Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

között különbség tétetvén, ez által a lelkészminősítőjévé a szerencse és a nép kegye legyen. Mert hiszen ha egyenlő szolgálati idő és egyenlő bizonyítvány mellett előny adatik annak, a ki rendes lelkészszé elválasztatott azon társa felett, a ki káplán maradt: ezen magasabb minősítettséget csakugyan a nép kegye és szerencse adta az illetőnek; pedig teljesen elég, ha ezen két tényező csak a választásnál, nem pedig már a minősítésnél is, döntő súlylyal bír. További indokul szolgált a konventi javaslat mellőzésre és a beadott indítvány elfogadására azon egész a kicsinyeségig való méregetése a vizsgálati osztályzatoknak, a melynek alsóbb iskoláknál és időszaki vizsgáknál megvan a maga jogosultsága, de egy életpályára való minősítésnél, inkább a képesítettség maga, mint sem annak kisebb vagy nagyobb fokozata bír határozó befolyással. Nagyon helyesen cselekedett a zsinat akkor, midőn az egyházi törvény 167-ik vának első kikezdésében, melyben a rendes lelkészek minősítvényéről szól, a vizsgálati bizonyítványok minőségét fel sem említi a tényezők között. Ellenben nem helyes, hogy a konvent minősítési javaslata 7 különbféle formában hozza fel, hogy « Azok a rendes lelkészek, a kiknek)) ... ilyen és ilyen osztályzatú bizonyítványaik vannak . .. milyen minőségi fokon állanak. A javaslat záró pontjába még ezen íelül oda teszi a konventi tervezet, hogy 7 o J az osztályzatból «egy jeles és egy jó, két jó; egy jó és egy elegendő csak két elegendő osztályzatot ad.» Ezen utolsó pontnak annyira iskolapor szaga van, hogy szinte kedve volna az embernek mélyen tisztelt püspökeinket gyanúba íogni, hogy a javaslatot nem is maguk csinálták, hanem valamelyik, az osztályzatokat nagyon apróra méregető tanárral csináltatták. A nagy méregetésben azonban még is kimaradt egy eset, t. i. hogy hát egy jeles és egy elegendő osztályzat, micsoda általános osztályzatot ad? Mert hát ilyen csak fordulhat elő, levén az osztályzatok nagyon relatív természetűek és függvén az a censorok felfogásától, jóindulatától, szigorra vagy irgalmasságra hajlandóságától és a censendus összeköttetéseitől, vizsgázó társai készültségétől. Valóban lehetetlen jó lélekkel olyan életbe vágó és egész életre kiható különbséget állítani fel két lelkész között, olyan vizsgálaton nyert elég vagy jó osztályzat miatt, a mely vizsgálatokon néhol legalább két évtizeden keresztül egyetlen vizsgázó sem bukott el, de még csak vizsgálat ismétlésre sem utasíttatott. Ilyen vizsgálatnál nem nagy különbség van az elég meg a jó között; de ne is legyen, még ha a vizsgálat máskép leend is jövőre. Az életpályára képesítő bizonyítványoknak azon esetben lehet igenis súlyt tulajdonítani, ha azok általában a kiválóságot tanúsítják valamely téren, de a mely osztályzat csak azt mutatja, hogy ezen ember valamivel jobban tanult meg valamit, mint az a másik, arra nem lehet nagy súlyt fektetni. Ezért vette fel a tatai egyházmegye javaslatába, hogy az osztályzat előnyt csakis a teljesen jeles osztályzatúaknak adjon, azoknak is annyit, hogy a minősítvény fokozatánál 3 év a javukra számíttatik másokkal szemben. Végre indokul szolgált a konventi lelkészminősítési javaslat mellőzésére az, a mi abban hiányzik, a tatai egyházmegye által elfogadott javaslatba pedig felvétetett az 1. pontba, mint a rendes lelkészszé léteinek általános teltétele. Ezen feltételek közül az, hogy az illető magyar állampolgár legyen, hogy lelkészképes, bizonyítványát Magyarországon valamelyik egyházkerület bizottságától nyerte és hogy 24-ik évét betöltötte legyen, nem szorul felvilágosításra; szembeötlő levén helyességük. De nem látszik ilyen helyesnek némelyek előtt az, hogy minden leendő lelkésznek, még a jeles bizonyítványnyal bírónak is, kelljen a második vizsga után legalább egy évet mint segédlelkésznek gyakorlaton tölteni, a nem jeles osztályzatúnak pedig épen 3 évet; mert ez ellentétbe van a konventi javaslat IV. 3. pontjával, ahol az van mondva, hogy (JV-ed osztályú egyházba pályázhatnak azon segédlelkészek, a kik mindkét képességi bizonyítványuk szerint jeles osztályzatot nyertek, azonnal.)) Pedig ezen tervezet is helyes; mert nincs közhivatal és életpálya, a hol bizonyos ideig gyakorlat ne kívántatnék ahhoz, hogy valaki önállóvá lehessen ; de meg méltánytalan dolog is, hogy egyik ember akármi kedvező körülmények folytán átlépjen, keresztül ugorjon egyszerre azon társadalomban, a melynek hivatalból tagja, egy egész társadalmi osztályt. Azok az emberek, a kik mindig azt hangoztatják, hogy a káplánok a vizsga után azonnal választhatók legyenek, megengedem, hogy lehetnek nagyon jó szívű és bölcs emberek, de mindenesetre rossz mathematikusok, mert nem veszik figyelembe azt, hogy mindegyik egyházkerületben megvan a káplánkodásnak általános időtartama, a dunántúl körülbelül 5 év. Ha már most valamelyik káplán 1 év alatt rendes lelkészszé lesz, egy másiknak 9 évig bizonyosan káplánnak kell maradni, mert a mit az egyik az általános időtartamból levon, azt egy másiknak kell rászolgálni.