Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-02 / 22. szám

ket illetőleg, folyó évi ápril 13-tól fogva ez új törvény az irányadó. Mivel pedig ennek rendelkezései az eddigi, de most már hatályon kívül helyezett törvények rendelkezéseitől lényegesen különböznek: addig is, míg ez új törvénynek és a hozzáadott nagy terjedelmű (<jjl lapnyi) Utasításnak a lelkészi állást és hivatalt illető szakaszait részletesebben ismertetném, esetleg felvilágosítások és magyarázatok kíséretében külön füzetben kiadhatnám, bátor vagyok az igen tisztelt olvasóknak egyelőre a következő legfontosabb pontokat figyelmébe ajánlani. 1. A védkötelezettség, vagy mondjuk, az első korosztály mostantól fogva egy évvel később kezdődik, mint eddig, t. i. azon naptári év január 1. napján, melyben a védköteles életének 21-ik évet betölti. (7. §.) 2. Ennélfogva a nősülés a hadköteles kor előtt és a harmadik korosztályból való kilépés előtt (vagyis azon év december 31-ke előtt, melyben az illető védköteles 23-ik évét betöltötte) nincs megengedve; tehát a nősülhetés ideje is, nagyon természetesen egy évvel későbbre tétetett. A ki a fentebbi tilalom áthágásával nősült meg, kihágást követ el és harminc forinttól háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Az engedély nélküli nősülésben bűnrészes hivatalos közeget (tehát az eskető lelkészt) ugyanezen pénzbüntetés é>i, fenmaradván ellene még a hivatali szabályok szerinti eljárás. (50. §.) 3. Megkönnyítette e törvény a lelkészek dolgát annyiban, hogy a 61. §-ban a) f) pontok alatt világosan elősorolja, hogy kik nem nősülhetnek a katonai hatóság engedélye nélkül. E §. természetesen hatályon kívül helyezi az eddigi idevonatkozó miniszteri rendeleteket. 4. Az ujoncállítás számára az anyakönyvvezető lelkészek két jegyzéket tartoznak minden évben kiállítani, nevezetesen : a) azon fiszülöttek jegyzékét (nem hagyva ki még az elhalálozottakat sem), kik a jegyzék készítése után következő naptári évben töltik, illetőleg töltenék be éltük 19 évét; b) azon finemü halottak jegyzékét, kiknek születése nem azon egyház anyakönyvébe van bejegyezve, és e jegyzék készítése után következő naptári évben töltötték volna be éltök 19 évét. (Utasítás 15. §.) Tehát a folyó 1889. évben ugy a keresztelési, mint a halotti anyakönyvből a jövő 1890. év számára az 1871-ben született finemű szülöttek és meghaltak jegyzékét kell kiállítani. 5. A fentebbi pont alatt osmertetett két jegyzéket kötelesek a községi elöljárók azon év augusztus havában, mely az összeírottaknak az I. korosztályba lépését megelőzi, az anyakönyvvezetőknek visszaadni. Az anyakönyvvezetők a visszakapott jegyzékeket az időközben beállott változások szei int kiegészíteni és október hó vegéig a községi elöljáróságnak ismét átadni tartoznak. (Utasítás 21. §.) 6. A családi értesítők kiállítása is módosítást szenvedett. Nevezetesen az Utasítás 56. §-a, illetőleg az ehhez csatolt B. számit minta szerint, ha a védköteles az egyetlen unokát megillető kedvezményre tart igényt, nem mint eddig a nagyapa, nagyanya, apa, anya, az apa fivérei és gyermekek, hanem a nagyapán és nagyanyán kívül ezek valamennyi fiai és leányai, feleségeikkel és férjeikkel együtt, és az ezek házasságából származott gyermekek mind kiír and ók. E hat pont a legnevezetesebb az új véderő törvénynek bennünket lelkészeket illető rendelkezései közül. Pápa. Révész Kálmán. RÉGISÉGEK. A vértesaljai esperes körlevele 1731-évröl. A nehéz időkből, melyek a múltban egyházainkra oly nyomasztóan súlyosodtak, sok érdekes adat maradt fenn, mint tanúbizonyságai az emberi gondolatok és indulatok sötét munkáinak. Az alább közlendő okmány is, a mult század első feléből, a kath. egyház részéről hitfelekezetünk ellen intézett és számtalanszor megújított ama támadásra vonatkozik, melyszerint az uralkodó egyház istentiszteleteinket megszüntetni, templomainkat elfoglalni, minden módot megkisérlett. Fejérvármegye, valamint azon szerencsés vármegyék közé tartozott, mely a megújított hitet csakhamar bevette, a mennyiben kimutathatólag már 1540 körül számos helységében, köztük az ország és a megye fővárosában Székesfejérvárott is 154.3-ban evangéliumi gyülekezet van, úgy, fájdalom, egyike azon megyéknek is, mely a hoszszadalmas török zsarnokság s elvesztett uralmát visszaállítani akaró kath. egyház részéről örökös bántalmaknak, üldözéseknek s erőszakosságoknak szintere volt. A harc már a XMI. század első telében megkezdődik. A me»ve - • lőbb urai visszatéríttetnek a kath. egyház kebelébe, de az egyes egyházak élőfájának gyökerére még nem vettetik a fejsze. A megkezdett harcnak nagyobb eredménye még nem lőn a kath. egyház részére, a mi tulajdonítható bizonyos mérvű török pártfogásnak és védelemnek, úgyszintén annak, hogy a veszprémi püspök, kinek fennhatósága Fejérvármegye területére is kiterjedt, sem erővel sem bátorsággal nem bírt egész súlyával ellenünk fellépni. A pozsonyi delegatum judicium elé (1674) a megyének és a vértesaljai traktusnak több (most névszerint nem említendő) papja megidéztetik ugyan, de meg nem jelennek. A török uralom megszűnése után, az ellenreformatio nagy erővel indul meg, az egyházmegye több temploma bezáratik vagy elvétetik, a vallás ügyében egyik vizsgálat a másikat éri. Az 1681. évi 26. t. cikk. és az 1687. évi 21-ik tc. majd a Karolina resolutio (173 1) csak bizonyos artikulál is helyekén engedte meg a nyilvános istentiszteletet és a vallás szabad gyakorlatát. Fejérmegye, mint vármegye, a török uralom idejében, tehát abban az időben, midőn az 1681 évi 26. tc. artikulusai létrejöttek, nem létezett-, Veszprém- és Komárom-vármegyékbe volt beolvasztva (Komárommegyéhez tartoztak a traktusból Bicske, Tabajd, Alcsúth, Acsa, Vereb, Lovasberény, Vaál, Csákvár, Pátka, Forna, Zámoly, Pákozd, Sukoró, Veszprémmegyéhez Seregélyes, Aba, Sárkeresztúr, Pest-Pilis megyéhez a traktus felső részének egyházai). Az artikulusok szerint Komárom- és Veszprém-vármegyékben a vallás