Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

és időm szeretett egyházam javára munkálkodni. De tudva azt, hogy kötelessége mindenkinek erejét, tehetségét a közügyek javára szentelni : elhatároztam, hogy elfoglalom e széket, melynek fényt és dicsőségét a múltban egy gr. Degenfeld Imre, egy Bónis Sámuel, egy Somossy Ignác hatalmas tehetségei adtak. Szabad legyen tehát elfoglalandó álláspontomat is most röviden jelezni. Én azt hiszem, hogy ma már az állam és egyház jól felfogott érdekei ellentétbe alig jöhetnek, de mégis megtörténhetik, hogy az egyház jogai védelemre szorulhatnak. Ne adja Isten, de ha erre szükség volna, erőm, tehetségem szerint mindent meg fogok tenni, szeretett egyházam jogainak, megtámadott igazainak védelmében. Az egyes egyházak anyagi ügyeinek felvirágoztatását, a népnevelés színvonalának emelését folyvást szemem előtt tartom s általában minden intézkedésemben a törvényesség, igazság, méltányosság eszméi fognak vezetni.)) S hogy az uj gondnokunk részéről hangoztatott egyház iránti szeretet nem üres szó, nyomban bebizonyította az esperesi jelentés következő pontja, mely szerint Gencsy Albert ur iooo frtos alapítványt tett le az egyházmegye részére. Ily előzmények után méltó alapja van azon reményünknek, hogy elválasztott gondnokunk, az általa kiemelt nagynevű elődök méltó utóda lesz, mely remény az egész gyűlést lelkes hangulatba emelte az új gondnok tiszteletre méltó jelleme iránt. S itt egyúttal végzek a bankettel is, mely úgyis szorosan összefügg gondnokunk személyével s bizonysága annak, hogy a mai hiúság vásárában is vannak még valódi férfiak, kik a munkátért nem fakó szine után ítélik meg s dicsekedésök tárgya az igénytelen egyházi hivatal. A mi gondnokunk «nem szégyenli a Krisztus evangyéliomát)), hanem örül, hogy annak szolgálhat s hogy örömének külsőleg is kifejezést adjon, a jelenlevő egyházi férfiakon kívül lakomára hívta meg a Nyíregyházán székelő hivatalos testületeket, előkelő jóbarátait s mikor így együtt láttuk négy különféle felekezet esperesét ; a vármegyei, törvényszéki tisztikart, a helyben állomásozó katonaság tisztikarát, a város jeleseit s ezek velünk mind összeolvadtak, egy szép harmóniába, melynek mintegy kifejezőjeként szeretett alispánunk, katholikus létére nyíltan hirdeté, hogy ő ugy érzi, mintha hozzánk tartoznék szívvel lélekkel s erre jelenlevő esperese nyomban kijelenté, hogy ő ama nyilatkozatért nemcsak hogy nem neheztel, hanem ő is azt vallja: ily lelkes hangulat közepette emelkedni éreztük magunkat külsőleg is ! Az esperesi jelentés, további folyamában előadja, hogy a n.-halászi első osztályú egyházba Rácz Gyula thuzséri lelkész választatott nagy szótöbbséggel s a választás ellen semmiféle kifogás nem tétetvén, megerősíthető. Ez meg is történt. És itt alkalmat vett magának egyik egyházi tanácsbiránk, az igazi kálvinista Görönibei Péter kallói lelkész, hogy ez alkalommal is kikeljen a választási törvény, illetve a kandidáló bizottság absolut hatalma ellen. Kívánta, hogy ha már a bizottság egyedül csak Istennek és saját lelkiismeretének felelős és senki kérdőre nem vonhatja, legalább a nyilvánosság itélő széke elé állíttassák az által, hogy ne csak a jelöltek neveit tegye közzé, hanem az összes pályázók neveit. Ezen indítvány azonban, a pályázókra való tekintetből is mellőztetett. Esperes ur előadja, hogy a Prot. irod. társaság legközelebbi gyűlésén, tekintve az ügy kiváló fontosságát, egyházmegyénk képviseletében megjelent, s nem is hiába, személyét illetőleg sem, amenyiben az igazgató választmányba beválasztatott. Egyházmegyénk teljes örömmel veszi tudomásul szeretett esperesének, nevezett irod. társulat iránt tett újabb tevékenységét s e tevékenység méltánylásául ott fent tanúsított bizalmat; midőn útiköltségei visszatéríttetni rendeltetnek, egyúttal azon biztos reményének ad kifejezést egyházmegyénk, hogy esperes úr, a Prot. irodalmi társulatnál elfoglalt bizalmi állásában mindenkor az evangyéliomi, kivételt nem tűrő szabadelvűségnek lesz buzgó harcosa. Egyúttal tudomásra hozatik, hogy egyházmegyénk határozatából kifolyólag, a legközelebbi látogatóság az egyházaktól a Prot. irod. társaság részére kivetett összegeket beszedte, minden nehézség nélkül. Midőn egyházmegyénk említett határozatot hozta, szeme előtt az egyházi könyvtárak kimondhatlan horderejű ügye lebegett. A protestantismus ereje mindenkor a prot. nép általános műveltségében és erős prot. öntudatában állott. Ez manapság meghanyatlott, ezt kell erősíteni. A protestántismus ügyét egyes kiváló tudósok magukban sohasem viszik előre és meg nem is tartják, ha nem lesz a ki őket kövesse. Nekünk nem annyira tudományos irodalomra, mint prot. népirodalomra van szükségünk. (Szükségünk van bizony mind a kettőre. Szerk.) Ezért kötelezte a mi egyházmegyénk egyházait a tagságra, tényleges gyámolításra. Bárcsak ne soká állanánk már magunkban e téren ! Az orsz. domesztikai esperesi számadást felülvizsgáló bizottság bejelenti annak állását a következőkben : 1887. évi zárlat szerint hátralék volt 1279 frt 27 kr. Ebből töröltetett 66 frt 68 kr. Befizettetett: 750 frt 70 kr. Hátralék maradt 461 frt 70 kr. 1888. évi kivetés tett 2137 frt 10 krt. Befizettetett: 1655 frt 36 kr. Hátralék 481 frt 74 kr. Tárgyaltatott egyházkerületünk által tervezett árvaház ügye, melynek tervezője szerint az egyházmegyék özv. árva pénzük 1 °/0

-át adnák évenként. Ézt részünkről nem tartjuk méltányosnak és igazságosnak; mert például e szerint, míg a mi egyházmegyénk, igazi önmegtagadással 57 ezer forintot rakott össze eddig, papi özvegyei és árvái segélyezési alapjául, s e tekintélyes összeg után jó sokkal járulna a kerületi árva-házhoz : addig más egyházmegyék nagyon kevéssel, vagy éppen semmivel, amennyiben özv. árva alapjuk vagy kevés, vagy semmi. S még sincs biztosítva az egyházmegyék ajánlási joga befizetésök értékéig. Éppen ezért egyházker. képviselőink utasítva lettek a méltányosság mellett határozott állást foglalni. Az egyházkerületi tanügyi bizottság uj szabályzatot dolgozván ki a népiskolai közigazgtás érdekében, azt lenyomatva 4 példányban megküldte egyházmegyénknek tárgyalás végett, azon határozattal, hogy ez ügy a legközelebbi egyházkerületi gyűlésen véglegesen elintézve lesz. Sajnálattal vettük a nagy sietséget, mely miatt e fontos ügyhöz alig szólhattunk; mindamellett Vas Mihály előadó lelkesztársunk alapos megjegyzéseit magunkévá réve, mint egyházmegyei véleményt felterjesztettük. Élénk eszmecserét keltett a következő elvi fontosságú dolog. Két ifjú leikésztársunk az iránt folyamodott, hogy engedtessék el nekik első évi féljövedelmöknek az özv. árva pénztárba való fizetése azon okon, mert egyházukban özvegy maradt, ki kegyeleti féljövedelmén kívül, a másik felet is élvezte s ők csak azután léptek a papi javadalom élvezetébe. Ugyanis egyházmegyénkben, szabály szerint eddig a csonka év jövedelme egészben, az azutáni év jövedelme felerészben az özvegy-árva papi családot illette. Pár év óta gyakorlatba kezd jönni, hogy a papi özvegyek a második évi féljövedelem mellé még a másik felet is kérik, mely eddig az uj lelkészt illette.