Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

egyháza javára 3000 forintot hagyományozott végrendeletileg. ír. A módosított gyám-intézeti szabályok megerősíttetnek. 12. Az egyházmegyei gyűlésen megjelenő lelkészeknek és egyházi képviselőknek, jövőre az egyházmegyei pénztárból kifizetendő napidíj állapíttatik meg 3 frt, illetőleg 1 frt 50 kr. összegben. Mementó mori. KÜLFÖLD. Meghívás a valdens egyház kétszázados ünnepére. I. A valdens moderátor levele. (Angolból fordítva.) Balogh Ferenc theologiai tanárnak, Dcbreczenben, Mi1gyár országon. Torre-Pellice 1889. junius 4. Kedves uram s testvérem ! Az idecsatolt körlevélből látható, hogy mi a kétszázados évfordulatot meg akarjuk tartani a közelebbi augusztus végén és szeptember elején, egyidejűleg zsinatunk évenkénti gyűlésével. Nagyon örvendenénk, ha ön a magyar evangyéliomi egyház képviselőjeként jelen lehetne gyűléseinken. Barátom Dr. Prochet (valdens lelkész Rómában) és én igen jól emlékezünk ön beszédeire, miket mult nyáron Londonban az egyetemes presbyteri nagy gyűlésen tartott volt. Bizonyosak vagyunk, hogy ön a kívánt helyzetben van képviselni Magyarország nemes egyházát a «Völgyek ősi Egyházai)) közt. Az ünnepélyt érdeklő minden részletről a nyomatott körlevél ad felvilágosítást, s reméljük, kedvező válasza nem fog sokáig késni. Fogadja szíves tiszteletét a Valdens Tábla (Zsinati bizottság) tagjainak, kész szolgája az Úrban. Pons J. P. elnök. II. Körlevél. (Franciából fordítva.) A Valdens evangyéliomi egyháztál. Pecsét «Lux lucet in tenebris» felirattal. Valdens Tábla. A ((dicsőséges visszatérés)) kétszázados megünneplése tárgyában. Uraink és tisztelt testvéreink! A négy századon át ki-kitört véres üldözések közt egyik sem taszította a valdens egyházat oly reménytelen végsőségbe, mint az, a mely kétszáz év előtt csapott le reá, midőn az 1686-iki börtönzések és háború által csaknem megsemmisítve, a kevés számban életben maradtak, mintegy 3000-en, százados menhelyökről, távolra, a száműzetés földére hurcoltattak el. De Isten, ezen szétszórt kisded népe iránt irgalmat mutatván, csodálatos módon visszavezette őket bazájokba 1689-ben. őseink dicsőséges visszatérése egy évi hősi küzdelem után megkoronáztatott, az Uralkodó által adott békével és szülőföldjük völgyeibe való visszatelepedésökkel. Többé azóta keresztes háború nem indíttatott a valdensek ellen, sőt az 1848-ikÍ felszabadító törvény elenyészteté az utolsó korlátokat is, melyek őket polgártársaiktól elválasztották volt, s azóta képesekké lettek elvinni az élet igéjét az olasz félsziget végső határáig. A legrégibb evangyéliomi egyházat a hajótöréstől megmentő dicsőséges szabadulás emlékezete feltámadt a vértanuk utódaiban, az esemény kétszáz éves fordulatának küszöbén ; a valdens zsinat is 1887-ben elhatározta, hogy a visszatérés kétszázados évfordulatát ünnepélyes módon meg fogja tartani. E végből f. é. aug. 27-én és szeptember i-jén két nagy gyűlést tart Balsille-ben, (Sz.-Márton-Morsel völgy) és Sibaoudban (Pélis-Bobi völgy) szeptember 2-án évi zsinatunk megnyitása napján leend, ha Isten akarja, a „ Valdens ház" *) felavatása, melyet gyülekezeteink és itt-ott szétszórtan élő hívei emelnek La Tour városban, hálájok emlékéül. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat tolmácsolni közelebb tartott zsinatunk óhaját, ftihiván a testvér egyházakat résztvenni örömünnepünkben, külön követek küldése által, kiket szívélyes és testvéri fogadtatásról biztosítunk. Hálára leszünk kötelezve, ha felhívott hitrokonaink tudatják velünk egyházuk képviselőinek neveit a ránk jövő augusztus i-je előtt, moderátorunkhoz intézett levélben. Azon reményben, hogy kedvező választ nyerendünk meghívónkra, fogadják tisztelt hitrokonaink hő üdvözlésünket. Szolga társaik az Úrban. Torre-Pellice-ben 1889. ápr. 9. A Valdens Tábla tagjai : Pons J. P. lelkész, moderátor, Torre-Pelliceben. Bosio H. lelkész, segéd-elnök. Tron FI. lelkész, jegyző. Olivet B. J. tanár, presbyter. Meillet Pál, presbyter, pénztárnok. * * * Történelmi jegyztt. Savoya hercege Amadé Viktor kegyetlenül kiüldözte 1686- 87-ben a valdenseket völgyi hazájokból. Az emlékünnepély egyik színhelye Bobio-Pellice gyülekezet szomszédságában fekvő Sibaoud hegy : oldal leend, melyet a zsinat tagjai felkeresnek, e helyen 1 történt 1689. szept. i-jén, hogy a völgyeikbe hazatért valdensek ünnepélyes esküvel egyesültek zászlójuk iránti hűségre. Montaux akkori lelkészük Lukács 16, 16 alapján tartotta emlékezetes egyházi beszédet, két szikla darabra fektetett ajtó felett állva szószék helyett, a visszatérhetett 750 hivők előtt; a «Sibaoudi eskü» emléke mind e mai napig fennmaradt. Az emlékezet másik színhelye lesz a hires Balsiglia (Balsille Sz.-Márton völgyében), mely a valdensek menhelye és véderője volt az 1689—90-iki rettenetes tél idején. Május 1-jón 1690-ben a francia és savoyai hadcsapatok megostromolták e természetes erődöt s már-már fel kellett volna adni azt, midőn az ellenfél szőtte térveit : mit lészen teendő a rabul ejtendő valdens ékkel, sűrű köd ereszkedett a tájra, az elfogatás szélén állók felhasználva a természet által nyújtott segélyt, elvonultak úttalan meredekeken és jégborította hegyoldalokon, futva utolsó védhelyükbe Pra-du-Tourba, üresen hagyván előbbi fenyegetett menedéküket. A francia és savoyai csapatok közt kiütött viszályt Amadé Viktor azzal oldta meg, hogy békét kötött a valdensekkel, megengedve nekiek, hogy hősileg visszaszerzett völgyi hazájokban csendesen letelepedve élhessenek. Azóta háboríttatást nem szenvedtek. Torre-Pellice nem messze fekszik Turintól, naponként négy vasúti vonat közlekedik. *) Épület, zsinati terem, levéltár s más hivatalos helyiségekre. Az olasz király öt ezer lirát ajándékozott e célra. E tett ékesen szól,