Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

Harminckettedik évfolyam, 42. sz. Budapest, 1889. október 20. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Az autonomia ereje. yo. — Iskolaügy. A tanítóképző-intézeti tanárok országos egyesülete. Nagy László. — Tárca. A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Thiíry Etele. — Catholicae ves. Czékus László.— T3 e 1 f ö I d. Az evangélikusok egyetemes közgyiilé*e. Dr. Szlávik Mátyás. — A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Joó István. — Az erdélyi egyházkerület közgyűlése. Biiike István. — Külföld. Az epileptikusok gyógyintézete Bielefeld mellett Bethelben. Láng Adolf, — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Az autonomia ereje. (Folytatás és vége.) A ki ismeri iskoláink mult századbeli történetét, az nem fogja csodálatos jelenségnek tartani azt az erős és szabad szellemi mozgalmat, a melv Magyarországnak alig egy fél század alatt egy nagy irodalmat adott. Autonom iskoláink ápolták, erősítették zajtalanul azt a szellemet, a mely a nyelv és az alkotmány jogának kivívásával egyidejűleg szabadon és erőteljesen buzgott tel az erkölcsi élet minden ágazatában. Bessenyei, az uj magyar irodalom első bajnoka, a debreceni és sárospataki iskolákról, mely utóbbinak 8 évig volt növendéke, azt ir ja, hogy « erkölcsökre a reformátusok pataki és debreceni iskolájában csodát fogsz látni», az ezeren felül levő növendékek maguk fegyelmezvén magukat, «azon zsodomiáknak még csak neveiket sem ismerik, melyeket külső országokban sok helyen mások, mint mesterséget úgy űztek.» A tespedés korának nevezett idők eme csodálatos nevelése megmagyarázza az uj Magyarországnak ama nagy és erőteljes szellemi mozgalmát, a melyet oly csodálatosnak tartanak a felületes vizsgálók. Mai iskoláinknál hiába keressük azt a szellemet, a melyre a társadalmi cultura szilárdan építhetne. Ma már nem is igen vagyunk képesek felfogni, hogy miképen lehet egy iskolának valami eredeti szelleme és egész ujdonságkép tűnik tel, ha halljuk, hogy Angliában a középiskolákban maguknak a tanulóknak is van autonom joguk és szervezetük, hogy a mai angol középiskolákból kikerült növendék egész életében érzi a jótékony szellemet, a melyet az iskola légkörében belehelt. Pedig csak át kell lapoznunk közoktatásunk történetét és meg fogjuk látni, hogy a mult században és a jelen század elején a mi középiskoláink is ilyenek voltak, azokban is volt a tanulóknak is autonómiájuk, azoknak is meg volt a jótékony hatásuk az egész életre, azokhoz is vonzódott a volt növendék élte végéig és nem egy alapítványt köszönhetnek iskoláink annak az erkölcsi életnek, a mely falaikon belül honolt. De hát miért nincs ez így ma is ? Miért kell nekünk a mult századba vissza mennünk, vagy Anglia földjét felkeresnünk, hogy az autonom középiskolák erejét és jelentőségét megismerjük ? A feleletet nem nehéz megtalálni annak, a ki állami életünk utolsó 20 évében nyilatkozó culturalis törekvések menetét ismeri. Mi 1867 után egyszerre nagy cultur államot akartunk teremteni és abban a téves hitben voltunk, hogv ezt formális iskolai szervezettel és főkép materiális felszerelésekkel hamar el lehet érni és így folvton az volt a törekvés, hogy középiskoláinknak európai köntösük legyen. Mivel pedig meglevő autonom iskoláink külső berendezése nem felelt meg az európai színvonalnak, nem kutattuk azt, hogy azoknak belső, szellemi szervezetük alapjában milyen és hogy azok ez alapon mennyiben szolgálhatják a nemzeti culturát. Hozzá járult azután e felületes felfogáshoz a szintén autonom jogokat élvező nemzetiségi középiskolák kérdése Pedig ha van is e téren veszély, az megrendszabályozással el nem hárítható és a szellemi szabadság megfőj tásával többet ártunk a magyar nemzetiségnek, mint ama kétes értékű hazafisággal nyerünk, a melyet az állami ellenőrzés .a nemzetiségi ifjúság körében szerez. Különben a nemzetségi középiskolák nem képviselnek valami nagy erőt culturalis életünk-1 S4