Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-03 / 5. szám

A valláserkölcsi nevelés tényezői. (A hunyadmegvei tanító-testület közgyűlésén tartott felolvasás.) Nagyfontosságú szerepet visz a valláserkölcsi nevelés terén az állam is, mint amely hivatva van az előszámlált tényezőknek védelmet és támogatást nyújtani, nevezetesen: az egyházat, a családot és az iskolát a valláserkölcsi élet emelésére irányzott törekvéseikben a maga anyagi hatalmával megsegíteni. Meszsze vezetne, t. közgyűlés, ha fejtegetésébe bocsátkoznám azon, a népek története által bebizonyított igazságnak, hogy «minden országnak talpköve és támasza a tiszta erkölcs» s hogy egy' ország tiszta erkölcsének kútfeje és egyedül biztos alapja a vallásosság, melyet épen ezért minden lehető úton-módon ápolni és fejleszteni az államnak egyik első rendű érdeke és kiválóan fontos kötelessége. Ezeket kétségtelen igazságoknak ismervén, lássuk: mikben és miként mozdíthatja elő az állam a valláserkölcsi nevelést? Már fentebb érintettem, hogy hazánkban az egyházaknak teljes szabadságot ad az állam a valláserkölcsi nevelés eszközlésére, úgv a felnőttek, mint a gyermekek és az ifjak között ; az isteni tisztelet és az iskolai vallás-oktatás nyelvének, valamint a hitcikkeknek és a hitoktatás rendjének megállapítását az egyházakra bizza; vallási szertartásaikat a törvény különös oltalma alá helyezi stb. stb., úgy, hogy e tekintetben — a törvényesen be nem vett vallásfelekezetek kivételével — senkinek panasza nem lehet. A valláserkölcsi nevelés áldásos munkájának végezésében a magyar állam törvényei által sem az egyházak, sem a családok, sem az iskolák gátolva nincsenek. De hát ezzel eleget tesz-e az állam abbeli kötelességének, hogy a valláserkölcsi nevelés sikerét és áldásait biztosítsa ? Vájjon köteles-e az állam a valláserkölcsi nevelés említett tényezőinek a szabadság és védelem mellett gvámolítást és segédkezet nyújtani ? íme egy pár példa. Magyarország összes vallásfelekezeteinél általános a panasz, hogy folyvást üresednek a templomok. Nem csak az uri rend,* hanem a kevésbbé művelt alsóbb osztályok, az iparos és a földmíves nép is hova-tovább ritkábban keresi tel az örökkévaló való Isten imádásának helyét. De hát lehet-e ezen csodálkozni akkor, midőn látjuk, hogy az iparos az ő műhelyében, a földmíves az ő mezején, a kereskedő az ő boltjában, a hivatalnok az ő bűrójában vasár- és ünnepnapokon is szabadon dolgozhatik ? midőn a korcsmák és vendéglők az isteni tisztelet ideje alatt is tárva-nyitva vannak; midőn egyletek, társulatok, politikai pártok az Isten tiszteletére szánt napok délelőttjein is szabadon gyűlésezhetnek s midőn — hogy egyebeket ne említsek — magok az államhivatalnokok is vasár-és ünnepnapokon d. e. 11 óráig hivatalszobában lenni kényszeríttetnek ? Hasonlóképen panaszkodnak országszerte a családi élet tisztaságának folyvást gyakoribbá váló megzavarodása miatt. Az u. n. családi drámák mind sűrűbben fordulnak elő ; a viszálkodó házasok, a válóperesek és az egymástól külön élő hites társak száma immár egész }egio; a törvénytelen származású, a kitett és aangyallá csinált)) gyermekek %-a progressive emelkedik s a bűnügyi statisztika megdöbbentő adatokat tesz közzé a hitves-gyilkosok folytonos szaporodásáról. Ki tagadná, hogy ezen erkölcs-rontó irtózatos baj kútforrása és állandó fenntartója az ország minden vidékén felburjánzott vadházasság, a családi életnek ezen valóságos rákfenéje, mely a családi élet testét gyógvíthatlan fekélyekkel lepi el. Igazi ragadós nyavalya ez, mely helyenként és időként járványként lép tel, tömegestől megrontva a családoknak, nem ritkán egész községeknek úgy erkölcsi és vallásos érzületét, mint addig élvezett jóllétét és boldogságát. És vájjon kit illet és kinek van hatalma gátot vetni ez irtózatos fekély tovább terjedése elé ? Tehetnek-e ez ügyben valamit az egyházak és az iskolák az állam segedelme, illetve karhatalma nélkül ? i:s mikor az állam a vadházasságok kiirtására, sőt erélyes üldözésére sem tesz egyetlen lépést is : lehet-e remélni, hogy Magyarország népeinek valláserkölcsi nevelését, az egyházak és az iskolák bármely nagy buzgósága és erőfeszítése mellett is, óhajtott siker és kívánatos áldás koronázza? Tiszta bizonyos ennélfogva, hogy a valláserkölcsi nelésben az állam is egyik és pedig igen nevezetes tényező, melynek jóakaratú és erélyes támogatása nélkül, nekünk papoknak és tanítóknak, a népnevelés igazi munkásainak, minden mi igyekezetünk hasztalan. De hagyjuk az államot, melynek törvényhozásába és kormányzatába beleszólni egyikünknek sem adatott. Lássuk inkább azt a két másik tényezőt — a társadalmat és a sajtót, melyek működésére, kisebb-nagyobb mértékben, mi is némi befolyást gyakorolhatunk. Hogyan! ? Hát a társadalom is egyike a valláserkölcsi nevelés ténvezőinek ? Kérdi bizoj nyara nem egy tagja e tisztelt testületnek, mely csaknem kizárólag a családi és az iskolai nevelést tartja szem előtt. Kétségkívül az, és az is