Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

pokolra kárhoztatja. Nem, én azt hiszem, hogy nem egy, az egyházon kívül élő lélek, a ki önvétke nélkül nem ismeri az igaz egyházat, de hit és lelkiismeret szerint él, üdvözölni fog. Igen én ezt biztosra veszem. Imádkozzék a jó Istenhez, hogy világosságot, hogy kegyelmet nyerjen felülről, ez az egyedüli út, hogy az igazság megismerésére eljusson. A vitatkozás nem ér semmit. A vitatkozásban a gőg és önszeretet tüzeskedik. Ebben mindenki tudományát, olvasottságát fitogtatja, és a végén marad ki-ki a mi előbb volt. Az ima a fő üdveszköz. Imádkozzék reggel és estve, és én reménylem, hogy onnan felülről világosság és kegyelem száll önre, mert a jó Isten azt akarja, hogy alázatosak legyünk, és kegyelmét azoknak adja, a kik szívok mélyéből alázatosak. És most áldja meg a jó Isten és vegye szent oltalmába síron innen és síron túl.» V * =t= így beszélt a sz. atya. Egy más alkalommal meg ugyanazon pápa 1854. dec. 9-kén az összegyűlt püspököknek mondá : aBizonyos, hogy az üdvösség egyedüli bárkája a kath. egyház, de azt is bizonyosra kell vennünk, hogy a ki az igaz vallást önvétke nélkül nem ismeri, bűn nem terheli Isten előtt.» 1863-ban meg az olasz püspököknek irta: «Epúgy tudjátok mint mi, hogy a kik legyőzhetetlen tudatlanságban élnek, de a természeti törvényt híven megtartják és Istennek engedelmeskednek, az isteni világosság és malaszt által az örök életre szinte bejuthatnak. Mert Isten a szívek és vesék vizsgálója, határtalan jósága és kegyessége szerint itél és nem sújtja örök büntetéssel azokat, a kik nem szándékosan vétkeztek)). «Róma szólt: könnyű ítélnünk.)) «Az oly kálvinisták, lutheránusok, nazarénusok, meg minden tévelygő keresztyén, a ki meg van keresztelve, keresi szívből az igazságot, és ha megtalálta, nem vonakodik azt teljes szívéből vallani és követni: cinem kárhoztatik. A gyermekek, a kik még nem vétkezhettek, ha mindjárt kereszt helyett fejfájuk is van domborodó sít halmukon, az égbe jutnak Krisztus szent vére árán. A felnőttek, a kik nem tudják, hogy nincs igazuk, és mellette nem vétkeznek, vagy ha nagy vétkük is van, de tökéletes bánattal múlnak ki, vagyis Isten iránti szeretettel, e szeretet és Krisztus vére, mely lelkükön ragyog a keresztség és bűnbánat révén üdvözülnek, «tehát velünk együtt egy akolban vannak!» «De már megtisztelem kegyes atyámat» — szólal meg Kemény Gábor — «én mindig úgy tanultam, hogy csakis a kath. egyházban van az egyedül üdvözítő hit; hát azt hiszem, hogy a többi apró-cseprő hitű tévelygőket, meg a jordánokat pereputtyostól elviszi?...» «Csak lassan a testtel!» vágott közbe az ősz; ne oly keményen öcscse ! Azt ugyan jól tanultad, hogy az egyedül üdvezítő hit nálunk van, nekünk hagyta örökségbe az isten fia, és e hiten kívül üdvözölni nem lehet. De jól jegyezd meg, hogy kálomisták, meg az e nemű keresztyének egyházunk erős fájától letépett ág. Oly életerős e fa, hogy még az a pár zöld levél is, mely a letört ágon megmaradt, képes, ha mindjárt nem is oly könnyen, sokak üdvét megmenteni 1 Hisz a keresztség, az evangyelium, a szent írás, mely náluk még meg van, tőlünk van átvéve l Mi üdvözíti tehát gyermekeiket, meg jámbor életű felnőtteiket ? A mi hitünk, a mit t. i. tőlünk nyertek, ha lassanként azt is el nem vesztegetik, mert félő, hogy a sz. irás is kiesik kezükből s vagy megcsonkítják vagy a keresztséget elvetik. Az ág a törzsről levágva, fonnyadni indul. Egyszer már mondtam, hogy Xavéri sz. Ferenc egy hajót megáldott, és a hajó sohasem szenvedett hajótörést, végre korhadta vált, ekkor egy-két jó deszkáját felhasználták új hajóhoz — és ime az áldás e pár deszka miatt az új hajót is megóvta a viharos tengeren. «Ily pár szál deszkát bírnak az atyafiak is, melyek sokat közülök a révpartra segítnek ügygyel-bajjal !» «De hát a görög nem egyesültek?)) «Ezek még több deszkát örököltek szent Péter hajójából. «Meg van nálunk mind a 7. szentség, a hagyomány, szűz Mária tisztelete s a böjt.» Ezek közül még többen és köt*nyebben üdvözölhetnek, mint a protestánsok, ha t. i. nem tudják, hogy nem az igazi úton vannak és keresik igazán az igazságot. Mert akár kálomista, akár lutheránus akárki fia: de ha tudja, hogy nincs az igaz úton és hogy a kath. vallás az igazi, és mégis megmarad a tilosban, és nem jön át hozzánk, elkárhozik a szegény, mert irva van : «aki nem hiszen, elkárhozik.)) «Hát az erdélyi unitáriusok ?» — kérdi Parrag, mert van néki ott ismerőse. «Az unitáriusok)) — szól a lelkész — «nem jól keresztelnek, nincs hát keresztségük, pedig keresztség nélkül senkisem üdvözülhet.)) «Hát azok mind a pokolba mennek ?» stb. S így folyt ez a párbeszéd tovább ad infinitum. Abauj-Szántó. Czékus László, ev. lelkész. BELFOLD. Az ágostai evangélikusok egyetemes közgyűlése. Az egyet. közg3'ülést megelőzőleg az egyetemes tanügyi bizottság tartotta a budapesti evang. főgymásium tanácstermében folyó hó 14-én d. e. 10 órakor rendes évi közgyűlését br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő elnöklete alatt, a melyen Karsay püspök s Győry E. egyetemes főjegyző mellett a hazai ev. közép- és felső iskolák követei, igazgatói és dékánjai szép számmal jelentek meg. Elnök meleg szavakban üdvözölvén az egybegyűlt tagokat, röviden jelezte a tanácskozmány tárgysorozatát, névszerint az eperjesi collegium beadványát a jogi szakoktatás reformjának törvény hozásilag való rendeztetése tárgyában, Schneller István pozsonyi akad. theol. igazgatónak a prot. tanárképzőről szóló terjedelmes memorandumát, s a felekezeti középiskolai tanárok állami nyugdíjügyét. Az eperjesi kérvényre vonatkozólag Győry Elek egyet, főjegyző amaz indítványa fogadtatott el, hogy — tekintettel arra, miszerint a kérvény nagyon általánosságban van tartva s különben maga a tanügyi kormány is megindította a felsőbb, s különösen a jogi szakoktatás reformja iránti tárgyalásokat, az eperjesi jogakadémia tanári kara egy részletes, a keresztülvitel módozataira is kiterjeszkedő indokolt javaslat benyújtására szólíttassék fel, a kérvény jelen tárgyalását időszerűtlen volta miatt tehát elejtette. Schneller István igazgatónak a prot. tanárképző szükségességéről szóló s lapunk olvasói előtt is ismeretes memoranduma ügyében a bizottság helyesléssel fogadta az eszmét, a szerzőnek meleg köszönetet szavazott, s a gyakorlati keresztülvihetőség tekintetében részletesebb javaslattétel beadására szólíttatott fel. A felekezeti középiskolai tanárok országos nyugdíja ügyében, bár arról az egyetemes felügyelőség mint ilyen a tanügyi kormánytól hivatalos értesítést nem vett, határozatba ment, hogy a tiszai indítványnyal kapcsolatban a dunántúli egyházkerületi