Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

Harminckettedik évfolyam. 30. sz, Budapest, 1889. julius 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: III. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Felhivás a «Károli-emlék és alapítvány* ügyében. Kun Bertalan is br. Vay Miklós. — Egyházosztályozás és lel­készminősítés. Görömbei Péter. — Iskolaügy. A dunamelléki népiskolák szervezetére, stb. vonatkozó szabály-javaslat. A nagy­körösi praepar. tanárikar. — Tárca. Tompa Mihály mint paedagogus. Dr. Kerékgyártó Elek. —-Belföld A pápai egyház­megye közgyűlése. Vikár Vince. — Hát csakugyan kákán keressük a csomót? Rácz Géza. — Külföld. Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól. Zoványi Jenő'. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. Felhívás a magyarországi protestáns egyház híveihez, a „Károli Gáspár-emlék és alapítvány" ügyében. Az isteni gondviselés, az ő belátliatlan mélységű rendelkezése szerint, nagy és nemes célok keresztülvitelére hívta el a mi magyar­országi protestáns egyházunkat. Azt a feladatot tűzte elébe, hogy egyéb társadalmi intézmények mellett — egyik harcosa lévén a lelkiismereti szabadság, a fel világosul tság és tiszta erkölcsök magasztos eszméinek — általa is megvalósít­tassék közöttünk Istennek országa, a melynek áldásai képesek csak boldogítani és,"'megnyug­tatni az emberi szívet s megszentelni annak számára a földi életet. • f. " És ha protestáns egyházunk emez- elhiva­tásának ma már szintén három századon keresz­tül húzódó történetén, annak változatos ese­ményein végig tekintünk : lehetetlen, hogy vala­mennyien imára ne kulcsoljuk össze kezeinket ama lélekemelő tanulsága előtt e hosszú törté­netnek, hogy a mi sorsunkat vezető isteni gondviselés, koronkint megajándékozott bennün­ket nagy és kiváló férfiakkal, a kik, készséggel engedve küldetésüknek, áldozatkész munkásai lettek e nagy céloknak, s alkalmas eszközei annak, hogy Istennek akarata érvényesüljön életünk vezetésében annak minden pontján. De történelmi multunk e felemelő és hálára kötelező tanulsága mellett aztán, egy komoly intelem is szól mindnyájunk szívéhez. A szent ügy és nemes cél érdekében elhullott nagyjaink ugyanis, a legtöbb esetben, saját lelkiismeretök megnyugtatásán és a jobbak időszerű elismeré­sén kívül, alig részesültek más jutalomban ; nemcsak, hanem az történt meg velünk, hogy, mert erős és jellempróbáló küzdelmeket mért ki, ugyancsak az isteni gondviselés, a mi kicsiny prot. egyházunknak sorsául, eme hosszas küzde­lem zajában, annak könnyei és gyakran keserű megpróbáltatásai között, jeltelen, ma már szintén elfelejtett sírok takarták el szemeink elől legna­gyobb embereinknek drága hamvait. „Megpróbált, háborúsággal látogatott meg az L'r, az irás szavai szerint, bennünket, s e háborúság fájdalmai és annak iszonyúságai miatt gyakran kínos hallga­tásra és lemondásra volt kényszerítve szívünk­ben a hála és kegyelet kötelességének érzete, s önhibánkon vagy szándékos mulasztásunkon kívül, bizony fájdalmas visszaemlékezése az az elmúlt időknek, hogy nem mindenkor ,,temet­hettük el prófétáinkat úgy, mint azt tőlünk meg­érdemelté,s hogy habár drága emlékezetük él is szívünkben, s gyakran magasabbra is dobogtatja azt : azok a jeltelen sírok tényleg csakugyan megvannak, s beszakadozott hantjaik, a feledékenység sivárságával környezett tájékaik, régi kegyeletes kötelességek lerovására hívják fel az utókort. Egy ilyen jeltelen, a százados szép és nagy emlékek korából kiemelkedő sír iránti kegyele­tes kötelesség teljesítésének érdekében intézzük e testvéri szózatot a mi magyarországi protes­táns egyházunkhoz tartozó hitsorsosokhoz, annak minden rendű és rangú tagjaihoz. Ez a jeltelen sír a hírneves egykori gönci pap és kassa-vidéki esperesnek, a teljes szentírás első magyar fordítójának, Károli Gáspárnak sírja, az abauji egyházmegye kebeléhez tartozó gönci ev. ref. e^vházban. O J Minő kincscsel ajándékozta meg Károli Gáspár a mi magyar protestáns egyházunkat akkor, amikor szent vallásunknak isteni alapját, a teljes szentírást, immár csaknem három szá­zaddal ezelőtt, édes anyai nyelvünkre lefordítva, kezünkbe adá: ezt protestáns ember előtt túze-

Next

/
Thumbnails
Contents