményei másokat gazdagítanak. A ti sorsotok a koszorútlan küzdés és szegény jutalom. ((Hogyha azért eledeletek lesz és ruházatotok, legyetek háládatosak és azokkal megelégedjetek,)) mert semmit sem hoztatok e világra és innen semmit ki nem vihettek. ((Erősbödjetek meg a Jézus Krisztusban való kegyelem által,» mert, ha nem is úgy bocsátunk ki titeket, mint bárányokat a farkasok közé, de meglátandjátok, hogy ma is nagy számmal vannak az emberek közt a hitetlenek, hálátlanok, szüleik iránt tiszteletlenek, kegyetlenek, magok szeretői, tisztátlanok, fösvények mérték-