Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-19 / 20. szám

Áll még a méhes. A barátság Mézével telve ez a hely; Szélvészek e tanyát ne bántsák, Mert forró itt minden kebel. A költőnek kedvenc tanyája Szegény utast is befogad, Mert itt lebeg nagy lelke szárnya, A dalnok ide látogat. Ez itt a vén fa, hol megfájult A szerelemtől a feje; Hányszor virult, hányszor megsárgult, Mégis kihajt uj levele. Idő fájáról levelekként A szárnyas évek szállanak, De a költő fején a repkényt Fogyó idő növeszti csak. Ez itt az út, melyen a költő S Erzsike együtt ballagott, Már elsuhant egy emberöltő, Hogy választottak csillagot. E csillag most is egyre csillog, Mind nappal és mind éjjelen : Örök híved, költő, e csillag, S e csillag a honszerelem. S ez itt a bor. A lelkem szédül — Magasra fel ezt a kehelyt, A melynek szőlővesszejérül O koszoruzva énekelt. A költő és a szőlővessző Lelkét világnak adja át : A dalt s a bort. — E kép mi tetsző ! S mellettök vígad a világ. Színültig a kehelyt e borbul : Lánglelkü költő, az van itt, A régi szép kor visszafordúl, Csendülni halljuk dalait. Mélán, mint bus harang, siratja Az «erdős völgyes szép hazát», A dicsőt s bölcset zengi lantja, Majd hallod kenetes szavát. Apostoli nagy lelke, szíve Holt tagokat életre hoz, Ajkán mint méz folyik az ige, Sebz, gyógyít s áldva ostoroz. Kezét emelvén szent imára, Az Isten meghallgatja azt, A menny kárpitjait kitárja, S ugy harmatoz reád vigaszt. E nagy Vendég jövetelére Örömtül csordul a kebel, S a költő-püspök életére Szív és ajk áldást esdekel! Sántha Károly. KONYVISMERTETES. A kassai helvét hitv. egyítás megalakulásának története. Irta Paíkoss Endre, abauj-beszteri ev. ref. lelkész. Sárospatak. 1889. (8{

)

123 lap) Ara 80 kr. A tiszta jövedelem az abauji ev. ref. egyházmegye gyámintézetéé, (Folytatás és vége.) Annyi tény, hogy Alvinczit mind a katholikusok, mind a szigorú lutheránusok, mind a kálvinisták határozottan kálvinistának tartották, bár a legutóbbiak az ostyájával nem tudtak kibékülni. Továbbá tény az is, hogy Alvinczi, Kassára menetele előtt, határozottan kálvinista egyházakban szolgált; tény, hogy az 1604. febr. 22-én Csengerben tartott kálvinista közzsinaton a bihari vagy nagyváradi kálvinista egyházmegye széniorává tétetett s másnap, február 23-án «Melith Pál nemzetes ur házában» vizsga titán, 14-ed magával «az Úr aratásába kibocsáttatott;» tény, liogy kassai pap korában is az abauji református egyházmegyének gyűléseire járt el; az is tény, hogy „albát nem viselt és ugy járt mint a kálvinista papok;" de viszont az is tény, hogy kassai papsága alatt az urvacsorát mindig ostyával osztotta, hogy továbbá, fentebb olvasható nyilatkozata szerint az augustana confessiót minden articulusában igazán vallotta és tanította; határozott tény végre, hogy magát sem kálvinistának, sem lutheránusnak nem mondotta, sem igy nevezni nem engedte. Hogyan és honnan magyarázzuk meg e sajátságos álláspontot, vagy mondjuk: ingadozó véleményt? Szerintem semmi másból nem magyarázhatjuk meg, mint azon feltevésből, hogy Alvinczi egye?iesen azon szándékkal és tudattal ment Kassára, ezen erős és hatalmas lutheránus gyülekezetbe, hogy épen itt fogja fentebb már kifejezett vágyát és szándékát, a két protestáns egyház egyesítését legalkalmasabban előmozdíthatni. Ezen felvétel mellett tudom én teljesen érteni Alvinczi reservált és közvetítő álláspontját. Talán még felmerülhet — mert nem ritka nálunk — olyanforma vélemény is, hogy Alvinczit a kassai fényes és gazdag parochia, illetőleg ennek megtarthatása indította és utalta ezen közvetítő, ingadozó szerepre. De a gyanúsítás legkevésbé sem férhet Alvinczinak nemes lelkéhez; hiszen Bocskay udvari papja, Bethlen Gábor bizalmas tanácsosa legkevésbé sem volt arra szorulva, hogy a kassai vagy akármelyik gazdag parochiáért lelkének meggyőződésén legkevesebb erőszakot, jellemének tisztaságán legcsekélyebb foltot is ejtsen ! Alvinczi Péter életrajza nemsokára megjelenik Kiss Kálmán nagy-kőrösi tanártársunk tollából a ((Történelmi Életrajzok)) legközelebbi évfolyamában, méltó ellenpárjául az ugyanott már megjelent ((Pázmány Péter»-nek. De addig Ís, míg ama munkában Alvinczi kimagasló egyénisége határozott korvonalokban megjelennék a közönség előtt, nem tartottam feleslegesnek, de igenis méltó áldozatnak az ő nagy alakja iránt, hogy ismertetésemben az ő személyére vonatkozólag ily hosszas kitérést tegyek. Még fel sem száradtak a könnyek Alvinczi ravatala felett, máris kitört a kassai egyház kebelében a kálvinismus és lutherismus elkeseredett harca. Amannak vezére Tályai János, emezé Kótai Jakab, Alvinczinak sziszigoru lutherán szellemű utóda volt. A harc vége az lett, hogy Tályainak távozni kellett Kassáról, de uj vezére akadt a kálvini iránynak Bátori Gergely ugyancsak kassai lelkészben. így tartott a testvérek közötti