Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-26 / 21. szám

Kétségen kívül köteles a jelen nemzedék tőkét gyűjteni a jövő nemzedék számára,, úgy a magánéletben, mint a közintézeteknél, de nem oly mértékben, hogy a saját élet igényeit teljesen feláldozza, mert néki is joga van az élethez; és nem oly mértékben, hogy az utókort a teherviseléstől teljesen felmentse, mert annak is kötelessége az élet terheit hordozni. Pedig ezen 13 éves intézet, nem a mostani, hanem a valaha, talán 32 év múlva elérendő legmagasabb kiadását képes volna fedezni a mostani rendes jövedelmének a kétharmadából, és ha a be- és kifizetések a mostani arányban folytattatnak, és általában, ha a nyugdíjtörvény változatlanul marad, akkor 1895 vég en a valaha ránéző összes legmagasabb terheket képes lesz fedezni a tiszta kamat jövedelméből, úgy hogy attól kezdve mindenféle befizetést meg lehet szüntetni 1 Ezt pedig még sokkal távolabbi jövőben sem szükség célul tűzni; ily közel jövőben pedig elérni: hiba a jelen nemzedék ellen! Ezen állítás bebizonyítására egy számítást mutatok be a t. bizottságnak, a mely minden tudományos igény nélkül jelenik meg, mint az egyszerű házi ész practikus számítása. Mielőtt ezen országos törvény létesült volna, én is készítettem egy nyugdíjszabály javaslatot,*) a mely ugyanazon számításokon nyugodott, s a rajta létesült intézet most már a 22-ik évét éli és szépen virágzik; sőt midőn néhány év előtt egy másikat, a tudományban alaposnak nevezett számításokra fektetve szerkesztettem : azzal nem tudtam keresztül hatolni. E számítás kiindulási pontjai a következők: 1. Most (értem a «most» alatt mindig 1887 végét, melyről a miniszteri jejentés szól) van az intézetnek 14,062 cselekvő tagja. Én a számításokat ezen számra alapítom, s ennyinek veszem a dijköteles állomások számát is, jóllehet ez utóbbi 4,100-zal több, a mi az intézet pénztárára előnyösen hat. A biztosított tagoknak leendő folytonos növekedése és a díjköteles állomások számához folytonos közelítése, s az ezzel járó több bevétel és több kiadás: semmit sem változtat a számításon, s egészen az átfutó tételek természetével bir. 2. Hogy e biztosított 14,062 tanító közül hány a felső nép- és polg. iskolai tanító : azt a jelentésekből nem lehet pontosan kiszámítani: de ha az általam alkalmazott valószínűségi calculus alapján ezek számát 600-ra, s tehát a népiskolai tanítókét 13,462-re teszem, bizonyosan nagyon közel járok a valósághoz. 3. Az ily természetű intézeteknél a nyugalmazottak legmagasabb létszáma, a melyen túl aztán nem emelkedik, 25 év alatt áll elő, tehát itt 1899 végére. 4. A nvudíjazott tagok a cselekvő tagok 6%-ával, az özvegyek i2°/0

-ávai vehetők számításba. 5. A segélyzett árvák számának kiszámítására nézve nem ismerek egy elfogadott proportiót; de úgy hiszem, hogy a lefolyt 13 év elég hosszú idő arra, hogy a szabályszerű proportió előálljon. A segélyzett árvák száma most 1,696, mely a nyugalmazott tanítók és özvegyek mostani létszámának (1,558) 108.85 °/0

~ja, tehát azoknak 1899-iki létszámával (2,529) szemben lenni fog 2,753. 6< Hogy az árvák közül hányan fognak 25 frttal, hányan 50 frttal segélyeztetni, arra nézve ismét a most fennálló proportiót vegyük normálisnak. Most az 1696 között apátlan és anyátlan 315, az egésznek 18.57%-ka. Ezen arányban a 2,753 árva közül 511 fog kapni 50 frt segélyt, s 2,242 csak 25 frtot; sőt lehet ennél kevesebbet is kapniok, a mi jelentéktelen különbséget okoz; de a mit okoz, az az intézetnek esik javára. j. Mikor az intézet a nyugalmazott tanítóknak a lehető legmagasabb nyugdíjat fogja fizetni, akkor azok átlag egyenkint a legmagasabb nyugdíj ~ 70%-kát fogják elérni. 8. Az általános szabálytól való eltérések, pl. az 55 évesnél idősebb korban belépettek a rendesnél nagyobb nyugdíjat biztosítók, és á végkielégítéssel távozók oly csekély számmal vannak, hogy az általánosra alapítandó számításokat nem alterálják; a mennyiben pedig kis mértékben mégis hatnak, a súlyos feltételek miatt az intézet javára hatnak. 9. A tőkepénz, valamint 1887-ben és mind a 13 évben, átlag évenként egy fél millió forinttal szaporodott: úgy 1899. végéig is évenként átlag ugyanennyivel fog szaporodni, a miből akkorra = 6.000,000 forint új tőke áll elő. (Vége köv.) T A R G A. *) A dunamelléki ref. tanári gyám intézet alapszabályát érti. Szerk. Tájékozás a bibliai bevezetéstan körében. Midőn a szerkesztő felszólítására felújítani szándékozom a Prot. egyh. és isk. lapnak azon régi jó szokását, hogy a prot. tudományos theologia legfigyelemreméltóbb mozgalmairól és azoknak eredményéről koronként tájékoztató ismertetéseket közlött; s ennek rnegfelelőleg ez alkalommal a bibliai bevezetéstan körében felmerült legújabb mozalmakat és kritikai tanulmányokat szándékozom ismertetni: megvallom, igen nagy zavarban vagyok, hogy hol kezdjem ismertetésemet. A bibliai bevezetéstan mezeje, tekintettel annak nyelvészeti és históriai segédtudományaira, igen nagy. És e mezőn biztos kiindulási pontok megállapítása annyival nehezebb, mivel különösen az ó-testamentomi bevezetéstan tárgyának legnagyobb része, melyről még ezelőtt 20—25 évvel is azt hitték, hogy a tudomány természetének megfeilelőleg már egészen fel van derítve és megvan állapítva, a legújabb évek kritikai tanulmányai által alapjában újra felforgattatott. E kritikai processus még ez idő szerint is tart, tudományunk felzavart vize még mindig nem tisztult meg és bizonyára még nagyon sok idő fog eltelni addig, míg az annyira szétágazó vélemények egy értelemre jutnak. E bizonytalanság által okozott nehézséget még növeli az is, hogy magyar prot. egyházi életünk közelebbi történetében nem találom tárgyamnak forgó végét, melyhez ismertetésemet kapcsolhatnám. Nem ok nélkül panaszkodott Kovács Ödön e lapok r. számában Keresztes József irodalmi hagyatékáról írt cikkében, hogy tudományos életünk egén nem hogy feljött volna az áldott nap, sőt inkább maga a pirkadó hajnal visszasülyedni látszik az éji homályba. De ami áll általában tudományos theologiai irodalmunkról, az különösen áll bibliai tudományunkról; melyben mi a prot. egyházak sorában kétségen kívül leghátul állunk. Ha Bolemann, Menyhárt és Heiszler exegetikai kísérleteit, Ballagi Mórnak a 60-as években megjelent bibliai tanulmányait, Nagy Gusztávnak a prot. theologiai könyvtárban az uri imáról irt figyelemreméltó értekezését és Keresztes Józsefnek ugyancsak ott megjelent egészen a tudomány színvonalára álló tájékozását a bibliáról felemlítem, ezzel körül-belül kimerítettem mindazt, ami figyelemreméltót az utóbbi 30 év alatt a bibliai tudományok terén produkáltunk. Nem tagadom, sőt készséggel elismerem, hogy az adott viszonyok és rendelkezésünkre álló eszközök mel-