Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-02 / 22. szám

den szívnek felnyitója, ilyen kulcsokkal akarok én is behatolni a ti szívetekbe. Itt azután rendre a legtalálóbb, a gyülekezeti tagok életviszonyainak legmegfelelőbb szentirásbeli idézetekkel erősítette, bátorította és vigasztalta őket az egyházhoz, a szent valláshoz való hű ragaszkodásra, a küzdelmekben való kitartásra, és a közegyháznak mint hű anyának gyámolító segélyezését helyezte kilátásba, különösen egy itt elodázhatlanúl szüséges tanító-kápláni állomás, esetleg körlelkészi székhely felállítása útján. S hogy az ige hatalmával, a megragadó ékesszólás erejével csakugyan minden szívet megnyitott : ezt tanusiták az öröm és hála könnyek, melyek a főpásztor beszéde alatt a szemeket folyton elárasztva tárták, az ezt befejező szívetlágyító, lelket-emelő szép ima közben pedig aláperegtek, mint drága gyöngyök, de nem, ezeknél is becsesebb lelki harmat-cseppek voltak ezek. Vajha lelki megújulást, erkölcsi jó gyümölcsöket tenyésző áldást szültenek légyen ! A templomi szolgálat végeztével az iskolai növendékek vizsgálata következett, a mely alkalommal vajmi csekély eredményt mutatott fel az illető tanító, s e föl ötti elégedetlenségének kifejezést is adott püspök úr, s egy pár útbaigazítást a tanítónak helyesebb methodus elsajátítására. Ezután presbyteri értekezlet tartatván, itt püspök úr mindent jó rendben lévőnek találva, örömét és megelégedését ismételten kifejezte e kis gyülekezet buzgósága és életrevalósága fölött, egyúttal a templomi beszédben érintett, közalapból leendő segélyezés módozatát bővebben fejtegette és azt biztos kilátásba helyezte. Az értekezlet végeztével, a várakozó számos úri fogatokon, tek. Végh József úr helybeli földbirtokos vendégszerető házához ment a nagyszámú társaság, hol a legszívélyesebb magyar vendégszeretet és őszinte tisztelet érzelmeivel várták és fogadták ő misgát: a házi gazda, ennek szeretetreméltó neje és kedves szép leányai. A magyaros Ízléssel, bőven felszolgált ebéd közben megeredt a pohárköszöntők árja is; ezek elsejét ismét dr. Nagy Sándor földbirtokos úr mondotta költői lendülettel a főpásztorra, majd a főpásztor az őt felköszöntött presbyterre, mint a nemes eszmék lelkes felkarolójára és a kis leány-egyház egyik hű pártolójára. Erdeket keltett a helybeli róm. kath. esperes-plebanusnak, főt. Reitmann Vencel úrnak pohárköszöntője, ki a tisztelet és rokonszenv őszinte érzelmeit a legnagyobb melegséggel, és megkapó ékesszólással tolmácsolta főpásztorunk iránt, melyre válaszolva ő mlsga a felekezeti korlátokon felül emelkedett igaz keresztyén szeretet eszméjére, s annak ez alkalommal való kifejezőjére, főt. plebánus úrra köszönté vissza a poharat. Több kedélyes és humoros köszöntők során Mészáros }. a czeczei anyaegyház lelkésze, éltette a vallásos érzületéről, egyházához való hű szeretetéről ismeretes Végh családot, melynek hajlékában ringatták ennek a már szép fejlődésnek indúlt leány-egyháznak bölcsejét is, s a mely ezúttal is vendégszeretettel fogadá be a leány-nézőket. Különben volt ott nézni való leány is 1 és ha valami ifjú Timotheus lett volna közöttünk, bizony még háztűz nézőt is tarthattunk volna ! Hogy milyen kedélyesen telt el az asztali élvezetek ideje, annak jeléül legyen elég felhoznom azt, hogy közakarattal elhatározódott, miszerint 50 év múlva május 7-én ismét összejövünk mindnyájan, akik most együtt valánk, de csak úgy — ha egy híja se lesz! Igaz, hogy még a 82 éves Salamon Károly bátyánk is azt mondta rá: de én már itt akarok lenni bizonyosan! De bár mily élvezetes volt is a társas együttlét ideje és jóízű az asztali örömök élvezése: véget kellett vetni ezeknek, mert az úti programúi szerint még az nap délután Duna-Földváron volt végzendő püspök úr az egyházlátogatást. Szíves búcsúvétel után 8 úri fogaton, melyek között 3 négyes fogatú volt, útra kelt ő mlga kíséretével és tisztelőinek társaságával, egy negyedórai időre betérvén az útba eső A.-Szentivánon dr. Nagy Sándor úrilakába, hol a ház úrnője, az éltes anya tisztes. matronai alakja képezte a társaság központját, s a ki mellett egy derék ifjú nő beh jól venné ki magát és el is kelne a házi női teendők megosztására ! E gondolatnak nem is késett főpásztorunk kifejezést adni elköszönő szavaiban. Utunk szépen lanyházó esőben jól mívelt és áldást igérő területek között, a ciszterci rend előszállási uralmán keresztül, a d.-földvári határhoz vezetett. Itt már kocsik nagy tömege, lovas legények nyalka csapatja és a város küldöttsége várta püspök úr ő mlgát. A határvonalra érve, mindenek előtt a sárbogárdi járás főszolgabirája tek. Nagy Kálmán úr, ki a főpásztort járása területén kalauzolta és mint a törvényhatóság képviselője volt mellette jelen, búcsúzott el püspök úrtól, kinek a hatóság, illetve annak képviselőjének szíves figyelmét és előzékenységét megköszönő szavai után, a d.-földvári járás főszolgabirája tek. Daróczy Tamás úr bemutatva magát és Duna-Éöldvár mezőváros 20 főből álló küldöttségét, a legszívesebben üdvözölte ő mlgát. Püspök úrnak ez előlegezett jóindulatot megköszönő szavai után újra megindult a menet, elől 24 felzászlózott lovasból álló bandérium haladt, utána legalább 40 úri fogatból álló díszes kocsi sor, melyen D.-Földvár mezővárosának minden társadalmi rétegéből való polgárok foglaltak helyet, vallás felekezeti különbség nélkül résztvevén az örömben, mely az országos nevű, nagy férfiú és főpap érkezése fölött eltölté a szíveket. A fellobogózott és szőnyegekkel, virágokkal felékített főutcán az ev. reform, gyülekezet csinos templomához ért a menet; az e mellett álló egyházi épület udvarára való bejárat virág díszszel gazdagon ékítve valóságos diadal-ívet mutatott, mely alatt a főpásztor kíséretével, a nagytömegben váró közönség sorai között a templom ajtóig jutva, itt tiszt. Kuthy István helybeli tanító-káplán által melegen üdvözöltetett. A meghatottság könnyei tolultak szemeimbe, midőn láttam az Istennek ezen ősz szolgáját, palástjában, kezében a szt. Bibliával állani a szent egyház küszöbe előtt, s hallottam ajkairól a mélabús panasz, a szeretet és ragaszkodás hangjait, melyekre a főpásztor részvétét tolmácsoló, bizalomkeltő és bátorító 'szavai úgy estek, mint a szomjú földre az áldott eső. Beharangozás után, csak nagy nehezen tudtunk bejutni a zsúfolásig megtelt templomba : a minden vallás felekezethez tartozó nagy sokaság, a rend fenntartására kirendelt városi szolgák erőfeszített ügyelete dacára is minden helyet előre elfoglalt, hogy hallhassa az ékes beszédet. E várakozásában nem is csalatkozott, mert a 74—ik dicséret 1—3 versének eléneklése után, főpásztorunk kiállva az Úrasztalhoz, oly eszmegazdag, szép kidolgozású beszédet tartott, hogy mi is, kik már több remeket hallottunk tőle: annak nagyszerűségén, páratlan logikai rendjén, a legtalálóbb szentírási helyek idézete által adott megdönthetetlen erősségén álmélkodva, áhítattal véstük szívünkbe és emlékezetünk táblájára annak minden gondolatát, ékes mondatait. A pusztából jövök hozzátok 1 — kezdé beszédét, mintegy folytatva az Alapon félbeszakadtat — a pusztából, hol az Uramnak a Jézus Krisztusnak — a 99 meglevő juha mellett — kerestem az eltévelyedett, az elveszett roo-dikat!