Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

Harminckettedik évfolyam. 30. sz, Budapest, 1889. julius 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: III. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Felhivás a «Károli-emlék és alapítvány* ügyében. Kun Bertalan is br. Vay Miklós. — Egyházosztályozás és lelkészminősítés. Görömbei Péter. — Iskolaügy. A dunamelléki népiskolák szervezetére, stb. vonatkozó szabály-javaslat. A nagykörösi praepar. tanárikar. — Tárca. Tompa Mihály mint paedagogus. Dr. Kerékgyártó Elek. —-Belföld A pápai egyházmegye közgyűlése. Vikár Vince. — Hát csakugyan kákán keressük a csomót? Rácz Géza. — Külföld. Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól. Zoványi Jenő'. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. Felhívás a magyarországi protestáns egyház híveihez, a „Károli Gáspár-emlék és alapítvány" ügyében. Az isteni gondviselés, az ő belátliatlan mélységű rendelkezése szerint, nagy és nemes célok keresztülvitelére hívta el a mi magyarországi protestáns egyházunkat. Azt a feladatot tűzte elébe, hogy egyéb társadalmi intézmények mellett — egyik harcosa lévén a lelkiismereti szabadság, a fel világosul tság és tiszta erkölcsök magasztos eszméinek — általa is megvalósíttassék közöttünk Istennek országa, a melynek áldásai képesek csak boldogítani és,"'megnyugtatni az emberi szívet s megszentelni annak számára a földi életet. • f. " És ha protestáns egyházunk emez- elhivatásának ma már szintén három századon keresztül húzódó történetén, annak változatos eseményein végig tekintünk : lehetetlen, hogy valamennyien imára ne kulcsoljuk össze kezeinket ama lélekemelő tanulsága előtt e hosszú történetnek, hogy a mi sorsunkat vezető isteni gondviselés, koronkint megajándékozott bennünket nagy és kiváló férfiakkal, a kik, készséggel engedve küldetésüknek, áldozatkész munkásai lettek e nagy céloknak, s alkalmas eszközei annak, hogy Istennek akarata érvényesüljön életünk vezetésében annak minden pontján. De történelmi multunk e felemelő és hálára kötelező tanulsága mellett aztán, egy komoly intelem is szól mindnyájunk szívéhez. A szent ügy és nemes cél érdekében elhullott nagyjaink ugyanis, a legtöbb esetben, saját lelkiismeretök megnyugtatásán és a jobbak időszerű elismerésén kívül, alig részesültek más jutalomban ; nemcsak, hanem az történt meg velünk, hogy, mert erős és jellempróbáló küzdelmeket mért ki, ugyancsak az isteni gondviselés, a mi kicsiny prot. egyházunknak sorsául, eme hosszas küzdelem zajában, annak könnyei és gyakran keserű megpróbáltatásai között, jeltelen, ma már szintén elfelejtett sírok takarták el szemeink elől legnagyobb embereinknek drága hamvait. „Megpróbált, háborúsággal látogatott meg az L'r, az irás szavai szerint, bennünket, s e háborúság fájdalmai és annak iszonyúságai miatt gyakran kínos hallgatásra és lemondásra volt kényszerítve szívünkben a hála és kegyelet kötelességének érzete, s önhibánkon vagy szándékos mulasztásunkon kívül, bizony fájdalmas visszaemlékezése az az elmúlt időknek, hogy nem mindenkor ,,temethettük el prófétáinkat úgy, mint azt tőlünk megérdemelté,s hogy habár drága emlékezetük él is szívünkben, s gyakran magasabbra is dobogtatja azt : azok a jeltelen sírok tényleg csakugyan megvannak, s beszakadozott hantjaik, a feledékenység sivárságával környezett tájékaik, régi kegyeletes kötelességek lerovására hívják fel az utókort. Egy ilyen jeltelen, a százados szép és nagy emlékek korából kiemelkedő sír iránti kegyeletes kötelesség teljesítésének érdekében intézzük e testvéri szózatot a mi magyarországi protestáns egyházunkhoz tartozó hitsorsosokhoz, annak minden rendű és rangú tagjaihoz. Ez a jeltelen sír a hírneves egykori gönci pap és kassa-vidéki esperesnek, a teljes szentírás első magyar fordítójának, Károli Gáspárnak sírja, az abauji egyházmegye kebeléhez tartozó gönci ev. ref. e^vházban. O J Minő kincscsel ajándékozta meg Károli Gáspár a mi magyar protestáns egyházunkat akkor, amikor szent vallásunknak isteni alapját, a teljes szentírást, immár csaknem három századdal ezelőtt, édes anyai nyelvünkre lefordítva, kezünkbe adá: ezt protestáns ember előtt túze-