Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

szellemi helyzetének emelésére irányzott tervek megbeszélését, a segédlelkészi intézmény számos hiányának pótlását, a lelkészek minősítésére vonatkozó kerületi statutumok egyöntetűvé tételét, közös iskolával biró gyülekezetekben a vasárnapi iskolák meghonosítását, a parokhiális könyvtárak felállítását, a gyermek istenitiszteletek behozatalát s több efféle eszme és indítvány szellőztetését. Mert az az egy bizonyos előttem, hogy a református egyházi életnek a zsinat által betetőzött körfalain belől még sok, nagyon sok a fejlesztésre, javításra váró intézménye, melyekre vonatkozólag az eddig felvetett vagy ezután felmerülendő eszméknek habár csak sajtó útján való tárgyalása nagyon sokáig immár nem halasztható. Még több a rendezni való az evangelikus egyházban, melynek szőnyegen levő zsinati előkészületeit nemcsak különös figyelemben részesítjük, hanem a zsinati kérdések beható megvilágítására több jeles evang. irótársunk részéről egyenes Ígéretet vettünk. Irodalmi viszonyaink javítása is egyik lényeges teendője a közel jövőnek. Ha félreértés és féltékenység eddig nem engedték szervezett társulattá tömörülni az összes protestáns erőket : ám kisértsük meg egyesíteni hát a rokon elemeket, de mindenesetre tegyünk valamit, mert a külső nyomások sorvasztó hatása és a belső villongások bénító befolyása nemcsak működő erőinket gyengíti évről-évre, hanem — a mi talán még nagyobb baj — nem engedi öntudatra ébredni ama szunyadó erőket, melyek ha egyszer már megmozdulnának, csudákat tudna művelni a hazai protestantismus. Én hiszek a hazai protestantismus gondviselésszerű hivatásában. Hiszem, hogy annak ősereje, mely egykor századokon át képes volt az idegen hatalommal szemben nemcsak mint egyház megállani, hanem a maga passiva resistentiájával a magyar alkotmányt és nemzeti függetlenséget is megőrizni: most is képes lesz, ha hivatása magaslatára emelkedik, a magyar nemzetet az erkölcsi válság széléről visszahozva erkölcsileg regenerálni. Én hiszem, hogy ha egyszer ez a hivatásérzet a protestáns világnak minden rétegében élénk öntudatra ébred, akkor e hivatás parancsolta kötelességek teljesítésére szükséges lelki buzgóság és erkölcsi erő is meg fog adatni attól, kitől száll alá minden adomány és tökéletes ajándék. Instaurare omnia in J. Christo, mindenestől megújulni a Jézus Krisztusban: ez az én újévi kívánságom s ez az újévi feladatok eleje és veleje is. Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. Néhány szó a vasárnapi iskolák múltjáról. A budapesti vasárnapi iskolák karácsonyi ünnepélyeinek leírásakor tett igéretemet beváltandó, elmondok néhány adatot ez intézmény történetéből, hogy mi hozta létre a vasárnapi iskolákat, s mi biztosítja azok sikeres működését. Raikes Róbert előtt, kit méltán neveznek a vasárnapi iskolák atyjának, már voltak egyesek, kiket ugy tekinthetünk, mint a vasárnapi iskolaügy előfutárait. Maga a gyermekek vallásos oktatásának eszméje a szentírásban gyökeredzik, különösen Jézusnak a gyermekek iránti meleg szeretetében. Az újkorban már az 1580-iki szász választófejedelemség! rendelkezés a lelkészeknek kötelességévé teszi a gyermekeknek vasárnap a templomban való összegyűjtését s vallásos oktatását. Csakhogy itt a kathechismus tanításáról van szó. Hasonlóképen catechismusszerű könyveket használt Bonotnes Károly (1538 1584) a katholikus egyház ez őszinte kegyességével kiváló alakja, a maga vasárnapi iskoláiban, melyekben a gyermekeket csoportokba osztotta s nem egyházi férfiak, sőt nők segédkezését is igénybe vette. Ezeken kívül Boevey Katharina, Bell Anna s más keresztyén nők neveit találjuk a vasárnapi iskola történetének lapjain, kik a gyermekeket vasárnap magok köré gyűjtve, tanították az Úr ismeretére. A ki azonban a vasárnapi iskolákat oly intézménynyé alkotta, mely most már az egész föld kerekségére elterjedt, az Raikes Róbert a már említett nyomdász (1735—1811) volt. Atyjától mint 22 éves ifjú átvévén a »Gloucester Journal« szerkesztőségét, figyelmét a börtönügyre fordította. Látta, hogy a glouccsteri fogházak alig bírják befogadni a gonosztevőket s csendesen, de folytonosan munkálkodott, hogy a bűnösöket megjavítsa. Ellátogatott hozzájok, jó könyveket adott nekik, ha kiszabadultak, munkát szerzett, míg végre a társadalmi baj »gyökerére« vetette a fejszét. Az 1780. év egy reggelén elvetődött valamely külvárosba s megesett a szíve a piszkos, verekedő gyermekeken, kiket ott látott. Egy asszony azt mondta neki: Ah, Uram hátha még vasárnap jönne; most a legtöbb gyermek a gyárakban dolgozik Nem sok idő múlva, de még 1780-ban (tehát nem 1785-ben, mint Dr. Kis Áron különben jeles nevelés történeteben áll) megalapította az első vasárnapi iskolát. Rongyos, szurtos gyermekek voltak az első tanítványok s a tanítókat kezdetben fizetni kellett, annyival is inkább, mert a tanítványokat az olvasásra is kellett oktatni. A nemes munkának nagyszerű eredményei lettek. A börtönök lakói megkevesbedtek, a káromkodást éneklés váltotta fel. 1785-ben egyesület alakult a vasárnapi iskolaügy előmozdítására s az ingyen tanítók száma mind inkább szaporodott és pedig nemcsak Angliában, hanem a continensen s Amerikában is, nemcsak a prot. hanem a katholikus egyház kebelében is. A helyett, hogy ennek elterjedése történetét csak vázlatosan is ismertetném, inkább néhány statistikai adatot, sorolok fel az ügy jelen állásáról. Angliában több mint fél millió tanító s körrilbelől 5 millió vasárnapi iskolás gyermek van. A tanítók közt sok előkelő férfit és nőt találhatunk. Amerikában van körülbelül egy millió tanító s 7 millió tanítvány. Svédországban 15 ezertanító s 150,000 tanítvány. Berlinben 1000 tanító s 13,000-nél több tanítvány, Párisban 818 tanító s 8114 tanítvány.