Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-27 / 4. szám

angyali szavát is. És a mi olyankor vezérelte őket, azt az indulatot akkor is Rechthabereinak nevezték ? (Van ám erre magyar szó is. Igazság kergetés, rövidebben patvarkodás). Ha megtörtént, jusson eszükbe a Hamleti jelenet: Polonius. Erdemük szerint fogok színészeiddel bánni, Uram! Hamlet. Nem érdemük szerint uram. Sokkal jobban kell! — Bánjanak mindenkivel érdeme szerint: majd meglássuk, melyikünk kerüli el a mogyorófát ? Szeretnék Páter Péterék a ... mogyoró elvet magukra alkalmazni? Ügy látom a két cikkből, hogy a polgárdi-i pap egy dölyfös, férhetetlen természetű, követelő, faltörő, sőt pádimentomát féltő, sőt a kistanítóval nem komázó ember, mely kihágásai közül csak egy is méltóvá teszi őtet arra, hogy mind a parokhiából mind az anyaszentegyházból kivettessék. De még mást is látok. Látom azt is, hogy sem «Dunántúli» sem a ((Dunántúli Prot. Közlöny» Páter Pétere nem ismerik a polgárdi-i ügyet másból, csak «ki más után, ki hallomásból.)) Es éppen ezért van nekem is bátorságom ez ügyhöz szólni. Bátorságom, sőt jogom, több mint bárkinek, mivel nem ismerem sem Polgárdit, sem papját, sem ügyöket; sőt — szégyen, nem szégyen, ki kell vallanom — létezésükről sem tudtam, nevüket sem ismertem egész a mult hétig. Ebből beláthatja mindenki, hogy a dologhoz szólni én vagyok egyike a legilletékesebbeknek. Mert minél kevesebb tájékozottsággal bírunk, valamely ügyhöz annál bátrabban szólhatunk. Ezért Ítéljük el Árpádot és Mátyás királyt: mért nem irtották ki a németet egy lábig, holott _ módjukban lett volna ? Ezért húzzuk deresre Bazainet. Oh ha mi lettünk volna ott Metzben, mi hárman, Dunántúli, Páter Péter, meg én: hol volna most Bismark ? És Világosnál is... De hagyjuk ezt. Elég nekünk csak Bazainet is megítélni, annyival is inkább mivel a metzi dologról még kevesebbet tudunk, mint a Világosiról. De hogy ítélkezési jogosultságomat a jelzett alapra fektethessem : köteles vagyok kimutatni, hogy én Páter Péterrel és Dunántúlival, nevezzük őket egyszersmindenkorra Rhadamanthuséknak, egy közös alapon állok; ők ismerhetik Polgárdit, kiért fáj a szívük, a polgárdi papot, kire fáj a foguk, de nem ismerik magát az ügyet. Mert ha ismerik, és mégis úgy ismertetik, kétségbe kell vonnom jó hiszeműségüket. Erős szó, de lehetetlen gyöngébbet találni. Olvassa el akárki az ő cikküket: mit tud meg belőle ? Beszélnek valami iskolaépítésről, munkaváltságról, végrehajtásról, mistificatiókról, de beszélnek oly homályossággal, ho gy abból ugyan világos kepet csak az szerezhet, concret Ítéletet csak az mondhat, a ki kellő tájékozatlansággal felpáncélozta az eszét. El kell csapni a papot, és miért ? Mivel egy vagyont, mely nem az övé, de az ő hűségére van bízva, nem eresztett szélnek? Mivel annak megőrzését nem önfejűleg, nem basáskodva intézte, hanem engedte a maga törvényes felelőségével intéztetni ? El kell csapni az esperest, és miért ? Mert sógora a papnak. Ez mindenesetre szerencsétlenség, de — mivel nem áll hatalmunkban sógorainkat a juhászbojtárokból válogatni össze — semmiesetre sem bűnül betudandó szerencsétlenség. De nem az esperes ítélt, hanem az egyházmegye. Az is mind csupa sógor és koma. Annak egynek sem állott szeme előtt, sem lelkiismerete, sem a felsőbb fórum esetleg feloldó Ítéletében rejlő ... orr: csak egyedül Bali uram személyisége. Rhadamanthus barátim ! en quales sitis judices ! Hallgassatok arról is, hogy : volt még két felsőbb fórum : vajon elfáradtak-e az unitariosus atyafiak odáig, vagy pedig azt mondták : Minek nekünk a superintendentia és a konvent, mikor mi magunk is tudunk igazságot szolgáltatni magunknak ? És szolgáltattak is. Ezek az impressiók lehetnek nagyon hibásak, de Páter Péterék az okai ; miért beszélnek rébuszokban. Az ő mystificans előadásuk után lehetetlen más következtetésekre jutni. Ti beszéltek prudentia pastoralisről. De ez a diák szó, egy becsületes ember szótárában nem egyéb, mint hitványság, ámítás, csalás és hazugság, ha szeretet nélkül van ; a hol pedig szeretet van, ott elég a szeretet maga is, és nincs szükség a ti prudentiátokra. Ti superarbitráljátok egy jogosult törvényszék ítéletét ; az nem jut eszetekbe, hogy az a testület figyelemmel lehetett a ti «quid consiliitokra» is, s találkozhatott közöttük olyan is, a ki azt mondotta: Es ha az egész világ unitáriussá lenne is, még is csak ez az igazság! Ti nem veszitek tekintetbe, hogy azok a szökevény atyafiak (Szökevények bizony, mert nem meggyőződés, még csak nem is magán érdekek, hanem igazságtalanságuk érzete vezette őket a futásra.), ha csak egy mákszemnyi igazukat érezték volna, végig hallgatták volna bíróságaik ítéletét. Értsük meg egymást, atyafiak. A maga jogaiból engedni egész a végletekig, keresztyénre s főként papra nézve kötelesség. De a mi másé van hűségünkre bízva, azt nem engedni... az is kötelesség, nagyobb amannál. Ti persze ez ellen az írásra hivatkoztok. Azt mondja az írás : A ki tl akarja venni a te felebarátod alsó ruháját, engedd neki a felsőt is (t. i. a felebarátodét). Az én Bibliámban nem így van. Nem védelmezem Bali uramat. Meglehet, sőt bizonyosan úgy is van, hogy az ő ügyetlensége, vagy mint mondják, vasvesszeje kényszerítette a dolgokat odáig; meglehet, hogy jóbarátainak joga volna azt a tanácsot adni neki: «menj onnét, a hol nem építhetsz.)) De illetéktelen súsárlóknak nincs joguk a vétkest insulrálni, alatta a máglyát gyújtogatni; még kevésbé van joguk egy hatóságnak azt mondani : Most már csapd el azt, a kinek igazságot szolgáltattál, nehogy a vétkesek unitáriusokká legyenek. Unitáriusokká ! Megvallom kedvetlenül érintett az ismeretes debreceni kiáltó szó, mely az unitáriusokkal még egy irodalmi társaságban sem akar találkozni. Egy századok előtt különvált testvér közelít felénk. Eddig ott rejtőzött Erdély bércei között, mint egykor a hunnok szétvert töredékei. Most előjön, nem jogait vitatni, hanem keresni az egyedüli érintkezési és csatlakozási pontot, mely lehető; és mi ... nem adunk vizet a Zsidónak, mert mi Samariaiak vagyunk ? Fáj, hogy ide került a dolog, de ha így van, s én meg nem másíthatom, akkor inkább maradok együtt Balogh Ferenccel, mint Dávid Ferenccel. Es ha egy két lelket közülünk elkapkodnak, nem siratom, sem a lelkeket, sem magunkat. A lelkeket nem. Lehet hogy most találták meg idvességiik útját. Ezt megengedhetem, mert nem tartom egyházunkat egyedül idvezítőnek. Hátha így jobb alkalmuk van megösmerni Krisztust. Magunkat sem. Hogy a polgárdi-i «fényes egyházból)) most már fénytelen egyház lesz, azt fájlalhatják azok, a