Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

Harminckettedik évfolyam. 28. sz. Budapest, 1889. julius 14. PROTESTÁNS Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM: V e z é r c i k k. Észrevételek az egyet, egyházosztályozási és lelkészminősítési szabályjavaslatokra. Szentkuti Károly, — Középiskolai paedagogia és didactica. Lázár István. — Iskolaügy. A dunamelléki ref. népiskolák szervezetére, igazgatására stb. vonatkozó szabály-javaslat. — Hátha még sem halva szülött. Feleki József. — Könyvismertetés. Kecskeméti Ferenc. Örök életnek beszéde. Kenessey Béla. — Belföld. A mezőföldi egyházmegye közgyűlése. Mementó mori. — Külföld. Meghívás a valdens egyház kétszázados ünnepére és Révész Bálint püspök üdvözlő szózata. — Irodalom. — Különfélék. — Hivatalos közlemény. — Adakozás. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII, ker, Szentkirályi-utca 39, sz, III, em. Észrevételek az egyet egyházosztályozási és lelkészminősítési szabályjavaslatokra. Eddigelé csak két ily javaslatról lehet szó: a püspöki karnak a f. évi konventi jegyzőkönyvben közlött javaslatáról s ezzel szemben a tatai egy h á z m egy éj ér ő 1. Feltűnő az a közönyös hallgatás, melyet a magyar prot. időszaki sajtó tanúsított a magyar ref. egyházat s annak papságát a legközelebbről érdeklő e fontos tárgy iránt. Eddig legalább, egv zuglapnak tartott kis közlönyön kívül, tüzetesebben nem foglalkozott e thémával egyik egyházi lapunk sem. Azt az egy-két szózatot, mit e becses lapokban hallottunk, nem tekinthetjük egyébnek, mint a konventi idevágó javaslat bemutatásának s helyeslő ismertetésének. Atalánosságok helyett részletekre is kiterjeszkedést, egyesek nézetei mellett testületek formulázott véleményeit s a konventi javaslattal szembe másiknak felállítását csak most láttuk s hallottuk e lap 26. számában, Antal Gábor közleményében. S eddig ezen napfényre került egyetlen ellenjavaslatra nézve is félő, hogy vagy az árva sorsára jut s nem akad, a ki hozzá is szólna; vagy — a mi még nagyobb baj lenne — tetszetős, liberális mosolyú ábrázatjaért adoptálják a kerületek. Egyiket sem érdemli. Az örökbefogadást nem; mert bizonyos, hogy hálátlansággal fizetne ez is, mint a legtöbb adoptált, legelsőben is a fölmelengető kebelt marván meg, sok zavart, nagy bajokat s panaszokat okozandván azon irányelv, mely e javaslat fő indokát képezi. De ennek dacára is megérdemli, a hozzászólást a benne levő liberális eszme. Szóljunk tehát hozzá. Az a théma különben is oly életbevágó kérdésünk, hogy annak miként megoldásától függ egyházaink nyugalma, békessége s a papság anyagi jövője, sorsa. Szükség azért, hogy minél szélesebb körben s minél behatóbban megvitassuk. Az ily életbevágó intézkedéseink — fájdalom ! — többnyire elhamarkodás közt fogamzanak s útközben születnek meg. Konventi jegyzőkönyveink, melyekből az érdekeltek mindnyájan értesülhetnek a felsőbb régiók eszméinek fogamzásáról, rendszerint elkésve, apóst festa», vagy alig pár nappal az egyházmegyei gyűlések s papiértekezletek előtt érkeznek kezeinkhez. Nincs időnk eszmélkedni, tanulmányozgatni. Egyszerre, hevenyében kell az egyházmegyéknek nyilatkozniok, mint valami vallatott rabnak: ((igen vagy nem ?» Ily körülmények közt természetes aztán, hogy elfogadjuk az egyszer hallott javaslatot szó nélkül. Aztán otthon, a csendes magányban eszmélünk, hogy lám bizony nem ugy kellett volna, hanem így, meg amúgy ! Ez menete, többnyire, provinciális tanácskozmányainknak, s ez sorsa az ott megforduló javaslatoknak. A kerületek már ennél szerencsésebb viszonyok közt vannak. Azok elé már az eszmék a sajtó és zöld asztal rostáin többé-kevésbé megtisztogatva jutnak. Ereszszük át a tatai javaslatot is, mielőtt a kerületekre érne. Azon panaszok s visszaélések, melyek az eddigi választói gyakorlat mellett fölmerültek, s a melyek szükségessé teszik az egyetemes egyházosztályozást és lelkészminősítést, választási törvényeink ezen alapköveinek megalkotását, jövőben is meglesznek, akár a konventi akár a tatai javaslat emeltessék tör vény nyé; mert sem az egyik, sem a másik nem veszi kellő figyelembe azon elveket, melyeknek eddig tekintetbe nem