Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

összegek. Hátralék csak a tanítói kar részéről mutatkozik, a kik ugyancsak rosszul teljesítik saját gyámintézetük irányában kötelességeiket, holott oly kiváló intézményük van, mely ma is, sajnosan nagyszámú özvegyeknek egyenkint évi 81 forint segélyt nyújt. Hozzánk áttért 46 fi 52 nő = 98 egyén. Tőlünk kitért 11 fi 19 nő — 30 személy, e réven a szaporulat 68 lélek. Az összes egyházmegyei lélekszám 52 ezer. A vadházasságok száma emelkedik. Szegényekről Budapest, Vác, hol az összes szegény iskolások ruha és tankönyvvel elláttatnak, Ó-Buda és Dabas gondoskodnak kiválóan. Egyesek és egyházak, egyházi és iskolai célokra 17,591 frt 72 krt áldoztak, a rendes folyó kiadásokon felül. Nagyszámú folyamodásoknak, az e részben megválasztott állandó bizottság mellőzésével, sietve történt elintézése után, a tanügyi bizottság munkálata tárgyaltatott mely hű, sőt jó lélekkel állíthatom, festőileg találó képet adott az egyes iskolákról. Vargha László iskolafelügyelő úr referádájának két utolsó passusát nem állhatom meg, hogy szórói-szóra ne közöljem. A többi is megérdemelné a közzétételt, ha a nagy terjedelem miatt a szerkesztői vörös plajbásztól nem félnék. Az utolsó 14. és 15-ik pont így hangzik: „Vác. Mindkét tanító, névszerint: Körtvélyesi László rendes- és Fábián János káplán-tanító, hivatása magaslatán áll. Egész járásomban itt áll legmagasabb fokon a szám és magyar nyelv tanítás. Dicséretes dolog, hogy a nagyobb osztályok is megkezdték szeptember hóban az iskolába járást. Á nagymérvű mulasztási esetek száma ez iskolai évben apadt. Tanfelszerelés s bútorzat jeles; helyi felügyelet folytonos és rendszeres, szóval minden iskolai tényező megfelel kötelességének. E szép, tiszta kép mellé vagyok kénytelen egy komor képet is függeszteni e betű sornál fogva, mely alá írva van: „ VeresegyházaA 86 iskolásgyermek piszkos, rongyos ruházatának látása elbusítólag hat kedélyüukre s a szegények, csak bugdácsolva mozoghatnak a gödrös, csintalan tanteremben. Tankönyvek hiányosan, olvasókönyvek pedig éppen nincsenek, csak zsoltárra vannak szorítkozva, hanem ebből az öreg » # . . . o tanító, kinek minden dicséret kitartó szorgalmáért, úgy megtudja tanítani r év alatt a legkisebb gyermeket is olvasni, hogy szemünk, szánk eláll belé. Itt aztán a tudás hatása véget is ér. Az értelem fejlesztésére semmi gond. Fegyelmezés szánandó. Hiába függ a terem hát- : terében a gerendáról egy vastag papirra rajzolt szamár, még azt sem respektálják a gyermekek, nem még a tanító kezében meredő botot sem ; nem még a túl erős kifejezéseket sem.w A tanügyi bizottság jelentésének letárgyalása után, az eddigi két egyén vállaira nehezült felügyeleti rendszer megváltoztatásával, körlelkészi intézmény behozatala határoztatott el, s 6 körlelkész közt osztatván fel az iskolák, azok felügyelete behatóbbnak és a teher megosztás tekintetéből célszerűbben gyakorolhatónak mondatott ki. Mi lesz az eredmény, a jövő megmutatja; mi e változásból a tanügy fejlesztésére nem sok jót remélünk, bárcsak hazudtolna meg a tapasztalás! A mostani regále váltságos világ is egy érdekes 1 ügyet hozott az egyházmegye elé. A péceli egyház százados usus szerint 100 frt évi ; segélyt kapott az ottani közbirtokosság regále jövedelméből, melyet a jelenlegi többnyire más vallású birtokosok, most tőkében biztosítani, se más forrásból megadni, nem hajlandók többé. Közgyűlés az ügyész véleménye alapján, ez ügyben nem érezte magát képesnek a kért segélyt nyújtani; hej ha római katholikus egyházról | lenne szó, majd segítene a canonica visitationális jegyzőkönyv erőssége, s ez ősi jog majd meg lenne mentve! A püspöki classificatiónalis és qualificatiónális javaslattal szemben, a dunamelléki kerület eddigi jónak tapasztalt szabályait kéri az egyházmegye fenntartatni, annak kimondása mellett, hogy az országos egységet elvileg melegen pártolja, csakhogy előbb mindkét téren az egészséges egység alapjai rakassanak le. A nagy és első rendű kérdés megoldása így csak elodáztatott, holott semmi veszedelem nem származnék abból, ha mi is engednénk a «jussunk»-ból valamit. Igazán érdemes munkát végzett Vargha László iskola-felügyelő lelkész, a dunamelléki «iskolai új szabályjavaslat)) beható ismertetése és alapos méltatásával, melynek alapján azok egyhangúlag elfogadtattak. Volt egy törvényszéki tárgy is, melynek eredményeit!, Vargha László a.-némedi-i lelkészszé lett válasz-i tatása megerősíttetett. Több kissebb tárgy gyors elintézése után, a tagjaiban botrányosan leapadt gyűlés bezáratott, s azon szomorú tapasztalattal távoztunk el, hogy sokan vannak a választottak, de kevesen a megjelentek és csak egyetlen, igazán ügybuzgó tanácsbiránk, Mattyók Bencze urnák köszönhettük, ideiglenes elnökünk hirtelen rosszúl léte után, hogy a közgyűlés re infecta nem volt kénytelen szétszéledni. Nem lehetne-e ezen a szégyenletes állapoton, okkal móddal segíteni ? Vácz. Vörös Károly. A beregi egyházmegye őszi közgyűlése. Egyházmegyénk ez évi közgyűlésén az elnöki széket Péterdy Károly esperes úr foglalta el papi részről, a világiak közül pedig az elnöki teendőket —• miután Uray Imre egyházmegyei gondnok úr meg nem jelenhetett — a gyűlés kezdetén egyedül jelenlevő s így legidősebb egyházmegyei tanácsbiró Kovács István úr teljesítette. Később Gulácsi Dezső és Kóródy Sándor világi tanácsbirák szintén részt vettek a tanácskozásban és intézkedések meghozatalában. Első és egyik fontos tárgya volt a gyűlésnek a konvent által szétküldetett domesztikai segélyezésre vonatkozó ívek rovatainak betöltésével megbizott küldöttség munkálata felett határozni, mely munkálatot a gyűlés annálinkább elfogadhatta, minthogy az a mult 1888. decemberi közgyűlés 124. jegyzőkönyvi számában foglaltakra van fektetve, mely határozat már az egyházkerülethez fel is terjesztetett. Esperes úr a néhai boldog emlékezetű Kántor Sámuel egyházmegyei gondnok síremlékének felállítására egyházaktól és egyesektől összeadott pénzről terjesztett be számszerinti kimutatást, melyszerint az 1886. év junius haváig begyült 69 frt, mely összeg 1889. év junius haváig három évi 5°/0

-os kamattal 79 frt 75 krra növekedett. A kimutatás helyeslő tudomásul vétetett, s a síremlék felállítására szükséges intézkedések megtételére esperes úr kéretett fel. Ugyancsak esperes úr kérte a közgyűlést, miszerint a sokféle segély pénzek kezelése és kiosztása körüli fáradságtól és kellemetlenségektől mentessék fel, egy valamely ide vonatkozó más módozat felállításával. Közgyűlés jól tudja, hogy a különben is sok teendőkkel elhalmozott esperesi hivatalnak a segélypénzek kezelése mily terhes és gyakran bosszantó, de az ily természetű összegekkel való elbánás, a fennálló törvényes rendszer mellett más egyéniségre annyival inkább testületre át