Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-27 / 4. szám

mára. így nem régiben Spanyolország egyik félreeső fal ujából egy polgár Granadában járván, itt egy biblia­árustól egy uj testamentumot kapott ajándékba... Oda haza el kezdte olvasgatni, azután összehívta szomszé­dait, azok előtt is olvasgatta, s csakhamar egy evan­geliomi hitközség alakult. Ott van Madagascár, ez az óriási sziget 2.500,000 lakosával, mely tíz ezer katholikust kivéve mind pro­testáns; pedig alig van 60 éve, hogy az első prot. hit­térítő odament. Ki tudja, hogy nem ilyen mustármag lesz e annak a két japáninak az útja, a kik most annak a tanulmá­nyozása végett időznek Londonban, hogy a keresztyén­ségnek minő befolyása van a családi életre, az igazság­szolgáltatásra, a kormányzásra st'b. szóval mind arra, a mi egy keresztyén nemzet életét alkotja. Mind a két japáni protestáns; egyik lelkész, a másik egy japáni egyházi lap szerkesztője. Azonban hiszem, hogy midőn az anglicán egyház egy vallási ceremóniáját meglátják, így kiáltanak fel: hisz ez nem prot., hanem kath. ceremónia. Igazságuk van. Processiója e következő rendben járta körül a templomot: Elől a keresztvivő, két viaszgyérgyát hor­dozó sekrestyés, a pap, két éneklő kántor, egy ifjakból álló kar, egy meglett emberek kara, az alpapság. Ez a ceremónia hogy ne volna rendjén akkor, ha igaza van az angol főpapság egyik tagjának, Drew úrnak, a ki azt vitatja, hogy az apostolok az istenitisz­teletet misemondó ruhákban végezték, tömjént füstöl­tek és viaszgyertyát égettek. A párisi prot. papság most a liturgia kérdésével foglalkozik. A liturgia ott is, mint nálunk, nagyon diver­gens. Szeretnék sokan az egyöntetűséget. Megindult a mozgalom. Figyelemmel kisérjük, hogy mi lesz belőle. Ad vocem Páris. Megemlíteni kívánjuk, hogy ott körülbelől százezer ember hiszi azt, hogy a megholtak közlekednek az élőkkel. Van 13 lapjuk és folyóiratuk. Schweicban van összesen 815 lap; melyek közül 64 theologiával, 43 paedagogiával foglalkozik. Végre ugorjunk át Newyorkba, s beszéljük el azt a dolgot, a mi a fentieknél reálisabb is, s a téli idő­ben a konyhára hasznosabb is, t. i. a tojás készítés mesterségét. A gyártás négyféle műtétből áll : a sárgájának, a fehérének, a hártyának és a héjnak készítéséből. A sár­gáját készítik kukoricaliszt, gabona keményítő, olaj keve­rékből. A sűrű pépet egy gépbe öntik, melyben meg­kapja a gömbölyű alakot és abban meg is fagy ; azután egy másik gépbe teszik, melyben fehérnyéből készült fehér anyaggal vétetik körül, mint a természetes tojás­ban. Ez ismét megfagy és sajátságos forgatás alatt tojás alakot nyer; ekkor egy bőr gépbe helyezik, a melyben hártyával vétetik körül. Végre jön a héjjazóba, melyben gipszből héjat nyer. Ekkor meleg szárító helyre teszik, a hol a gipsz héj hirtelen megkeményedik, a belseje meg lassanként felolvad. Az ilyen mesterséges tojás oly nagy fogyasztásnak örvend, hogy a gyár nem képes eleget tenni a meg­rendeléseknek. S a mi fő, az ilyen tojás szintén oly egészséges és tápláló, mint a természetes, s mellé még soha sem zápul meg. Hetesy Victor, ref. lelkész. IRODALOM. ** Egyházi beszédek. Irta Kapai Dénes runyai ev. ref. lelkész. Az egyházi beszéd-irodalom terén eléggé ismert és népszerű tanításaival magának jó nevet szer­zett irótól egy újabb, tizenhárom ivre terjedő s 30, részint ünnepi, részint közönséges vasárnapi prédikációt tartal­mazó kötet hagyta el a napokban a sajtót Miskolcon Ferenczi B. könyvkereskedő kiadásában. Ára 1 írt 50 kr. Az előszó szerint «e beszédek arra törekszenek, hogy az emberben azon érzéseket és gondolatokat ébreszszék fel, melyek megszentelődést egyedül a vallásban találnak s melyekre felemelő hátas, enyhület és vigasztalás egye­dül a Jézus evangéliumában van.» Legközelebb sort kerítünk részletes ismertetésére, hogy akkor feleljünk szerző ama kifejezett kérdésére, hogy vájjon kitűzött célját elérte-e ? Ajánljuk addig is a tisztelt lelkészi kar figyelmébe. ** Temetkezési lant a sírnál. E cím alatt jelent meg Börzöli Gábor nagy-tótfalusi ev. ref. tanító halotti búcsúztatóiból az V. füzet, mely 12 ívre terjed s 49 különböző alkalmi részint prózában, részint versben irt búcsúztatót tartalmaz. A már közkézen forgó négy füze­tet úgy a sajtó, mint a nagy közönség igen szívesen fogadta s úgy hiszszük, hogy e füzetnek megjelenését is örömmel veszik azok, kik a többiekből már meggyőződ­tek e búcsúztatók használhatósága felől. Sok erő, sok érzés, bizonyos nem közönséges poetai véna van a szerzőben, ki úgy prózában, mint versben elég ügyesen s változatosan tudja alkalmi gondolatait s érzéseit kifejezni. A bibliából vett idézetei találók s nemcsak a sokszor elcsépelt és ez által szinte communis locusokká vált helyeket használja, hanem a kevésbé használtakat is, mi a bibliában való nem csekély jártasságról tanúskodik. Itt-ott igazi komoly lelkipásztori hang szólal meg búcsúz­tatóiban, az egyetemes papság elvéből kitolyó jogának és hivatásának teljes öntudatában. A búcsúztatóknak álta­lánosan használt frázisaitól, túlzásaitól és erősen ríkató elemeitől azonban a különben tehetséges s jó Ízlésű szerző sem tudta magát teljesen megóvni; mert hát eze­ket a falusi publikum így szereti. A kétdés csak az: vájjon mi alkalmazkodjunk-e a közönség talán kissé durva ízléséhez, vagy pedig azt igyekezzünk módjával lassanként magunkhoz emelni s oda képesíteni, hogy akkor is tudjon érezni, ha szívének húrjaiba nem oly erőszakosan nyulunk is bele? Van a gyűjteményben néhány igazán szép beszéd, így a 24., a 48., az 55., a 88., a 105. és a 160. lapokon levők, melyek oly íróra vallanak, ki ebben az irányban való működésre kiváló tehetséggel bir. A füzet özv. Fel-Nagy Gáborné asszony­nak van ajánlva. Szívesen hívjuk fel olvasóink becses figyelmét a külsőleg is csínnal kiállított műre, melynek ára r frt. Kapható? ** Imák és beszédek címmel jelent meg egy kis füzet a székely-udvarhelyi ev. ref. collegium épület felavat­tatási ünnepének emlékére a collegium elöljáróságának kiadásában. A magas szárnyalású, szép előimát az ünne-i pélynél Szász Domokos püspök mondotta; a felavató { beszédet pedig a templomban Szász Gcrö, melyben sok igazsággal, még több szónoki erővel szól a gymnasiumok feladatáról, hatásáról és a feladat eszközeiről; az esz­közök a humanismus, a hazaszeretet és az Isten nevével való munkálkodás. A collegium új nagy termében Nagy Lajos coll. főgondnok tartott egy igazán mélyen járó, | tartalmas, kiváló eloquentiával szerkesztett beszédet a mai képzés és nevelés feladatáról; majd Gönczi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents