Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

sulatokat, melyek elég ildomtalanok orbi et urbi bevallani sőt hirdetni, hogy ők kathol. célokért küzdenek. Nullutii nuraen abest, si sit prudentia: Éljen a protestáns prudentia ! El jen a Protestáns Révész Bálint s nyugodjék békével a protestáns Húrban. Szép az a protestáns név, nagy mező. Én csakugyan sajnálom, hogy nem tudtam magamat szellemi korlátoltságom miatt még eddig emancipálni a helv. hitv. evang. egyház positiv és kerekded köréből, melyben bornirt elődeink always in harness védték egyházunk jogait s dicsőitették az Istent, azon universalis egyház körében, melyen a pánszláv protestáns testvérek kebelére dőlve egyesülhetnék a Krisztusban. A debreceniek az ő meghaladott Krisztus testének evésével — már Polgár superintendens kátéja is az urvacsorájáról csak emlékezetet ir, és tanít — Euphorionként le fognak bukni hitök felhőjéből, s az universálistákkal együtt be fogják ismerni, hogy Taine még a P. Naplónál is többet tud, mert szerinte az erény és bűn oly termékek, mint a cukor és vitriol. Aligha ez nem lesz a jövő század protestantismusa. Előre ! Haladjunk ! Külsősomogyi. KÜLFÖLD. Az olaszországi misszió köréből. Halálozás. Valdenszi ház. A halál angyala az utóbbi hónapokban egészben véve kímélettel bánt a valdenszi hívekkel, kivéve az alábbi esetet. Muston Dániel, Praly lelkésze és a táblának (zsinat) hosszú időn keresztül tagja, ki 1884-ben lépett vissza hivatalától és St. Jean falusi csendjében várta élete végét, aug. 16-án 67 éves korában fejezte be életét. A valdenszi ház, épül és megnyitása a jövő nyáron be fog következni. Erre vonatkozólag dr. Revei Álbert flórenci tanártól megjelent egy ily című röpirat: «A valdenszi ház és a theologiai iskola.» Ebben többi közt előadja, hogy az 1860-ban Pomaretben tartott zsinat a theologiai iskolát Flórencbe határozta ugyan áttétetni, de a két évtized tapasztalata azt tanúsítja, hogy e határozata nem volt szerencsés és hogy az átteendő volna az épülő valdenszi házba Tőrre Pellicébe. Mert ott lenne a theologiai ifjúság igazán otthon, a hitsorsosok körében és a valdenszi nagy visszaemlékezések földén s lenne a Tőrre Peblicce-i collegiumnak kiegészítő része. Ezzel szemben a Flórencet pártolók felhozzák, hogy ama határozat azon elvből indult ki, hogy a valdenszi egyháznak missziói egyházzá kell lenni, s hogy e végből helyesebb, ha fiatal theologusait egy nagyobb s szellemi segédeszközökkel gazdagon ellátott városban, mintsem a félreeső régi háza egyik zugában képezteti. És a valdenszi völgyekből ki nem mozdult ifjú, ki addig még semmi szemléleti tapasztalattal nem bír a római harcról, bizonyára alig lesz alkalmas a missziói hivatalba lépésre. Ugy látszik, hogy a valdenszi testvérek túl— nyomólag ez utóbbi nézetnek hódolnak, s hogy a flórenci tanár indítványa alig ha számíthat tömegesebb pártolásra. Ünnepély Pian Praban. Az augusztus 15-ike, mely a valdensziek «Luserna» völgyének sátoros ünnepnapja, ez idén a Pian Pra magaslatán tartatott meg egészen úgy, mint ezelőtt huszonnyolc évvel. Énekkel és Gardiol, Bobi lelkészének imájával nyílt meg ott az ünnepély. Romano és Bonnet beszédeikben kifejtették egy komoly megtérésnek (ébredésnek) szükségét és rámutattak az azt elősegítő eszközökre. Torino hozzájok csatlakozva, szólt egy ily ébredés akadályairól. Appia, párisi lelkész, ki 1860-ban is jelen volt ily ünnepélyen, majd egy óra hosszat, erélyesen és élénken beszélt az ébredésről és a missziói munka szép sikeréről. Pons, nápolyi lelkész szólt a hazai misszióról, kiemelve oly mozzanatokat, milyeneket nyomtatott jelentések nem adhatnak. Prochet a gyülekezet pártfogásába ajánld az olaszországi cvangelizátiót, melynek szerinte a valdensziek közreműködése nélkül nem lehet megtörténnie. A zárimát Long Pál mondotta és misszió javára tett gyűjtés 96 frankot eredményezett. A La Tourban tartott zsinat. Szeptember 3-kán, hétfőn vette kezdetét a valdenszi zsinat La Tour célszerűen megújított templomában, hol Long Emil, Verona lelkésze mondotta az ünnepi beszédet Márk 10, 28 felett: «Ime mi mindeneket elhagytunk és követtünk tégedet!» D. u. két órakor, az ünnepi szónok vezetése mellett jöttek az istenházába a lekészek és két felavatandó lelkészjelölt, Celli Benvenuto és Jalla Adolphe. A fentjelzett prédikáció, bevezetése emlékeztetett arra, hogy 200 évvel ezelőtt Alsó-Piemont börtöneiből hazatért nagyszámú Ínséges ember az alpesek hótömegein keresztül Savoyába ment. Ezek nem voltak rebellisek, sem gonosztevők, kik bűntetteikért lakoltak. Valdensziek, a mi atyáink voltak azok, kik mindeneket elhagytak, hogy Krisztust szolgálhassák, kik a száműzetésnek és a halálnak előnyt adtak a mise fölött. Ezek magukra alkamazhatták Péter e szavát: mindeneket elhagytunk és követtünk téged. A ki Jézust kívánja szolgálni, annak áldozatkésznek kell lennie; a gazdag ifjú szűkölködött ily indulat nélkül, az apostolok ebben hovatovább gyarapodtak és a reformátió keresztyénei s a régi valdensziek is ilyet tanúsítottak. Az Úr jézus. Krisztiik ezen indulatot, az egyház elöljáróitól, a két Ielkészjelölttől, kiknek egyike az evangyéliom szolgálatára a hazában, másika a fekete földrészben kívánja magát szentelni és minden egyes keresztyéntől is követeli. Ilyen áldozat nem veszteség, de nyereség. Az apostolok mitsem vesztettek, atyáink mitől sem fosztattak meg és mi sem fogunk semmit sem veszteni, ha az Urat követjük. Appia lelkész, mint alelnöke a párisi misszónak, kiválólag a jövendőbeli misszionáriushoz szói és szóval rámutat azon tudat fontosságára, én hivatva, én kiküldve vagyok az Úr által én az ő lelkének pecsétjét viselem magamon. A következő napok tárgyalásai alkalmával ismételve szó volt arról, hogy a valdenszi ifjúság résztvesz a római katholikus ünnepségekben, táncokban stb. s hogy ennek nem egyszer már igen kellemetlen következményei voltak. A flórenci theol. intézetről szóló jelentés kapcsán meg lett jegyezve, miszerint felette kívánatos lenne, hogy a tanuló ifjúság arra használja fel flórenci tartózkodása idejét, hogy az .olasz nyelven s ennek tiszta toskánai szólásmódját, alaposan elsajátíthassa és hogy kívánatos lenne az ifjakat legalább egy évig toskánai családhoz adni, hogy ekként megtanulhassák a jó irodalmi nyelvet. A la-touri kollégiumról jelentették, hogy ötvenéves fenállása alatt teljesen életképesnek bizonyult, s hogy kebeléből igen számos jeles férfiú került ki, kik nemcsak a papi hivatalban, de mindennemű hivatásokban is jeleseknek bizonyodtak. Mindazáltal - óhajtandónak nyilvánították, miszerint a tanítási cél az alsóbb iskolákban magasabbra helyeztessék, hogy ily uton a felsőbb oktatás is emelhető legyen. Árvaleányháza is van az. egyháznak,.'mely Christoffel kisasszony .vezetése alatt áll é.s 37 növendéket számlál. Éz intézetnek julius ..31-én 9403 frank, deficitje volt,. •