Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-01 / 35. szám

egy egyénnek okvetlen szakképzettséggel bírónak kell lennie. A nevelés-tanítás terén azonban a szakképzettség mint jog, nincs, nem lehet kizárólag a lelkészi hivatalhoz kötve. A szakképzettség alapján a tanító nemcsak bejuthat az egyházmegyei tanügyi bizottságba, sőt ő épen nem maradhat ki abból! Az a jog, hogy tanító tagja legyen az egyházmegyei tanügyi bizottságnak : kiváltképen tanítói jog. S ha a gyöngytől azon jogot, hogy borban fölfele menjen, senki el nem veszi : F. J. úr is hiába vonja meg ezen jogot a tanítóktól, mert ez őket minden esetre megilleti! Tehát csak hadd menjen a népneveléstanítás tiszta borában fölfelé az a gyöngy, melyet a népneveléstanítás terén szakképzettségnek neveznek! Fölfele!! Mindig csak fölfele!!! Azon jogról levén szó, melynek alapján a népiskola, sőt általában bármely iskola megvizsgálása történik, eljöttnek vélem azon időt, amikor az iskola vizsgálás a históriai alapról a jog alapjára helyeztessék immár. Ez az alap pedig egyedül a szakképzettség földében áll olyan szilárdan, hogy a reája rakott épület fövényre rakott ház ne legyen. Nemcsak a népiskolákat, hanem a középiskolákat, a hittani és jogi facultások iskoláit is egyedül csak az vizsgálhatja (nem vizsgáltathatja !) meg jogosan, aki bir azon szakképzettséggel, amely egyedül biztosítja minden vagy bármely iskola vizsgálásnak alaposságát ! ej Az olyan lelkész, aki tanítói oklevelét kegyelemből nyeri, a hittani pályán szerzett képessége s tanulmányai folytán állhat ugyan egy fokkal magasabban; — de azon képzettsége — s tanulmányainak alapján, amelyeket a tanító-képezdei tanfolyamon szerzett, két fokkal is lejebb áll azon tanítónál, aki érdemre kapta jeles tanítói oklevelét. De hát az következik-e ebből, hogy az ilyen lelkész nemcsak taníthat, sőt kell is tanítania, hanem lehet iskola-felügyelő és iskola vizsgáló is, de ez ilyen tanító csak taníthat, neki csak tanítania kell?... Nem sokkal logicusabban történik-e egy ilyen következtetés levonása: az olyan lelkész, aki kegyelemből nyerte tanítói oklevelét, se ne tanítson, se iskolafelügyeletet ne gyakoroljon és iskolát ne vizsgáljon, de az a tanító, aki érdemre nyerte jeles oklevelét: tanítson is s legyen iskola-vizsgáló is ? Ennek megítélését F. J. úrra bízom! Csakhogy arra kérem, hogy a jogi fogalmak össze-vissza cserélgetése ne vezesse ennek megitélésében. Ezt nem tudnám helyeselni! Ezen alkalommal kockáztatok egy észrevételt F. J. úr azon meggyőződésére is, miszerint kivánatos az, hogy a tanügyi bizottság megbízottja valamelyik szomszéd, vagy közelebb lakó lelkész legyen, mert — úgymond ő — egy ilyen közeg sem a szokás, sem az ismeretség által a legtávolabbról sincs befolyásolva, s így teljesen független véleményezés csakis s tőle származatik. Ezen meggyőződés semmiképen sem alapszik tapasztalati igazságon. A tapasztalati igazság az, hogy a szokás és ismerettség — lelkésztársával szemben — befolyásolja még a legtávolabb lakó lelkésztársat is; menynyivel inkább így történik ez a szomszéd, vagy legközelebb lákó lelkésztárssal szemben. Igen ám ! de hisz az a közeg nem lelkésztársával, hanem annak tanítójával áll szemben. Igaz ez. Csakhogy az is igaz, hogy ott, ahol az iskolai felügyelet és vizsgálat hozza coliisióba a lelkészt tanítójával : ez a collisio nem fog kikerülhető lenni akkor sem, ha a helybeli lelkészt a szomszéd lelkész helyettesíti az iskolafelügyelet és vizsgálatban. Akkor is így fog nyilatkozni a papjával coliisióban elő tanító: farkas nem eszi meg a farkast! És ebben van is valami igaz. A két lelkész közt — már csak hivataluknál fogva is — fennálló belső viszony, ismeretség, bátorság alapján mindég módja és alkalma van a helybeli lelkésznek befolyásolni a szomszéd, sőt a legtávolabb lakó lelkészt is. Hanem avagy lehet-e csak képzelni is olyan esetet, a mikor egy lelkész, világi férfiú, és tanítóból álló tanügyi bizottságok bármelyik helybeli lelkész is befolyásolja az ő tanítójával szemben ? Olyan már csakugyan nincsen!... Tehát szerintem sem a tanító, sem a világi férfiú nem maradhat ki az egyházmegyei tanügyi bizottságból ; sőt ha a tanítót kihagyják is s F. J. úr féle nézetek és meggyőződések, de a világi férfiút már az efféle nézetek és meggyőződések sem rekeszthetik ki abból. Kérdezze meg csak F. J. ur magát főtiszteletű és méltóságos Szász Károly püspököt, a kinek értéke pedig aligha felül nem múlja a karbunkulosokat, hogy igaz-e az, hogy az ő püspöki kőrútjában tett iskolavizsgálatait, azoknak úgy külső, mint belső hatását emelték-e azon világi férfiak, kik őt nagy lelkesedéssel kisérték az ő kőrútjában ? Bizonyosan azt fogja mondani, hogy emelték ! Azt pedig már én is tapasztaltam, hogy kibeszélhetetlen különbség van a törvényszerű egyházlátogatás, iskolavizsgálás azon eredménye, hatása között, melyet két lelkész — még ha mindkettő tanácsbiró is — mutathat fel és a között, melyet egy lelkész s egy tekintélyes világi férfiú, pl. főispán együtt mutatnak fel. Ha nem egy nemes törekvéseket valósítani iparkodó lélek szelid vonásai tűnnének fel lelki szemeim előtt akkor, mikor F. J. úrra godolok : ki merném mondani, hogy ezek a szavak: «hát nincsen meg nekünk, lelkészi osztálynak, a magunk függetlensége és intézkedésünk szabadsága a bennünket illető dolgokban!» A Jákob szavai, de a kezek, melyek ezeket leírták az Ezsau kezei. Aki igy ir, hierarchiára törekszik és zsarnok! De így nem mondom ezt, nem! Azt azonban állítom, hogy ezeket írván eltévedt F. J. úr mindenesetre célja felé törekvő útjában. Az egyház veteményes kertjeinek, az iskoláknak gondozása, az azok feletti őrködés s az azok megvizsgálásának joga, nem a lelkészek kizárólagos joga, sem az egyházi, sem az országos iskolai törvények értelmében. Hiszen magát a legfőbbet, az egyházi törvényt is lelkészek és világi férfiak együtt alkották. A synodalis presbyteri rendszernek legkirívóbb ellensége a hierarchia. Ezt tehát nem szabad érvényesíteni akarni az egyházmegyei tanügyi bizottság megalkotásánál'sem. A lelkészi osztály függetlensége és intézkedésének szabadsága, az őt megillető dolgokban, megvan igenis, de az a dolog, a mi a lelkészi osztályt — függetlenség és intézkedési szabadság szempontjából — megilleti : egy nagy s elmulaszthatlan kötelesség, amit legrövidebben így lehet kifejezni: «csak a Krisztust!)) Egyébbiránt egy ev. ref. lelkésznek nem is szabad ilyen kifejezést használni : ((lelkészi osztály.» ... Mindnyáján királyi papság vagyunk! s így közöttünk «osztály»-ról szó se legyen többet ! De strigiis quae non sunt, nulla quaestio fiat!... Az ev. ref. egyház szelleme velünk ! ! Ágya, 1889. jul. 22. *) Nagy Sándor, ev. ref. lelkész. *) Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk.