Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

szertartással, de áldás nélkül, végzendő esküvő után a református templomban áldja meg az új párt, mit a püspök természetesen meg is igért (ily eset már többször fordult elő). A belvárosi apát-plebánus úr azonban ezt a szándékot megtudván kijelentette, hogy ő — ha utána még máshova mennek áldásért — esketni nem fog. Nem is esketett, háznál sem, áldás nélkül sem; s így a fiatal vegyes párt, a Kálvin-téri ref. templomban Szász Károly püspök meg is eskette, meg is áldotta. Ez a száraz s valódi tényállás a napi lapok tudósításai ellenében. Kommentárt nem adunk hozzá; csak azt kérdjük: meddig fogják még a róm. kath. lelkészek, a törvény által semmiseknek nyilvánított reversalisokat követelni s ez által arra kényszeríteni az illetőket, hogy magokat oly dologra köteleztessék, a mit teljesíteni a törvény egyenesen tilt? meddig fogja tűrni az állam, hogy szentesített törvényei igy gúnytárgyává tétessenek ? s meddig maguk a felvilágosult katholikusok, hogy papjaik saját híveiket a törvény ellen lázítják s a lázításnak nem engedőktől az általok sakramentomnak tartott házasság megáldását megtagadják ? sőt még azt is megakadályozni igyekezzenek, hogy más, arra szintoly jogosult, őket az általuk megtagadott áldásban részesíthesse! — Budapest, 1889. junius 26. — Egy közvetLnül érdekelt. * A tatai egyházmegye közgyűlése s törvényszéki ülése. Ez ülésről irják lapunknak: E csöndes egyszerűségben élő egyházmegye a közelebbi időkben nagyon magára vonta a világ figyelmét, a nevéhez fűződő, szomorú hírre vergődött polgárdi-i ügynél fogva, melyben — mint az e lap olvasói előtt tudva van — biróul a tatai egyházmegye delegáltatott. Mivel Bali A. polgárdi-i volt lelkész perújítással élt, a tatai egyházmegye ismét foglalkozni volt kénytelen e sensációs ügygyei. Alább közlendjük ennek folyamát s eredményét; de elébb a sorrend szerint, a közgyűlés nevezetesebb mozzanatairól referálunk. Az esztergomi templom avatásról már részletesen tudósított e lap. Másnap a közgyűlés nyittatott meg a fölszentelt falak közt. A tanácskozmány legnevezetesebb közérdekű tárgya a püspöki karnak egyházosztályozás és lelkészminősítés iránti ismeretes javaslata volt, melynek a tatai egyházmegye csak az egyházosztályozási részét fogadta el, a minősítésre nézve Antal Gábor javaslata mellé állván. (Részletesebben mai vezércikkünk szól e tárgyról. Szerk.) 18-án törvényszéki ülés volt, melyen Pálfy Károly ügyvéd Bali meghatalmazott képviselője, élő szóval kéri a delegált bíróságot, hogy védence perújításának hely adassék. Utal egyházi perrendtartásunk gyakorlatban még meg nem izmosulhatott voltára, szemben a jól kifejlett polgári perrendtartással, hol a bíróságok azon elvből, hogy inkább 99 perújítás fogadtassék el, mintsem visszautasítva, egy ártatlannak igazsága kiderítésére az alkalom meg ne adassék, a perújításoknak rendszerint helyt adnak. Igen ügyesen s megindítóan utal az alkalomra, a csak imént lefolyt templomszentelési ünnepélyre. «Tegye a tekintetes, b'róság — u. mond — még meghatóbbá, emlékezetesebbé ez ünnepélyt az által, hogy védencem igazságának kiderítésére adjon alkalmat a perújítás elfogadásával)). Ezután felolvastatott a perujítási kérvény, mely a már ismert fegyelmi ítélet indokait igyekszik megcáfolni, új tanukra hivatkozással. Rendre fölolvastattak a tanuk által kiállított bizonyítványok, köztük Szűcs János esperesé is. Erre zárt ülésben meghozta a konsistorium Ítéletét, mely szerint a perújításnak hely nem volt adható azon okon, mert a tanuk, kikre hivatkozás történt, a korábbi tárgyalásokban, egynek kivételével, mindnyájan mint vádlottak szerepeltek. Ez ítélet ellenében Pálfy ügyvéd felebbezést jelentett be. De a kerületi gyűlésre, mely ez őszön Barsban, Léván tartatik, kerülend Mezőföldnek egy közügye is, t. i. fölebbezik a kerületnek azt a határozatát, melynél fogva a tatai egyházmegye nemcsak az ismert fegyelmi ügyekben, hanem minden ezzel kapcsolatos közigazgatási ügyben is delegáltatott. A mezőföldi egyházmegye maga kérte ezt annak idején. De azóta egyet aludt rá s mást álmodott, most protestál erősen és föllebbez a közigazgatási ügyben való delegáció általi intézkedés ellen. A kerületi jegyző feledékenysége vagy mulasztása, a végre nagy későn megküldött jegyzőkönyv kétféle szövegezése, mind kedvező ürügyül szolgáltak a mezőföldiek feelbbezésére. — Dunántúli. * Az erkölcs-nemesítő egylet jutaimi díjai az idén is kétfélék. Az első jutalom, 100 arany annak van szánva, ki a legtöbb taggal biró mértékletességi egyletet alapította a hazában. A tagoknak nem kell arra kötelezniök magukat, hogy szeszes italt soha sem isznak, elég ha mértékletességet fogadnak egész életükre. A személyes pályázat nem okvetlenül szükséges, bejelentheti más is. A többi jutalmak cseléd-jutalmak, az idén a tiszáninneni kerületre. Egyik jutalom 50, másik 25 frt. Olyan férfi- vagy női-cselédek kapják, a kik legalább harminc esztendő óta híven szolgálnak egy családnál. Előnyben részesül az olyan pályázó, a ki ragályos betegségben is ápolta a gazda valamelyik családtagját, vagy pedig életveszedelemből saját élete kockáztatásával mentette meg. Legjobb, ha az illető gazdák jelentik be pályázó cselédjeiket, de a bejelentéshez hatósági bizonyítványt is kell mellékelniük. Az iratok az országos erkölcs-nemesítő egylet nevére, Budapest, országház címezendők. Gyászhír. Egy nemes emberbarát, a reform, papok, tanítók Mecénása, a veszprémi reform, egyházmegyének kiérdemült világi tanácsbírája, a magyar nyelvtudománynak egyik avatott búvára hunyt el junius 18-án Zánkán, Zalavármegyében Vadnay Rudolf ügyvéd, földbirtokos személyében. Ritka nemes erények ékesítették, és tették elfeledhetlenné nevét mindazok előtt, akik őt ismerték. Jól tett, a hol csak tehetett; szolgált tanácscsal szegénynek, gazdagnak; ajtaja, szíve nyitva állott mindenki előtt; igazságszeretetével még ellenségeit is elnémította; nyelvismeretével még a szaktudósokat is bámulatra ragadta. A sárospataki kollégium növendéke volt. A jogtudományban Kövyt hallgatta. Mint borsodi ifjút Szemere, minisztériumában alkalmazta, majd megnősült, s nejének Kemény Etelkának zánkai birtokára költözött. Az ügyvédséggel korán felhagyott, egyházának a nyelvészetnek és a pomologiának élt. Egyház szeretetéről tanúskodik egész élete. Mikor községében tagosztály volt, a zánkai reform, lelkésznek a régi hat hold föld helyett 24 holdat és 10 hold legelőt adatott ki. Az egyházmegyei, kerületi gyűlésekre nemcsak eljárt, hanem felrakta a kocsijára a szomszéd papokat, tanítókat, vitt akit vihetett. A Thún-féle rendszer szerint újra kellvén berendezni a pápai főiskolát: 300 frttal segítette azt. Török Pálnak a Ráday-könyvtár megvételére felhívó kérésére 100 írttal válaszolt, csakhogy ezen kincs a pesti reform, főiskoláé lehessen. Egy fenkölt gondolkodású, nemesen érező szív veszett el benne, aki, ha a gondviselés több világi javakkal áldja meg : nevét a kultura minden nemében megörökíti. De így is nagyon sok jót tett, úgy hogy «mindene, majdnem mindenkivel közös vala.» A nagy rokonságon kívül két fia: Andor országgyűlési képviselő és Béla doctor juris utriusque, két leánya: Juliánná férjezett Győrfiy Gézáné és Rózsa férjezett Sarlay Gyuláné gyászolják jó barátaival, tiszte-