Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

istenség titkait is vizsgálja. Szerző confessionalis álláspontjában is van sok merevség, sőt egyenes túlhajtás, midőn előszavában is, beköszöntő beszédében is Spurgeonból idézve azt mondja: „a kálvinizmus a tiszta evangélium és semmi más." Vagyis végkövetkezményében a kálvinizmus az egyedül üdvözítő ? 1 Ez ellen még Kálvinus János is tiltakoznék. Én is meg vagyok róla győződve, hogy még eddig az evangeliumi igazságokat a legtisztábban Kálvin, s illetve a kálvinizmus foglalta rendszerbe ; de hogy azért ez a tiszta evangelium vagyis bevégzett tökély volna, azt protestáns álláspontunkon így aláírnunk nem lehet, mert különben üljünk össze egy prot. tridenti zsinatba és örök időkre megállapítván hitcikkeinket és egyházszervezetünket, a másképen vélekedőkre mondjunk anathemát. Ez pedig nem volna sem keresztyén, sem protestáns eljárás. Az előttünk levő kötetben 24 beszéd van, melyek közül, az előszó szerint, 15 eredeti s csak egyes részeiben van mások nyomán dolgozva, 9 pedig Bolton, Talmage, Liddon, Ahlfeld, Maclaren stb. után angolból és németből. Szerző ezekben mintegy mestereit kívánta bemutatni. Kiváló mesterek mindannyian s ha még ezekhez veszszük, hogy szerző bészédei megírásánál székire használja a kommentárokat és más nagy írók műveit: akkor egyáltalában nem lephet meg az a gondolatgazdagság, a mi beszédeiben van. Prédikátori modorát ő maga jellemzi legjobban egyik beszédében: «A Krisztust prédikálom — úgy mond — keresetlenül, egyszerűen, nem keresve az ékesszólás pompáját, virágait, művészi formáit, mik csak a fülnek tetszenek, de a szívet nem érintik, sem emberi bölcsesség, tudákoskodás által vakíttani nem igyekszem, mik az Istennel való közösségre és az Isten szerint való életre semmit nem gyümölcsözhetnek. Üres csengés-bongás nem üdvözít. (43. 1.) A kötetben mindjárt az I. egy igazi nagysza bású beköszönő beszéd, telve hittel, lelkesedéssel, komolysággal, áthatva a biblia szellemétől s irva annak kenetteljes stylusában. A II-iknak kitűnő bevezetése, mesteri felosztása van és az egész thémának bizonyos mélyreható felfogása nyilvánul benne. A beszéd előnyére vált volna, ha arról a rajongó, beteges vallási hóbortról nem is tett volna említést, a miről itt a 24. lapon szól. Abból már még Angliában is kigyógyultak. A III. számú bűnbánati beszéd a legkomorabb s az ember benső erkölcsi világát legmélyebben érintő, valódi keresztyén eszme- és érzés körben mozog. Főleg befejezése a maga ostromló kérdéseivel, melyek feleletet követelnek, megrázó hatású. Gyenge s jóformán minden sorában idegenszerű, stylusában sem magyaros a IV. számú, Bolton után. Egészen mestereinek hatása alatt áll szerző az V-ik beszédben, mely szellemében, előadási modorában tiszta angol s még irályában is van sok germanismus. A gyermekeknek van szánva, de sokkal magasabban jár, semhogy az a kicsi hallgatóság megérthetné. E beszédben van egyik legerősebben kifejezve az az anthromorphistikus christologia, melyet igen találóan avér theologiának» neveztek el. Egy rendkívül tartalmas, valami sajátságos kedves modorú, értékes s e mellett könnyed, szellemes, igazi homilia (társalgás) a VI. beszéd, minden külső cicoma nélkül, egy mély kedélynek közvetlen szeretetteljes nyilatkozása. A VII. beszédben az igazi keresztyén életből sok találó vonást jegyez fel és alkalmaz. A XXIII-ik zsoltárnak igen szép magyarázata. Valósággal megeleveníti, dramatizálva mintegy előttünk játszatja le a bibliai jeleneteket a VIII. beszédben. A betűkbe élet és elevenség tér, pedig egyetlen szót sem magyaráz beléjük, hanem csak megmagyarázza, kifejti a bennök levő gondolatokat. Gyönyörű megkülönböztetés, midőn az Istenországáról szólva elmondja, hogy Istenországa tulajdonképen két részből áll. «A túlsó a dicsőség országa, emez a kegyelem országa» stb. (72. 1.) Szerző jól ismeri a biblia legmagasabb eszméinek is egész tartalmát, nemcsak, hanem még az egyes eszmék kifejezésére használt rokonértelmű szavait is, tehát nemcsak képzett biblicus, hanem jártas exegeta is és mint régebbi jó prédikátoraink, úgy ő is elég gyakran bocsátkozik bele, bár a dolog természeténél fogva csak röviden, egyes irás- és szó magyarázati fejtegetésbe. A keresztyén életnek mély bibliai felfogását tárja elénk a IX. beszéd. A páli metanoia lélektani alapjait kutatja s próbálja felfejteni. A mi prédikáció irodalmunkban majdnem egész szokatlan ily nagy dolgokat vinni a közönség elé. A X. beszédben igen szépen festi a keresztyén ember benső harcát a 92. 1. Az eddigi beszédek jó részében inkább a keresztyén élet elméletének terén mozgott, itt közvetlenebbül s gyakorlatiasabb irányban szól sok igazsággal és nagy lelkesedéssel. A szónoki külső forma is avatott kézre vall. Főleg átmenetei kerekdedek. És dacára annak, hogy egy pillanatra sem lép ki az evangelium egészséges mysticismusából, mégis ez a beszéd egészen — hogy úgy mondjam — magyar. Mit jelentsen ez? kérdheti valaki. Azt, hogy minden nép, minden nemzet a maga sajátos egyéniségének megfelelőleg hirdeti és hirdetteti az egy és örök evangéliumot, mindenik azt az elemet és úgy veszi ki belőle, a mi egész gondolkozás- és kedélyvilágának legjobban megfelel. Á germán fajok természetadta mysticus gondolat- és kedélyvilágukkal inkább elmélyednek az evangelium nagy titkaiba s a csodáknak és a lélektani csodás hatásoknak, átalakulásoknak stb. vizsgálatába, az elméletek szövevényeibe s az ezekből folyó gyakorlati morálra csak rámutatnak. Érzik azt, igen helyesen, hogy a morális tudat változó és ennek örök érvényű alapokra van szüksége a vallás örök gondolataiban. Más a magyar vallásos egyéniség. Ez sokkal inkább gyönyörködik a vallásban is a könnyen felfoghatóban, a hamar megérthetőben, abban, a mi világos. Kedélye inkább poétikus. Iránya inkább moralistikus ; a vallásnak gyakorlati oldala iránt van inkább érzéke. A mysticismusra kevéssé hajlik. A formában is inkább szereti a szónokiast. Elmerengeni, elandalogni a megfoghatatlanok regiójában nem kedveli. Ennek a mi geniusunknak megfelelő szerintem ez a szóban levő beszéd, melyet mintegy mintául óhajtanék oda tartani a prédikátorok elé, hogy ilyennel lehet építeni igazán! Erő, határozottság, tömörség, világosság, a dolgokat nem takargató s a bűnöket a maguk nevén megnevező eljárás jellemzi ezt, valamint szerző sok más beszédét. Mély és nagy gondolatok tárháza a XI. Stylusa itt-ott nehézkes ugyan, mit a fordításnak tulajdoníthatunk. A Xll-ben a bevezetés 2-ik kikezdésére maga is helyesen mondja, hogy az nem tartozik oda (113. 1.). ízléstelen jelző a 115. lapon: «a büzölgö restség.» Mikor tisztán moralizáló beszédet tart is, mint a minő pl. ez, abban is az erkölcsi életnek legmélyén s akkor is a biblia eszményiségében jár. A 123. lapon levő kis történet, nyomdahiba vagy hibás fordítás folytán, nem elég világos. (Mi miatt hitte az ellenség, hogy későn jött? Talán segédcsapatokról lehetne inkább szó ?). A XIII. beszéd gondolatmenete rhapsodistikus, hiányzik a gondolat folytonossága. Maclaren két külön beszédének emez egygyé olvasztása nem egészen sikerült. A XIV. egy rendkívül kegyes, mystikus léleknek kedélygazdag nyilatkozata. Valami megmagyarázhatatlan melegség áramlik belőle.