Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-09-29 / 39. szám
teljesen magyar város polgárságánál ott, a hol magyarul nem is értő, tehát velük közvetlenül nem is érintkező papok, még pedig tábori papok szolgálnak ? Bár szívesen el kell ismernünk, hogy a révkomáromi protestáns gyülekezetek magvát ez a német helyőrség, s a Ferdinánd király alatt Németországból beszivárgott kézművesek s iparosok képezik, mely magvaknak a plántálói, öntözői ezek a derék tábori lelkészek voltak. Kérdésbe tehetjük itt azt is, hogy a reformációnak melyik irányával jött Révkomárom először érintkezésbe ? Kétségtelen, hogy a lutherivel, mert a várbeli német helyőrség és annak protestáns parancsnokai minden valószínűség szerint Luther elveit vallották, s azt is terjesztették. De a magyar helyőrség s az alvidékről toborzott «naszádosok» vagy «csajkások®, kiknek főhadi állomása Révkomárom volt f i ) az alföld vidékeiről, kitünőleg a Duna környékeiről származván ide, a hol a tolnai főiskola már ekkor határozott kálvini irányban haladt, következőleg e vitézek is legnagyobb részben a Zwingli, Kálvin hitnézetét vallották, s jogosan állíthatjuk a későbbi eredményekből, hogy Révkomárom magyar lakosságát, polgár.-ágát is ezek a magyar vitézek nyerték meg a reformáció követőinek, s ezért Írhatja történeti igazságként a révkomáromi kis gymnasium értesítőjének szerkesztője is, hogy «a városi magyar polgárság 1560. év körül már a legnagyobb részben Zwingli és Kálvin követője volt.»7 ) Bár •— mint említénk — nem zárjuk ki lehetőségét annak, hogy a révkomáromi buzgó protestáns várkommandánsok, mint Braunstein, Hardeck, Hillmann, Walther stb. pártfogása s ápolása mellett könnyen terjedhetett a várőrség s tán a polgárság sorai között is a hitjavítás, mert mint alább látni fogjuk, még iskolájuk is volt, ezeknek a derék katonáknak ; de még is határozottan merjük állítani, hogy a város lakossága között erősebb gyökeret csakis akkor verhetett Révkomáromban a protestantismus, mikor 1562-dik év őszén a lánglelkű reformátor Huszár Gál ott megjelenik, s működése központjául ezen várost választá, mert eddigi kutatások szerint eme dicső férfiú volt az első, aki — hogy Erdősi szavaival éljünk — itt e tárgyban először szólt magyarul, s működésének látjuk is csakhamar határozott nyomait. Hogyis ne, mikor saját nyelvén prédikált a népnek, annak a népnek, aki életében ilyent még soha sem hallott, melynek hatása mindjárt nyilvánvalóvá lesz előttünk, ha csak néhány sort ide igtatunk Erdősi Jánosnak magyar ú -testamontuma elé irt megszólításából 8 ) «Aki zsidóul és görögül és végre deákul Szól va!a régen : Szól néked az Magyarul. Minden népnek az ő nyeivén, hogy minden az Isten Törvényén éljen, minden imádja nevét. Itt vagyon a rejtett kincs, itt vagyon a kifolyó víz, Itt vagyon a tudomány, mely örök életet ái.» Ki nem látja, hogy Erdősi is annak tulajdonít legnagyobb becset, legtöbb érdemet, hogy az Isten az ő szolgái által magyarul szól. Nem fárasztjuk itt a szíves o'vasót Huszár Gál életpályájának raj/.olásával, melynek már egy egész iroddma van,0 ) hanem csupán azokat mondjuk el róla, a melyek vele Révkomáromban történtek. G) Acsádi Ignácz: Magyarország Buda vára visszavívása korában. Budapest, 188Ó. 7) A révkomáromi kis gymnasum értesítője az I883 /4 . évről. 8) Budai Magyarország históriájából idé/.ve. ;i ) Huszár Gálról irtuk: 1. Révész Imre, Prot. Egyh. és Tsk. Lap Tehát mint már emlícénk Huszár Gált, a sokat hányatott kitűnő reformátort 1562. év őszén Révkomáromban találjuk, akit a város lakosai és az ott állomásozó csajkás vitézek, valamint a protestáns eszmékkel megismerkedett Komárom vidékiek is a legszívesebben fogadtak. Az a Huszár Gál, aki már tizenkét évvel előbb a reformáció tántoríthatlan bajnokának bizonyította magát Magyar-O^áron ; az a férfiú, akit Kassán a börtön sem ijesztett vissza reformátori munkájától : az nem működhetett oly zajtalanul és eredménytelenül hatalmas ellenfelének, Oláh Miklós esztergomi érsek közelében, hogy hírét ne vegye a híveiért aggódó biboros érsek azoknak, amik Révkomáromban történtek. Fájd dom 1 a részletekről semmi adat sem maradt reánk ; de ha okmányokkal nem igazolhatjuk is tüzetesen Huszár Gál révkomáromi prédikációinak hatását, eredményét: egy hű képet még is alkothatunk magunknak arról azon következményekből, a melyeknek mindenesetre fontos és nevezetes előzményei voltak, és a melyeket Huszár Gál prédikációi idéztek elő. Értjük azon főhercegi parancsot, melylyel a reformációnak ez a lánglelkű apostola Révkomáromból e'ű/etett s a melyre vonatkozó levelezések a bécsi titkos levéltárban fent maradtak.1 0 ) Ezen levelek szerint értésére esvén Oláh Miklós esztergomi érseknek az, hogy érseki megyéjében, nevezetesen Révkomáromban, mily nagy arányokat öltött a protestantismus, s a «száműzött kassai lelkész», Huszár Gál, mily szíves fogadtatásra talált a városi polgárság és a csajkások körében, mit sem késett, hogy gyors intézkedéseivel a «vándor reformátor* hathatós működésének gátat vessen. Ezért nem lehetett tartós itteni maradása sem, mert a nevezett érsek felhívta a város biráját és a csajkások kapitányát, hogy az eretnek prédikátort űzzék el a hatóságuk alá tartozó területekről, vagy fogják el és börtönözzék be. Mikor látta az érsek, hogy rendeleteinek semmi eredménye sem lett, királyi rendeletért esedezett Ferdinándnál, azt irván neki 1563. január 17-dikén kelt felterjesztésében, hogy a mult év október 31-én kelt levelében jelentést tett bizonyos Gál nevű gonosz bujtogató s lázadást szitó eretnek szentségtagadóról (sacramentariusról) és sok más elvetemedett bűnökben leledző emberről, aki Révkomáromban lázítja a népet De — úgymond — azóta már ismét kapott panaszos leveleket Révkomáromból, melyekben irják, hogy az a bizonyos Gál ott prédikált és a nép közül maga részére többeket megnyert, sőt még kevéssel ez előtt is összegyűjtötte azt » Felemlíti levelében, hogy hasztalan irt a város birájának és a várkapitánynak «hogy azt az eretneket maguk között ne tattanák» mert annak sem lett semmi haszna sem ; hiszi mindazonáltal, hogyha a révkomáromiak kevés jelentőségűnek tartották is az ő leveleit, a hasonló értelmű királyi parancsnak, mindenesetre engedelmeskedni fognak. Kéri azért a felséget, eszközölje eltávolíttatását; majd így végzi levelét: «méltóztassék királyi felségednek meggondolni, hogy ezen gonosz, országháborító, kóbor (vagabundus) férfiú, az ellenkező irányba fordult helye-1862. 2. Szabó Károly, Századok 1867. 3. Fraknói Vilmos, Századok 1876. 4. Bácz Károly, A magyarhoni reformáció bölcseimi története 1882. 5. Szilágyi Sándor, Történelmi Tár 1884. 6. I). Kovács János, Debreceni hittanszaki közlöny 1885. 7. Kálmán Farkas, Debreceni Prot. Lap 1885. 8. Onody Zsigmond, Dunántúli Protestáns Közlöny 1886. 9. Thúry Etele, Dunántúli Prot. Közlöny 1886, 1887. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1887. Prot. Figyelő 1887. 10 ) Közölte Fraknói V. A Századok 1876. évf. 34. 35. lapjain.
