Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

méltányolni tudom, de ennek ilyen alkalmazását nem helyeselhetem. Az úgynevezett „örökös káplán1

1

a nagy ritkaságok közé tartozik s hiszem, hogy ha Dunántúl elfogadná a más kerületekben (pl. Dunamelléken) érvényben levő gyakorlatot: ioo káplán közül talán 2—3 se lenne örökös káplán, a mint következtetnünk lehet erre, ha a többi kerületekben széttekintünk. Mivel pedig a sorkáplánság gépezete — véleményem szerint — csakis azon kevesek kedvéért hozatott mozgásba, kik az örökös káplánságtól félthetők : vájjon nem méltánytalan dolog-e azon néhány kedvéért a többi soknak, hozzávetőleges combinatióm szerint 3 kedvéért 97-nek, kezét évekig lekötni s őket az előlépéstől visszatartani ? Ez már szerintem inhumanitás. De különben is ez intézmény életbelépése óta lényegesen megváltozott az idők járása. Azokban a régi jó időkben a legelőkelőbb egyházak azt tartották szerencséjüknek, ha a tudományokban és tapasztalatokban megőszült öregeket nyerhették meg pásztorokul; a mai modern korban pedig sok helyen úgy tetszik, mintha a «fiatal óriások» ajkairól szebben hangzanék az evangéliom és szívesebben legelne a nyáj ezeknek őrizete alatt, mint ezt az egyetemes gyám- és nyugdíj intézet kérdésénél előttem már mások is hangoztatták. Nem félthetjük tehát őket az annyira rettegett örökös káplánságtól s a kiket félteni kell, azok a sorkáplánság mellett is félthetők, mert ki levén jelölve számukra a hely, hova menniök kell, s hol őket meg kell választani mindenesetre : igen könnyen beállhat a karhatalommal való berendelés szükségessége, az ebből folyó kiszámíthatlan kellemetlenségek ; míg a sorkáplánság nélkül több egyház közül bizonyára könnyebben találna a káplán olyan egyházat, mely őt jó lélekkel elválasztaná s viszont a megüresült egyház több káplán közül bizonyára könnyebben találna olyant, kit önként is elválasztana, mintha azon egyetlenegyre van praedestinálva. (Vége köv.) Gregarius. ISKOLAÜGY. Pót-utasitás a látogatás és főfelügyeíeti jog gyakorlása iránt a református középiskolákban. (Az 1889. évi konvent közjogi és iskolaügyi bizottságának jelentése és a konvent megállapítása szerint). A felekezeti középiskolák meglátogatása és azokban a főfelügyeíeti jog gyakorlása iránt 1884. évi 33,296 sz. alatt közrebocsátott miniszteri utasítás 12. §-ának pótlásául a közoktatási miniszter úr 1887-ben 36,671 sz. a. leiratot intézett ref. egyházkerületeink főhatóságaihoz, a melyben kinyilatkoztatja, hogy a nevezett utasítás 12-ik §-a értelmében az intézet tanáraival tartandó bizalmas értekezletről jegyzőkönyv vétessék fel, s hogy a miniszteri megbizott e jegyzőkönyvet maga is aláirja. «Célom •— mondja a miniszter úr — elejét venni egy részt annak a lehetőségnek, hogy a miniszteri megbízottnak az értekezleten mondott szavai félreértett alakban ne kerüljenek a jegyzőkönyvbe, s másrészt biztosítékot nyújtani magának a tanintézetnek is arra nézve, hogy a miniszteri megbizott teljes szavatosságot vállal azokért, a miknek az értekezleten kifejezést adott.» Minthogy ezen miniszteri rendelet tárgyában az egyházkerületek közgyűlési feliratokat intéztek a főtiszteletű s méltóságos konventhez, kinyilvánítván, hogy e dolog érdemére nézve a konvent határozatát kérik, s . további intézkedését várják : méltóztatott a főtiszteletű s méltóságos konvent, magát a miniszteri rendeletet s a reá vonatkozó egyházkerületi nyilatkozatokat a közjogi és iskolaügyi bizottságoknak kiadni, hogy együtt tartandó üléseiken tárgyalják, s illetőleg a közös tárgyalásra előkészítsék. Ez megtörténvén, van szerencsénk a két bizottság megállapodásának eredményét a következőkben előterjeszteni. Az egyházkerületek közül nyilatkozott e dologra nézve a dunamelléki, tiszántúli, dunántúli és az erdélyi egyházkerület közgyűlése. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése e kiváló fontosságú ügy érdekében állónak tartja, hogy egyöntetű megállapodásra juthatás végett az egyházi törvények I. 38 s 61. §-a d) l) pontjai értelmében, mint egyetemes egyházunk autonómiáját illető és a közfőhatóság elintézése alá tartozó ügy az egyetemes konventhez terjesztessék. A közgyűlés határozata szerint a kivánt értekezletnek középiskoláink emelésére irányzott hatása gyorsabbá és biztosabbá válhatnék azáltal, ha azokon az iskolafentartó testületek képviselői elnökölnének s az ezek által is aláirt s két példányban kiállított jegyzőkönyvek a püspök utján s esetleg az ő megjegyzései kíséretében terjesztetnek a közoktatási minisztériumhoz. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése, tekintettel arra, hogy a miniszteri megbizottak számára kibocsátott utasítás 12. §-a alapján a felekezeti intézetek tanárai csakis bizalmas értekezletre hívhatók fel; tekintettel továbbá arra, hogy az erről vezetett s aláirt jegyzőkönyv hivatalos eljárás természetével birván, az ily értekezletnek épen bizalmas jellegét veszélyeztetné: a miniszteri rendeletben követelt ezen változtatást nem óhajtja s annak mellőzését javasolja. A dunántúli egyházkerület közgyűlése szerint a miniszteri leirat célzata összeegyeztethető iskolai autonómiánk követelményével és érdekeivel, de csak olyképen, hogy az ily együttes értekezleten fölvett, s a miniszteri megbizott által is aláirt jegyzőkönyv az iskola egyházi főhatóságához terjesztessék, esetleg szükségessé válható orvosolhatása végett a netán mutatkozó túllépésnek vagy jogsérelemnek. Az erdélyi egyházkerület közgyűlése elvileg nem ellenzi a miniszteri pótutasítás teljesítését, de minthogy magát a látogatást szabályozó 1884. évi miniszteri utasítás 12-ik és különösen 15. §§. oly intézkedéseket foglalnak magukban, melyek autonomiánk sérelmével az államhatalom túlkapásaira adhatnak alkalmat, szükségesnek látja, hog}7

" nemcsak ezen miniszteri pótutasítás, hanem a kormány megbízottjai számára kiadott eredeti utasítás irányában is, ref. középiskoláink elöljáróságai, igazgatói és tanártestületei autonómiánknak megfelelő maguktartása iránt az egyetemes konventtől részletes utasítást és rendeleteket nyerjenek, melyek annak idején az államkormányhoz tudomásvétel végett törvényes uton fölterjesztendők lesznek. Az erdélyi egyházkerület igazgató-tanácsa e közgyűlési határozat értelmében részletes utasítás tervezetet terjeszt a főtiszteletű és méltóságos konvent elébe, a melyben teljes kifejezésre juttatja egyházkerületének a dologra vonatkozó felfogását s akaratát. Beható eszmecsere folytán meggyőződött mind a két bizottság arról, hogy a fentebb idézett miniszteri rendelet követelménye nem áll ellentétben az állami főfelügyeletet szabályozó országos középiskolai törvény 46, §-ával, de sőt autonom jogaink inkább biztosíttatnak, ha a látogatás befejezése után tartandó tanári érte-