Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

rok szólani. Végezze ezt a 21-es bizottság és az enyedi főiskola elöljárósága, vagy ha már elvégezték és a felek megnyugvására, békésen intézték el, még kevésbbé tartom tapintatos dolognak a különben elég bonyolult és nehéz kérdést tájékozatlan beleszólással ok nélkül nehezíteni. Van azonban a kolozsvári tervezetnek egy olyan oldala, melynek jelentőségét nem lehet eléggé megbecsülni a ref. egyházra s különösen a ref. középiskolai tanügyre nézve. Ez a theol. akadémiával kapcsolatos paedagogium felállításának eszméje, mely a tervezet vázlatos ismertetéséből is rokonszenvesen és tetszetősen mosolyog ki. Azt mondja a kolozsvári tudósítás: «a 21-es bizottság kimondta a kolozsvári állami tanárképezde ref. tagjai nevekedés ének felekezeti szempontból való kiegészítése és gyakorlati képzése végett egy paedagogüi?n berendezését internátus sal és konviktussal s a kolozsvári kollégiumc> mai összefüggésben Ezt az eszmét én életrevaló, termékeny eszmének tartom, mely ha kellő erélvlyel és jó módozatokkal felkaroltatik, a reform, tanügy egy régi nagy sebét : tanárképzésünk egyháziatlanságát van hivatva, aránylag csekély költséggel, gyökeresen meggyógyítani. A református és evangélikus tanügy vezetői régóta törik fejüket azon a nagv problémán : hogyan lehetne tanárképző intézetet állítani a protestáns középiskolai tanárok számára? Nagvzó magyar természetünk először prot. egyetem eszméjéről álmodozott, de anyagi erőnk korlátoltságán s a kisebb fél elvi ellenzésén megbukott az eszme; azután philos. fakultás tervévé zsugorította össze a szegénység.rideg prózája a némelyek által hő kebellel ápolt ideát; most nehánv év óta a külön tanárképezde terve is elaludt, s maradt minden a régi rossz, sőt a régi egyházias nevelésű tanári gárda fogyásával, évrőlévre rosszabbodó állapotban, mely hova tovább inkább megérleti és általánosabbá teszi a meggyőződést, hogy a helyzet tarthatatlan. A kolozsvári tervezők a 70-es évek egyik conventjének nyomjelzésén indulva, egészen gyakorlatilag, a helyzettel számot vetve fogják fel a kérdést, midőn nem álmadoznak külön ref. tanárképző-intézetről, hanem az állami tanárképezde református tanulóit egyházi tűzhelyük köré gyűjtve, anyagi fenntartásukat megkönynyit ve, tudományos képzésüket az egy házias neveléssel kiegészítve, ez anyagi és erkölcsi kötelékekkel kívánják őket az egyház testéhöz csatolni. Nem óhajtják leendő tanárainkat külön felekezeti tudományban oktatni, nem akarják őket az állami egyetem tudományos eszközeitől elzárni; de sürgetik, hogy tudományos képzettségük protestáns kiegészítése végett az egyházias és vallás-erkölcsi szellem azon csatornája is megnyíljék számukra, melynek tápláló | nedvén régi hírneves tanáraink ecclesiasticus szelleme és protestáns jelleme kiképződött. Az állami tanárképezde mellett felállítandó ! egyházi paedagogium eszméjét nemcsak gyakorlati szempontból helyeslem, mint oly tervet, mely a tanárképzés egyházi momentumát célszerűen képes érvényesíteni; hanem elvi oldaláról is szerencsés és a protestáns felfogásnak egészen megfelelő conceptiónak tartom, ha a kiviteli módozatok helyesen fognak megválasztatni. Mert azt tartom, hogy a valódi protestáns felfogás nem ismer — a theologián kívül —felekezeti tudományt, hanem a tudományok független és szabad rendszerének és szellemének híve, mely előtt az úgynevezett katholikus vagy protestáns tudomány pl. kath. philologia, kath. természettudomány vagy mathematika valóságos fogalmi non sens; de ismer és követel vallásos szellemű nevelést, egyházias gondol-1 kozásmódot és jellemet, szóval vallásos és erkölcsi szellemet, mely- a földi viszonyok között élő embernek emberi viszonyai között magasabb, mondjuk ki, isteni rendeltetésének a tudománynál is biztosabb iránytűje. Ez erőt a modern tudományos kézpés s közelebbről a tanárokképzése is, önmagából nem merítheti, mert ez tisztán a vallásnélküli tudásra épít, sem a felekezeti érdekek szolgálatába görnyesztett hamis tudásból nem veheti, mert ennek félszeg irányzatosságát hamar fölismeri az önálló Ítélkezésre érett emberi elme. Józan és öntudatos valláserkölcsi erőre csupán a szabad tudományosság tisztult légkörében mozgó evangéliumi protestantismus képesít, mely midőn megadja a kutató észnek, a mi az észé, a szív és kedély nevelését az evangelium örök igazságainak isteni erejével tetőzi be. Ez volt az elvhű, életerős protestantismus paedagogiai főelve mindenha, ennek szerencsés intézménybe öntésén fordul meg most is egész protestáns nevelésünk, s közelebbről tanáraink nevelésének sorsa. Már pedig egy oly intézményben, mely leendő tanáraink tudományos képzettségét a független tudomány szabad levegőjében szándékszik megadni, gondolkozásmódját és jellemét pedig az anyaszentegyház tűzhelyében, a papnövelde szigorú vallásos szellemében akarja formálni: egy ily intézmény légkörében, ha a kitűzött kettős célra az eszközök szerencsésen fognak megválasztatni, az egyházi tanárképzésnek a legalkalmasabb helv és a legcélravezetőbb alkalom kínálkozik. Üdvözlöm a kolozsvári reform, paedagogium eszméjét, üdvözlöm tervezőit, szívből kívánva