Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

nálunk, még a számra nézve kisebb hollando­kat, svédeket és svájciakat sem értük utói. Nem­csak a kisdednevelési kiállítások szolgálnak a rettenetes bajok ellenszeréül, de ki merné két­ségbe vonni, hogy ily kiállítás is hasznos, hogy a kisdednevelési kiállítás esetleges sikere a keserű, de oly annyira szükséges önismeretet hatalmas erővel terjeszti a nemzet vezérférfiainak még mindig szűk körén túl ? Gondolkozó paedagó­gok eszelték ki az eszmét s célszerű megvaló­sítása hazafias feladat, nagv lépés az öntudatos előhaladásban. Budapesten a nemzeti színház szomszéd­ságában levő Beleznay kert helyiségében már serényen folyik a munka, hogy ez a kiállítás augusztusban megkezdődjék. Az ország minden részéből, sőt külföldről is érkeznek gyermekruhák s gyermek-játékszerek. A palóc és székely, a tót és horvát, a sváb és. oláh kisdedeinek válto­zatos életét együtt fogjuk itt látni érdekes gyermekbábukon és környezetükben. Gyermek­játékok nagy számmal küldetnek be, a képes­könyvek s gyermekkerti szerek közül ott lesz csaknem mindaz, a mit a magyar irodalom s magyar ipar létrehozott. Az orvosok s iparosok bemutatják a kisdedek öltöztetésére, táplálására szükséges szereket, utasításokat adnak a gyermek betegségek esetleges meggátlása ellen. Az ember­baráti egyesületek itt adnak számot azokról a jó tettekről, melyeket a babák érdekében kifej­tettek. A tudósok a nagy közönség elé viszik a kisdedek ápolásánál s józan nevelésével szer­zett tapasztalatokat, s feltárják a veszélyeket, melyek a parányi öntudatlan lényeket a gon­datlan szülők részéről fenyegetik. Gondoskodnak arról is, hogy a kiállítás által nyújtott tapasztalatok maradandók legve­nek. A képeskönyveket s játékszereket szakértők veszik szigorú bírálat alá, s kijelölik a szülők­nek a legjobbakat. Az ünnepelt költő, Jókai Mór, a gyermekek kedvelt Forgó bácsija, elő­adásokat tartanak ez alkalommal. A gyermek­betegségek hírneves orvosa, Bókay János, köny­vecskét ír hasznos tanácsokkal. Előadást tart Pósa Lajos, kinek megadatott, hogy teljesen együtt érezzen a kisdedekkel és dalai otthonosak legye­nek a gyermekszobákban. P. Szathmáry Károly, ki egy emberélet javát a kisdednevelésnek áldozta fel, Fodor József, a leghatalmasabb harcos azok. között, kik a társadalom közönyösségét az egész­séggel szemben ostromolják, s annyi más hír­neves orvos, paedagóg és iró. S mindezek az előadások összegyűjtetnek az ccAnyák könyvtára)) cimű füzetes vállalatban, melyét a María-Dorothea egyesület egy pár hatosával fog árulni, hogy elterjedve, valódi házikincstár legyen, ellenszere a rémítő gyermekhalandóságnak, már csirájában meggátolja annak az öntudatlan nevelésnek, mely a proletárok és kétségbeesett existentiák számát szaporítja. A kisdednevelési kiállítás rendezői valóban hasznos és nemes munkát végeznek. Működé­söknek eredménye is lesz. Augusztus havában, midőn az új vasúti tarifa életbeléptetése s a szent István napi ünnepek tömegesebben hozzák be Magyarország minden részéből a látogatókat, már nyitva fog állani az a kerepesi uti épület, hol a józan gyermekszeretet elveit gyakorlatilag hirdetik, s hol fegyvereket gyártanak a gyermek­halandóság s a műveletlenség ellen. Legyén is ez a hatás minél nagyobb, minél tágabb körü. A kisdedeket szeretni nem erény, csak termé­szeti ösztön, a kisdedeket nem szeretni s a kisdednevelést nem öntudatosan fejleszteni, vég­zetes bűn, melv a nemzet létét kockáztatja. György Aladár. Az országos prot. árvaház köréből. — Az i8S8-iki év története a Választmány jelentése szerint. — Tisztelt közgyűlés! Egyletünk történetében az 1888-ik év egy korszaknak befejező éve lett. A lét bizony­talanságának korszaka nyerte befejezését ezen évvel s 1889 hajnalán váratlanul ránk virradt egy jobb kor szebb jövője, melynek ily gyors bekövetkezését aligha merte volna bárki is remélni. 1889. évi január hó 2-án hunyta be örökre szemeit Dr. Wagner János hírneves belgyógyász, a budapesti egyetemnek nyugalmazott tanára. Egész élete az ember­szeretet önzetlen gyakorlásának volt szentelve s ezen nemes élet végső alkonyán, három nappal halála előtt alkotta meg végrendeletét, melylyel egyletünknek fenn­maradását örökre biztosította azáltal, hogy vagyonának általános örökösévé egyletünket tette. Mintegy 160,000 frt valóságos tiszta értéket kép­visel azon vagyon, mely a részben tudományos célokra, részben rokonai javára rendelt 270,000 frtot tevő hagyo­mányok kifizetése után, mint Dr. Wagner János alapít­vánva egyletünkre maradt. Ezen nagyszerű alapítvány lehetővé teszi egyrészt, hogy egyletünk tevékenységét, melyet eddig bizonytalan kegyadományok remélhető bevételeire voltunk kényte­lenek alapítani, biztos alapon szabályozzuk s másrészt módot nyújt arra, hogy egyletünk céljainak elérésére állandó új intézményeket létesítsünk. Részletes előter­jesztést úgy az alapítvány vagyona, mint annak felhasz­nálása tekintetében jövő évi jelentésünkben lesz szeren­csénk tenni, ezúttal csak annyit kívánunk jelezni, hogy teljes tudatában vagyunk azon nagy felelősségnek, melyet ezen alapítvány az örökhagyó nemes szándékainak meg­felelő, célszerű felhasználásának feladata reánk ró s azért csakis érett megfontolás után fogunk a létesítendő új intézmények tekintetében határozni. De anyagi helyzetünknek biztos alapra történt fek­tetése nem az egyedüli momentum, mely ezen nagyszerű alapítványt reánk nézve örvendetessé teszi. Kétszeres örömmel fogadtuk ezen alapítványt azért, mert a nemeslelkű emberbarát árvaházunknak gyakori

Next

/
Thumbnails
Contents