Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

gyermeket a nyelv eredetének kérdésével (7. ).) ?! És nem is felel meg a mai tudományos felfogásnak, hogy «az ős ember hihetőleg évszázadon keresztül gondolkozás nélkül élt» stb. s hogy «a beszélő képességet valószínűleg akkor nyerte, midőn a természet rendkívüli tüneményei (vihar, napfogyatkozás stb.) gyakrabban ismétlődvén azok felett eszmélni kezdett)) stb. s hogy ezek századokig nem fordultak elő ?! Történész létére szerző úgy látszik a vallások történetével soha nem íoglalkozott, mert különben a vallások eredetére vonatkozó nézeteket ismerné s nem irna oly egymásnak ellenmondó dolgokat és nem állítna oly helytelenségeket, mint itt a 9. és 10. lapokon. A vallástörténeti tudomány mai álláspontján már a fetisimádás nem külön vallási alak és nem is ez az ősvallási cultus; továbbá bálványimádás és fetisismus sem egy és ugyanaz. És még egyet ! Ily ridegen nem szabad a gyermek előtt a közjótékonysági egyletek működéséről nyilatkozni, mint azt szerző teszi a 289. lapon : «hátránya — úgy mond — a közjótékonysági egyletek működésének az, hogy igen sokan ezekre támaszkodva csak az ingyenélők számát szaporítják.)) Ily formában nem is felel ez meg a valóságnak; de meg a humanitás érzetét miként ébreszti fel így a gyermekekben ?! A mű külső kiállítása igen szép. Gyönyörűek szinnyomatú térképei és az a 150 fametszet, mely a szöveg közé van ékelve. Méltán dicséri ez a buzgó kiadót, Mehner Vilmost, ki újabban nagy gondot fordít az iskolai könyvek kiadására. Valódi élvezettel gyönyörködik az olvasó e szép és jó képekben. A mű ára 1 frt 40 kr. Ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. K. B. ** „A lelkipásztor teendői a presbyteriumban és az egyházi vagyon ügyéhez tartozó nyomtatványok kezelése körül» című művére Dávidházy János kabai lelkész és debreceni egyházmegyei esperesnek előfizetést hirdet Csíky Lajos debreceni theol. tanár. A gyakorlati lelkészet szükségleteit szem előtt tartó könyvecskére előre felhívjuk lelkész-olvasóink figyelmét. A mű keletkezését és tartalmát Csíky barátunk következőleg ismerteti. Mint gyakorlati theologiai tanár kötelességemnek tartván a gyakorlati lelkészet lehetőleg minden ágába bevezetni hallgatóimat, óhajtottam megismertetni őket azon teendőkkel is, melyek a presbyterium és az egyházi vagyon ügyeihez tartozó nyomtatványok kezelése körül reájok várakoznak. Annyival inkább óhajtottam ezt megtenni, mivel az ez irányban eddig hiányzott egyöntetű utasítás nélkül vagy a helyi körülmények szerint megszokott s több helyt nem egészen szerencsés gyakorlat fentartására és utánzására, vagy saját élettapasztalataikból merített s így sokszor hosszabb időt igenyelt tanulmányozásaikra voltak utasítva. Körülményeimnél fogva azonban én nem vagyok azon helyzetben, hogy e téren közvetlen tapasztalatokat gyűjtvén, azokat rendszerbe szedhettem volna. Fölkértem tehát Dávidházy János kabai lelkész, debreceni egyházmegyei esperes barátomat, mint-a kivel ilyen dolgokban több ízbe cseréltem eszmét, hogy a köztünk fenforgott tárgyakat esetleg felhasználás végett részemre tegye írásba. O szíves volt kérésemet teljesíteni s elkészítvén utasításait, örömmel láttam, hogy azokban nekem is s még inkább hallgatóimnak egy új, eddig ismeretlen tájék tárult fel. S miután az így létrejött munkálat nézetem, komoly meggyőződésem szerint, a legszélesebb körű nyilvánosságot is megérdemli, rábeszéltem az én tisztelt barátomat, hogy engedje meg e munkálatát sajtó alá rendeznem. Megnyervén az engedélyt, a műre ezennel előfizetési felhívást hirdetek. A mű beosztása következő r I. Szakasz. A lelkipásztor a presbyteriumban. II. Szakasz. Utasítás az egyházi vagyon ügyéhez tartozó nyomtatványok kezeléséhez. A második szakasz következő tárgyakról szól: 1. Egyházi adófőkönyv; 2. Egyházi adókönyvecske; 3. Egyházi adóbeszedési napló ; 4. Gondnoki napló az egyház folyó pénz- és termény-bevételeiről és kiadásairól; 5. Pénzbeli számadás; 6. Terménybeli számadás ; 7. Költségelőirányzat; 8. Közalap; s az ezekhez szükséges mellékletek. A könyvecske nagy nyolcadrétben mintegy 3 íven folyó évi junius hó 15-ikén fog megjelenni s az előfizetőknek bérmentesen megküldetni. — Ára 40 krajcár. — Az előfizetési pénzeket folyó évi május hó 25-ig Csíky Lajos nevére (Debrecen, Füvészkert-utca 1079.) utalványlapon kell beküldeni. ** Viszhang az „Énekek Éneké"-re. Irta dr. Nagy Mór. Első tekintetre azt hinné az ember, hogy e kis füzetke szerzője a király-idill olvasásakor lelkében viszszaverődött hangokat tette papirra e művében, azokat a hangokat, melyeket — bármily szempontból fogja is fel valaki az Énekek Énekét — annak a keleti költészet bájától sokszor túlterhelt sorai a fogékony lélekben okvetlenül ébresztenek. A cím erre enged következtetni. De ha elolvassuk a művet, látjuk, hogy szerzőnek nem volt egyébb célja, minthogy az énekek gyöngyét, melyről a Károli-féle fordítás a költészetnek minden hímporát letörölte, némileg élvezhetőbb formában nyújtsa a magyar olvasó közönségnek. Már maga a mottó : «A népnek — a bibliáért! A bibliának — a népért!» erre enged következtetni, az egész mű pedig határozottan ezt bizonyítja. Nem újabb s nem is épen műfordítás ez, mely az eredetit hívebben akarná visszaadni, hanem csak a Károli-féle fordításnak újabb nyelven, szabadon versbe öntése. Kezdi elől s végig megy a Károli-fordításon, s a mit ott talál lapos, döcögős nyelven kifejezve, azt simítva, csiszolva kedvesebb formában nyújtja nékünk s e közben a párbeszédeket — mikből az egész költemény áll — iparkodik kitüntetni, mindenütt felirva, kinek szájába adta a dalt a költő: a leány, az ifjú vagy a leányok kara beszél-e. Tény, hogy az Énekek Éneke a leány és az ifjú, vagy szokottabban Szólva, a menyasszony és vőlegénye között szőtt párbeszéd s csak ritkán zavarja ezt meg egy harmadik beszélő, talán a költő, vagy mint némelyek állítják, a jeruzsálemi lányok kara. Szerzőnk azonban nem mindig helyesen adja a szót egyik vagy másik beszélő ajkára. Pl. a 6-ik lapon ezt mondatja az ifjúval: «Sáron vadrózsája Gyöngyvirág vagyok én ; Szeretőm liliom Tövisek rejtekén. Minden más lány hamis, Sebez, mint a tövis; Liliom virága. Szívem boldogsága » Nem tagadható el e versszakaszból bizonyos csín, bizonyos tetszetősség, de teljes félreértése az eredetinek. Az eredetiben a leány mintegy szerénykedve mondja magát mezei virágnak, völgy liliomának, a mit aztán mátkája egy hasonlattá alakítva dicséretre fordít, tehát : Leány: Sáron mezei virága vagyok, völgyek lilioma (célzás az ő alacsony származására a királylyal szemben). Ifjú : Mint a liliom a tövisek között, olyan az én mátkám a leányok között. Tehát nem az egészet mondja az ifjú, csak az utolját, s nincs is szó semmi hamisságról, szívsebzésről. Hogy mennyivel szebb eredeti alakjában, mint így, nem szorúl magyarázatra.