Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

21. §. A kik tanítóképezdét nem végeztek, a tanítóképezde tantárgyaiból osztályvizsgálatok letételére utasíttatnak s csakis azoknak sikeres letétele után bocsáttatnak képesítő vizsgára. (Zsin. közn. és közokt. szerv. 42. §.) Kivétetnek e szabály alul azok, a kik érettségi vizsgálatot tettek, vagy theologiai, vagy más ezzel hasonló rangú akadémiai pályát végeztek. 22. §. A kik a tanító-képesítő vizsgálaton kétszer visszavettetnek, többé vizsgára nem bocsáttatnak. (Zsin. közn. és közokt. szerv. 42. §.) 23. §. A tanítók: rendes, ideiglenes és segédtanítók. A tanítók és tanítónők, képzettségre, alkalma/hatóságra, jogokra és kötelességekre nézve (kivéve a temp'omi előimádkozást és t. tanítást) egyenlő tekintet alá jönnek. (Zsin. közn. közokt. szerv. 45. §.) 24. §. Rendes tanítóul alkalmazható a magyar nyelvben jártas oly protestáns magyar honpolgár, kinek képesítő oklevele van. Azonban a kik 1SŐ9. január i-je előtt nyertek rendes tanítói alkalmazást, azóta e minőségben folytonosan és jó sikerrel működtek s erről az egyházmegyei hatóságtól bizonyítvány t nyertek : azok képesített tanítókul tekintendők; minden más esetben az oklevéllel nem biró, bár már rendes tanítókul alkalmazott egyének, képezdei pályájuk végeztétől, illetőleg hivatalba lépésüktől számított két év alatt kötelesek tan. képesítő vizsgát tenni, ellenkező esetben hivataluktól elmozdíttatnak. (Zsin. közn. és közokt. szerv. 46. §.) (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek, hí a Gulyás Benő t.-palkonyai ev. ref. s. lelkész. I. kötet. Miskolez, r88p. Lövy József fia tulajdona. 183 lap. Ára I frt jo kr. Mindég üditőleg, kellemesen hat a szemlélőre egy virágdíszbe öltözködött fiatal fa. De bizonyos lehangoló, sajnálatot keltő ben}'omást tesz, ha a még eléggé meg sem is izmosodott törzsre már a vénülést jelző mohák telepedtek le, ha a virágok helyét összetöpörödött gyümölcsök foglalják el és az ágak, melyeknek merész sudárba kellene szökkeniök, már meghajoltak bágyadtan, mintha dér csipte volna meg vezér rügyeiket. Ily fának bizonyára nem egészséges az altalaja, nem kap onnét elég tápláló nedvet. Gulyás Benő Egyházi beszédei az első pillanatra egy virágdíszbe öltözködött fiatal fának kellemes benyomását teszik. A fiatal kedély és szív tarka, hímes virágai, melyeknek célja egy pillanatra kápráztatni és gyönyörködtetni s azután némely részének elhervadni, a másnak pedig majd tápláló gyümölcscsé érni. Hs kép nélkül szólva, ha a szerző e beszédeket egy kis előszó kíséretében, melyben ezt elmondotta volna, csakugyan úgy akarta volna bemutatni, mint lelkének virágait, egy pillanatra se jutott volna eszünkbe feltenni vele szemben a botanikus nagyító üvegét és felboncolni a virágokat apró alkotó részeire. Kedélytelen, sivár lélek az, mely a virágban s annak illatában nem tud gyönyörködni, hanem rögtön boncolni kezdi. De szerző úgy látszik érett gyümölcsként akarta ezeket feltálalni. No ha gyümölcsök, hát akkor nézzük, van-e tápláló erejük s mennyi ? A lélek, mely ezeket termelte, fiatal; de a pesszimizmus élősdi mohái már vénítni látszanak; a hajtásokat megcsipte a túlon-túl sok tapasztalás korai dere és a talaj, a melvből táplálékát kellene szívnia, nem teljesen egészséges. Szerző irói ereje egyelőre még csak a nagy szóbőségben, a könnvü kifejezési modorban, a váltakozó képek és hasonlatok gyors megtalálásában és felhasználásában, tehát a formában áll; de ez is még távol a határozott egyénítéstől. A szavak még jó részben üresek, csengenek-bonganak csak, mint a zengő érc s tartalmatlanul elhangzanak a hallgatók feje fölött. A szóbőség bőbeszédűvé teszi. A könnyű modor felületessé s a bizonyos költőiség képek és hasonlatok árjába fullasztja a komoly érvelést is. Mint szónok még a léleknek csak egyetlen tehetségére : a kedélyre tud csak hatni s itt is csak a legérzékenyebb húrokat képes érinteni (özvegyek, árvák stb.) és a legközönségesebb eszközökkel dolgozik. Arról, hogy ész okokkal meggyőzzön, bizonyítékotbizonyítékra halmozva megvilágosítson, megnyerjen és a magasabb szónoki eszközökkel az akaratot elhatározza, szó sincs. A forma hasonlít a szónoklathoz; de nem a tartalom csoportosítása. Ebben nincs meg a kellő erő. A szónoki átmeneteket alig egy-két helyen találja csak el és bizonyos iskolai chablonszerűséggel megy át egyik részről a másikra, a bevezetésről a dispozicióra, vagy a tárgyalás után a befejezésre és az által a már felkeltett hangulat magaslatáról Ieszállír, a helyett, hogy fokozná az érzéseket s emelné a gondolatokat. Ugy látszik pedig, hogy nem egészen közönséges érzéke van szerzőnek az iránt, hogy mivel lehet egyszerre, pillanatnyilag mintegy bevenni a hallgatók lelkét és a magunk számára lefoglalni egész figyelmét. Erre igyekszik szerző az alig egy-két szóból álló textusokkal és a rövid, tömör felosztásokkal. Textus és feloszás míg e rövidségükkel nem terhelik a hallgatókat, másfelől egyszerre figyelmet is ébresztenek. Invenciója nem hiányzik, ötletekben nem szegény ; de e mellett gondolatköre még nem elég széles és egyáltalában az anyag benne nem változatos. Es soha senki kiválóbb egyházi beszéd iróvá nem lehet a biblia nélkül. Annyiszor, de annyiszor elmondtam már, hogy az egyházi beszédeknek csupán annyiban van értékük, a mennyiben evangéliumot prédikálnak. Ha nem ezt teszik, minden lehető külső és belső szépségük mellett is nem érnek semmit. Üres szavak a pusztába kiáltva. Nem elég csak a bibliának communis locnsait idézgetni, jól, roszul ideoda beszövögetni, hanem kell, hogy a bibliát prédikáljuk. Es ez megint nem azt teszi, hogy szakadatlanul ezt citáljuk, mert a bibliai helyek nem apró pénz gyanánt hozandók forgalomba, hanem csak, mint a nagy sovereignek, akkor veendők elő, mikor drága kincset: a már megindult lelket akarjuk velők áron megvenni. A bibliát prédikálni annyit tesz, mint annak szellemében beszélni, annak világnézetét hirdetni, annak egészségeS/ nemes felfogását terjeszteni, a benne kinyilatkoztatott örömhírt közkincscsé tenni stb. Szerzőnk gondolatköre ép azért nem elég széles s ebben is az anyag azért nem változatos, mert egész theologiai képzettsége nem a biblián alapuló és nem annak szellemében gyökerező. Az előttünk levő beszédek élénk tanúságot tesznek a sokat olvasott és különösebben a költőket jól ismerő iróról, mert minduntalan találkozunk munkájában egyes reminiscentiákkal Yörösmartyból, Tompából, Petőfiből, Aranyból stb. sokszor csak egyes szavakkal, máskor mondatokkal, szólásformákkal ; továbbá ugyancsak bizonyságul szolgálnak e beszédek a mellett, hogy a mindennapi élet morális jelenségei többé-kevésbbé mélyrehatókig felköltötték az iró szemlélődését és nem épen csukott szemekkel ment át eddigi pályáján; de theologiai képzettsége nem biblicus. A lehető félreértés kikerülése végett ez állításommal