Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

erdélyrészi tanári értekezletre összegyűlt és a marosi egyházmegye kiváló papságának körében, mert üdülést, biztatást találtam náluk s a protestantizmusnak olyan erejét, mely ott mindég védbástyája leend, s kell, hogy az legyen, a nemzetnek is. Áz az új-épület szárny, melynek felavatási ünnepélye jun. 3-án volt, a Bethlen-utca vonalában van építve. Az építés költségei nagyobb részének fedezésére a kollégium angol pénze volt szánva. Angol pénznek neveztetett azon 11,000 font sterling, melyet a kollégium 1704-iki romlása után Páriz Pápai Ferenc tanár és gr. Teleki Sándor kurátor kérésére Anna királynő engedelméből az angol hitsorsosok adakozása hozott össze az intézet fölsegélése céljából. Az egész építés, a mellék költségeket is beszámítva 106,338 frt 24 krba került, a mi, tekintettel az épület díszére, szolidságára, nagyságára, szép és célszerű berendezésére, aránylag elég olcsó s mutatja az építés becsületességét. Az új épület szorosabban vett iskolai céloknak szolgál csak. A benne levő tantermek majdnem mind egészen egyenlő nagyságúak ; területük 60—70 négyszög méter, ürnagyságuk pedig közel 300 köbméter. Ezt az új épület avatta fel nagy ünnepélyességgel a f. hó 3-án Szász Domokos püspök, egy nagyszabású, lelkes és sok meleg subjectiv vonatkozással átszőtt imát mondva. Ima előtt és után az ifjúsági ének- és zenekar nyújtott nem közönséges műélvezetet, szabatos, magasabb színvonalon álló előadásával. A felavató ünnepély után Szász Domokos megnyitotta az erdélyrészi tanárok értekezletét és elnöki megnyitójában igen magvasan mutatott rá a középiskolai képzés céljára, mely nem kisebb mint az embernek kiképzése. Azután Makkai Domokos rector-professor üdvözölte az értekezlet tagjait s olvasta fel azon átiratokat, melyeket egyesek és tantestületek intéztek a nagy-etiyedi collegiumhoz az ünnepély alkalmából. Majd Fogarassi Albert és Bartha Zsigmond tartották meg tanári székfoglalójukat, az előbbi ((Vergilius és Horatius része az ó-kor szellemi hagyatékában, jelentősége a classicai nevelésben)), az utóbbi pedig «Az energia elvének története» cím alatt értekezvén. A tanári értekezletek második napján Váró Ferenc gymn. igazgató tanár olvasta fel «A nagy-enyedi Bethlenkollégium a közelebbi években és ma» című rendkívüli gonddal, nagy utánjárással összeállított s megragadó, szép stylussal irt előterjesztését. A száraz statistikai adatokba is életet, elevenséget tudott önteni s megjegyzéseivel, az ezen adatokból levont következtetéseivel nagy ügyességgel tartotta fenn folyton az érdekT lődést a krónikaszerű, önmagában fárasztó dolog iránt. Munkálatának legkiválóbb részei azok a classikus jellemzések, melyeket az elhunyt tanárokról és főgondnokokról ad. Mint a szobrász, úgy domborítja ki ezek egyéniségét. Nem tehetem, hogy e jellemzések közül egy-kettőt szíves engedelmedből be ne mutassak. «Vajna és Mihályi — úgymond az értekező e két kitűnő tanárról emlékezvén — ugyanegy évben, 1.844-ben foglalták volt el helyöket. Vajna kiválóan rendtartó, Mihályi főleg melegítő hatásával szolgálta hasznosan az intézetet egy emberöltőn át. Vajna az alma maternek eléjáró munkaeszköze lett, Mihályi ünneplő ékszere. Vajna reálisan gondolkozott, sokat és kitartóan dolgozott, ellenőrzött, dorgált; az ifjúság félte ót s nem tudta, hogy mennyire szerettetik tőle ; pedig szerette az ifjakat, de ezt legfölebb a székely ifjak gyaníthaták, a kiket magán úton is tanítgatott, a kikből a vármegyék kipusztult magyarságát pótolni, a mint látszik, politikájának vallotta. Köteles munkakörén kívül való szereplésvágy nem háborgatta, kötelességeit azonban oly pontosan és sikeresen töltötte be, mint senki. A társadalom ismerte s talán tisztelte is őt; de tudni keveset tudott róla, s úgy lehet rosszat is annyit, mint jót hallottak felőle. Rövid és egyenes utakon járván a célcsap jó hír nem szegődhetett utitársául. Mindenkor elvitázhatatlan érdemei maradnak Vajnának a változó tanítójú középosztályokban a rend megteremtése és föntartása és Enyed s a kollégium 1849-iki veszedelme után pedig a tanintézet regenerálása 1850 tavaszán. Mihályi sokoldalú, mélyen gondolkozó s eredetiségével föltűnő tudós, megáldva szépérzékkel és kiváló hajlamokkal a szólóművészetek mindenik ágára. Papi szószéken, tanári kathedrán, iskolai ünnepélyen, ifjúsági ének- és zenekarok élén, társaságban mindenütt kivánt, kedvelt, népszerű alak; de gyakorlati életre való ember annál kevésbé. Tanítványai szerették, követték, bálványozták ; gondolkozása módjának, Ízlésének, sőt modorának is hatása alatt sokan állottak. Osztogatta a szellemi kincseket tanítványainak s maga anyagi szegénységben halt meg, Ínséget hagyván övéire. Reá is talál, a mit ő mond volt tanáráról s egyik példányképéről, Hegedűs Sámuelről: «magas céloknak, szent érdekeknek élt, anyagi haszna nemcsak nem volt fődolog előtte, sőt annyira tekinteten kívül hagyta, hogy a világ okosai róla példálóztak)) írói szerencséjének az volt megrontója, a mi tanításainak sikerét fokozá: a közdivathoz nem simuló, még a külsőségekben is makacs — pedig nála sohasem Ízléstelen — egyéni színezet.)) A főgondnokok közül gróf Mikó Imréről így ir : «Gr. Mikó Imre 30 éven át volt főgondnokunk, s ha nem volna is nemzeti és egyházi történetünk magas alakja, ha nem volna is a sepsi-szentgyörgyi kollégium tutora, csupán hálája és kegyelete miatt, melylyel viselteték az enyedi kollégium iránt, hol maga is tanult és nevekedett vala : méltó ez intézet hálájára és kegyeletére. Főgondnoki szerepében Salamisi gálya volt. Az intézet sorsának döntő fordulatai jelzik az ő hatását.» Míg br. Kemény Istvánról azt módja : «Báró Kemény István 1848. év óta volt főgondnokunk s erélyének és munkásságának javát az ötvenes években fejté ki az intézetnek romjaiból kiemelése s régi erejének visszaszerzése körül. Nem közönséges esze és jelleme ellenségévé tette a szellemi és erkölcsi tespedésnek. Idegessége mint tevékenység, szeszélye mint személyt nem válogató, bekötött szemű jóság; pesszimizmusa, mint javító kritika szokott érvényesülni. Csak az ifjú lélek tud önzetlen lenni: ez volt philosophiai elmélete; és önmagának lelke ifjúságát gondosan óvni: ez volt élet philosophiája» stb. Váró Ferencnek emez előterjesztése volt a tanári értekezletnek egyik legkiválóbb munkálata. De a többiekben is sok értékes gondolat vettetett fel, így pl. dr. Török István kolozsvári igazgató-tanár előadása alapján az évi vizsgálatok megtartása módja felett folyt tanácskozásnál megállapodtak abban, hogy a rideg osztályozó vizsgálatok mellett a közönségre nézve vonzóbb s a jó tanulók versenyét és a tanítás legteljesebb eredményeit bemutató közvizsgálatok el ne hanyagoltassanak. Bedöházi János marosvásárhelyi igazgató a tanterv hiányairól és a tárgyak beosztásában mutatkozó aránytalanságairól szólott. Graf Jakab a rajztanítás módosítására tett javaslatot, míg Deák Gerő az énektanításra vonatkozólag. Érdekes vitát keltett a kolozsvári kollégium tanárkarának megbizottja : Sárkány István által a tanári özvegyárvai intézet alapszabályainak módosítása iránt tett előterjesztése, melynek főbb pontjait b. Lapod más helyen