Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

bolikus jelentősége is van. A valdenszi egyház házat épít magának Olaszországban, jeléül annak, hogy többé nem türelemből létezik itt és nem szükség többé kicsinynek látszani, nehogy észrevétetve rosszul bánjanak vele, hanem érzi, miszerint ő a nagy olasz családnak lánya, kinek az anyja valahára kimutatta az őt megillető helyet. Mi Rómában vagyunk és abban meg is maradunk, mondá Viktor Emánuel. Mi századokon keresztül páriákhoz voltunk hasonlók, most hál'Istennek és apáinknak, hazánk van és ebben meg is maradunk ; mi valdenszi egyház maradunk mindaddig, míg az evangelizátió haladó munkája arra nem kényszerít bennünket, hogy felvegyük a minket megillető nevet : Olaszország evang. egyháza. A valdenszi házon kívül még két más emlék fog a völgyekben felállíttatni. La Balsille híres kősziklája alatt, hol az utolsó 400 valdenszi harcos megütközött 25,000 katonával, iskola fog felállítatni ama harcosok utódai számára, hogy abban megtanulják azon igazságot, mely apáikat legyőzhetlenekké tette, Sibaoud-\>an pedig, hol az alig hazatért valdensziakat 1869-ben, az őket körülvett halálos ellenségek dacára, esküt tettek le, «vagy győzni, vagy meghalni)), ott a valdenszi gyülekezetek számát képviselő szikladarabokból pyramist fognak felállítani. Akarnók a két nagy gyűlést augusztusban St. Martin völgyében Balsilleben, a másikat Luzerna völgyében Sibaoudban szept. első hétfőjén megtartani. Az ünnep egyszerű, nem szemnek, de szívnek való ünnep akar lenni. Isten pedig kereszteljen meg minket szentlélekkel, hogy méltó tagok és egyházi összeség lehessünk!)) Ezzel bezárjuk 1888—ki közléseinket, az olaszországi, nagy horderejű evangelizatióról. Láng Adolf. IRODALOM. ** Az ev. Tisza-kerület püspökei. Eredeti források alapján irta Hörk József eperjesi ev. theol. dékántanár stb. Az előttünk levő érdekes egyháztörténelmi monographia hat nagyobb szakaszban közli az ev. Tiszakerület püspökeinek életrajzát és pedig az I. szakaszban szól Szepes- és Sárosmegye superintendenséről: a II-ikban a VI sz. kir. városi s egyúttal Sáros- Zemplénmegyék egyházi kormányzóiról; a III-ban a megyei és VI sz. k. városi-, a IV-ben a dobsinai coalitió előtti-, az V-ben az ezen coalitió utáni tiszakerületi superintendensekről, végül a Vl-ban az administratorokról és az alkotmányos utón választott superintendensekről. Összesen 21 püspöknek és 4 administratornak életrajza van feldolgozva 1614-től kezdve a mai napig. Szerző a rendelkezésére állott forrásokat úgy látszik eléggé felhasználta, a menynyiben igen sok életrajznál egészen aprólékosságokba, menő részletezésig felsorolja az adatokat. S épen ez adatok gondos összegyűjtése a legnagyobb érdeme is a szerzőnek, a mennyiben e munkával hathatósan elősegítette egy későbbi történetíró számára az igazi történeti feldolgozást; mert most még ez az igazi történeti feldolgozás hiányzik e munkából. Igen értékes és érdekes adatok gyűjteménye az egész ; de ez adatok közül alig domborodik ki az egyes szereplők egyénisége. Külső élettörténetük folyik csak le szemeink előtt; de sem benső világukba, sem a kor mozgató eszméibe, sem a a szereplőknek az eszmékhez való viszonyába, az ezekre gyakorolt hatásukba nem pillanthatunk be ; pedig a korszakba, akár csak úszója az egyén, mint azt a történetrók egy része tanítja, akár pedig kormányzója, vezére s talán teremtője is, a mint ezt ismét mások sokan vallják — : mindkét esetben az igazi történeti feldolgozásban a szereplő egyéneket be kell állítani saját koruk viszonyainak keretébe s fel kell tüntetni az egymásra való kölcsönhatást. így aztán mig egy embernek életrajzát látszunk megírni, tulajdonkép egy egész kor történetét beszéljük el. Nagy utánjárásról, anyaggyüjtő szorgalomról tesz tanúságot e munka; de annál kevesebbet a történetírói érzékről. Hogy csak egy példát említsüuk fel. Bodó Andrásról pl. elmondja, hogy «nagy szakállú (szakállát gondosan ápolta, s ez alakjának impozáns kinézést adott), erős, csengőhangú, sugár termetű férfiú volt stb.» (29. 1.). Jó ! Az ily külső leirás ellen sincs kifogásom, helye van ennek is az életrajzban; de e mellett nagyobb, fontosabb, benső jelenségekről sem szabad megfeledkezni. így ugyanezen életrajzban egyáltalában semmi által nem igazolja szerző, hogy miért mondja Bodót «bölcs, előrelátó egyházkormányzónak)) stb. A történetíró ne sokat jellemezgessen maga, hanem beszéltesse a tényeket, majd jellemzik ezek aztán az illetőt. A stylus sem elég erőteljes, jellegzetes történeti irály, bizonyos szakgatottság van benne s szétfolyik. A felfogásban egészen kicsinyes, külsőleges dolgok váltakoznak s jóformán egy rangra vannak helyezve a nagyobb, fontosabb dolgokkal (pl. 68. 1.) Több történeti érzék mutatkozik az újabb kor superintendenseinek életrajzában. így dr. Jozeffy Pálnak, Pákh Mihálynak s különösen Máday Károlynak életrajzait élvezettel olvastuk, mint a melyben a kor is, az egyén is sokkal inkább ki van domborítva, mint a többiekben. De pl. a Máday életrajza keretében absolute nincs helye ama jeleneteknek, melyekben elmondja, hogy a szerző mely alkalmakkor s hogyan érintkezett a híres superintendenssel. Az ily tisztán subjectiv vonatkozások élénkíthetnek ugyan ! valamely felolvasást; de nincs ezeknek jogosultságuk egy komoly objectiv történetben (117. 1.), még jegyzetképen j sem. Á mű Szentiványi Árpád gömöri esperességi fel— I ügyelőnek van ajánlva s a szép kiállítású kötetet a jelenlegi tiszakerületi püspöknek, Czékusnak jól sikerült arcképe díszíti. Ára 1 frt. 50 kr. Ajánljuk az egyháztörténettel foglalkozók b. figyelmébe, mint jó forrásművet. ** Rövid beszédek gyermekeknek. E cím alatt jelent meg a Derzsi Károly unitárius lelkész által szerkesztett ((Unitárius kis könvvtár» XXXIV-XXXVI. füzete, melynek ára 10 kr. A szerkesztő *) alatt e beszédekre azt a bíráló megjegyzést teszi, hogy «e rövid, vallásos irányú beszédek lelkészek és tanítók által a köz- és vasárnapi iskolákban, vagy templomban, a szülők által otthonukban, gyermekek előtti felolvasásra vagy előadásra, sőt a gyermekek által is magán- vagy közolvasmány gyanánt szép sikerrel használhatók.)) A beszé-I dek, vagy jobban mondva rövid kis elmélkedések angolból vannak fordítva könnyű, világos nyelvezettel. Tartalmuk eléggé közvetlen, bár a sajátosabb értelemben vett mély vallásosság nevelésére nem tartjuk őket oly ; szép sikerrel használhatóknak, mint ezt róluk a szerkesztő mondja, mert több bennük a hideg rationalisticus elem, mint a vallásosan felemelő, melegítő érzés. A gyűjteménynek határozottan legszebb darabja a «szivár| vány a felhőkön» című elmélkedés. Nagyon sekélyes erkölcsi és vallási tartalom van pl. a «Légy hű mind halálig)) ciműben, melynek egész tárgyát csak egy mozdonyvezetőnek a históriája képezi. Azután hogyan egyeztethető meg ez az unitárius puritanismussal ; 1 ((Némelyek templomaikat virágokkal és képekkel éke| sitik. Ha a virágokat látva, azoknak alkotójára, Istenre ; gondolunk; ha a képek a mi nagy tanítónkra Jézusra