Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-21 / 29. szám

Inkább, nagy Isten! növelt volna bár Egy elviselt pogány hitforma föl, Virányon élnék, hol a szem, ha száll Nem fél a kárhozat veszélyitől. A vallással úgy vagyunk, mint a gyermek az éjszakával : a sötétség és tudatlanság félelmet okoz, de a fény és szeretet elűzi azt. A mindinkább tértfoglaló felebaráti szeretet annak a keresztyén egyháznak készíti elé az útját, mely nem a tudatlanságra támaszkodik, hogy fennálljon, nem is a dogmatikus vitákra, hogv haladjon, hanem élni és uralkodni fog világosságban és szeretetben. Kolozsvár. Felméri Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Ünnepi e's alkalmi egyliási beszédek. Irta Révész Imre. Kiadta Révész Kálmán a pápai ev. ref. theol. akad. ny. r. tanára. Budapest, 1889. Kókai Lajos tulajdona. 160 lap. Ára 1 frt 40 kr. A «Temetési beszédek)) után a kiadó buzgósága folytán csakhamar megjelentek az «Ünnepi és alkalmi egyházi beszédek)), melyek e címmel Révész Imre egyházi beszédeinek II., egészben pedig IV. füzetét képezik. Amaz általános megjegyzéseket, melyeket az I. füzet megjelenése alkalmával tettem, s a melyeket itt is teljes meggyőződéssel mondhatnék el, ismételni nem akarván, csupán az egyes beszédek ismertetésére szorítkozom és általánosságban csak annyit említek; hogy e II. füzet beszédei — nézetem szerint — nagy részükben sem formailag, sem tartalmilag nem állanak az I. s illetve az előző füzetek magas színvonalán. Kétségtelen, hogy a nagy tanultságú, a mély kedélyű, a bibliai képzettségű iró és az erős szónoki egyéniségű prédikátor kezének nyomai, lelkületének bélyege ott vannak. kisebb-nagyobb mértékben e beszédeken is, és mégis a közönséges ünnepi és alkalmi szónokok rég tiprott s járt utáról alig-alig tér le, ő is abban a teljesen megszokott gondolatkörben mozog és inventiójában csak itt-ott csillámlik meg genialitása. Az előző füzetekben az iró a maga gazdag kincsesházából változatosan hozott elő ót és újat, a mint az alkalom megkívánta; de itt bizonyos egyhangúság van, mintha az ünnepek s az ezekkel összekötött nagy üdvtények nem eléggé inspirálták volna. Nagyobb szabású s igazi ünnepi hangulatú beszédeket csak nagy dogmatikai készültségű egyéniségek Írhatnak, a kik az egyes ünnepek által megjelelt, mintegy idői fixirozást nyert üdvtényeknek bibliai, históriai, soteriologiai, alanyi lélektani, egyháztársadalmi és morális jelentőségét egyszerre és külön-külön képesek felfogni és méltatni. A kiváló historicus, a minő Révész Imre is volt, inkább csak a történeti oldalt látja meg s bár mélyebben pillant be a historicumba és az ez által közvetlenül kínált tanulságba, mint más közönséges prédikátor, mégis őt is ez érdekli jobban s mikor dogmatizálni kezd, rögtön kitűnik az e téren kevésbé erős, de a máson annál képzettebb egyénisége. Innen bizonyos egyoldalúság és bizonyos szűk gondolat köre az ünnepi beszédeknek. Rendkívül egyszerű s minden külső szónoki dísz nélkül való, de tartalmában annál egységesebb a jelen füzetet megnyitó adventi tanítás (I.). A II. beszéd bevezetésében gyönyörűen összeállított, találó néhány jellemzés van. Az ellentétezés igen szép. A felosztás jó. Megkapó és igaz Keresztelő János lelkiállapotának festése a 21 — 22. lapokon. Szellemesen mutat rá, hogy Keresztelő János, a ki előbb oly fényes bizonyságot tett a Krisztus mellett, akkor kezd benne kételkedni, mikor már tőle elszakítva (Mát. XI.) börtönben ül és mi is akkor kezdünk a Jézusban kételkedni, mikor a vele való életközösséget megszakítjuk, tőle távol vagyunk. Nagyon szerencsés s gazdag inventio. A kivitel, a részletezés is ilyen (22—24. 1.). Bizonyos költőiség és mély kedély van a III. (karácsom tanítás) bevezetésében (29. 1.). «Midőn pedig a jámbor hívek buzgó gyülekezetében megzendülnek a régi egyszerű, de azért mégis oly szép karácsoni énekek igéi: ((Krisztus Urunknak áldott születésén; Dicsőség mennyben az erős Istennek; vagy Nyílj meg szívem, lásd meg jobban ki fekszik ott a jászolban» : akkor valóban úgy tetszik, mintha e templom boltozatai mintegy kinyiinának, könnyű ködként szétterjeszkednének és a lelkek elhagyván a földet, gyors szárnyakon repülve keresnék a mennyet.)) A tárgyalás is elég gondolatgazdag. Nagvon szép meghatározását adja a vallásnak a 40. lapon : «A vallás sem nem puszta ösmeret, se nem puszta érzelem, hanem az igaz hit által újjászült lélek és életé' Mély vallásos érzések, szép gondolatok, sok alkalmiság és elég szónoki erő vannak a IV-ik beszédben. Az V. sok lélektani és történeti igazsággal irt tanítás. Inkább egy egyetlen gondolat felett tartott elmélkedés csak minden külső szónoki forma nélkül, mint közönséges értelemben vett prédikáció. A közvasárnapi tanítások mintájául szeretném odaállítni. Ezeknek ilyeneknek kellene lenniök és nem a közönség feje felett eldörgő ürességeknek. Élénk bibliai képet fest a szerző a VI. beszéd bevezetésében, valamint az első részben is. Ugyanígy igen érdekes a VII. bevezetése is és kifogástalan az i-ső rész tárgyalása. De már a 2-dik részben semmi bizonyítás nincsen. Kegyes sóhajtozásokból vagy apodictikus állításokból áll az egész, a nélkül, hogy rá mutatna határozottan a bűnös ember ama helyzetére, melyben megváltás után sovárog és Megváltót követel. A 79-ik lapon igen helyesen és szépen mondja, hogy «miként magát az Istenséget, úgy a Megváltót is puszta okoskodásokkal, tudományos bebizonyításokkal soha tisztán és boldogítólag fel nem foghatjuk ; hanem egyedül csak az őszinte igaz hit és szeretet vezethet a Megváltó felé» stb. Es a 2-ik részben folytatólagosan épen ennek bizonyítgatását, az erre való utalásokat vártuk volna s nem ezt kaptuk, k VlII-ban elég szellemes szójátékot űz a szerző a békekötés, a béke és az evangéliumi békesség fogalmaival; de a mit nem épen szerencsésen épít a Ján.: XX: 19—21. verseiből álló textusára. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ilyetén magyarázat is lehető, a világi békekötések és a Krisztus békekötése között fennforgó ellentétes párhuzamot szerencsésen keresztül viszi és tárgyalása szónokilag emelkedik a 2-ik részben, s magas ünnepi hangulatot ér el a végén. A Philipp. II.: 7 — 9. verseket megragadólag magyarázza a IX. beszéd bevezetésében és belőlük geniálisan vonja ki föltételét; de a felosztás egyáltalában nem meríti ki az egész anyagot; teljesen csak a felszínen marad. Ebből folyólag a tárgyalásban sem tud igazán magasra emelkedni, s van a kidolgozásban valami bágyadtság. Jóval emelkedettebb szellemű és hangulatú a X-ik beszéd, kissé hosszú, aránytalanul terjedelmes, de élénk s érdekes bevezetésével, jó felosztásával. Megkapó igazsággal mutat rá az Úr lelkének a természet és a történelem világában jelentkező működésére. Igen értékes része a beszédnek főleg a 2-iknak vége (148. 1.). Ugyancsak feltűnően hosszú bevezetése van a Xl-nek;