Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-28 / 17. szám
nek a fensőbb hatalomról s azon viszonyról, melyben e hatalmakkal magát lenni vélte. E hatalmak képzete valószínűleg a fel- és letűnő égitestek szemlélete alapján állhatott elő, melyeknek az ember egy emberi avre^ovoiov-ty avroxívyrov-t képzelt, s a viszony, melyben állónak magát e lényekhez vélte, nem lehetett másféle, mint a minő a gyenge és erős közti viszony, melyben a gyönge esetleg az erős támogatását reméli s keresi. így tekinti Pfleiderer is az egész hypothesist, ki ennek magyarázatára régi népszokássokra is hivatkozik. De ha valónak fogadjuk is ezt mind el, még mindig távol vagyunk az igazi Isten tiszteletétől, a felsőbb lény ez által még nem lett Istenné. (Folyt. köv. ) Szalay Károly. KÖNYVISMERTETÉS. Egy forradalmi zsinat története. Irta Zsilinszky Mihály. B. Petröczy arcképével. Budapest, Hornyánszky kiadása. 1889. 1 V + T 34 l a P) Miként felső dunamelléki református őseink a nikolsburgi béke által biztosított szabadságot és nyugalmat használták fel arra, hogy az 1623. év szeptember havában Komjátiban zsinatot tartsanak s az ott alkotott kánonok által az egyházszervezetnek és kormányzásnak határozott és biztos alakot adjanak: nyolc évtized múlva, a XVIII-ik század elején a II. Rákóczy Ferencz diadalai adták meg a lehetőséget arra nézve, hogy a hazai ágostai hitvallású testvér egyház nagyobb része, az 1707. év ápril havában, Rákóczy egyik főemberének, báró Petrőczy István tábornoknak elnöklete alatt, Rózsahegyen ((általános szent zsinatot)) tarthasson. Zsilinszky Mihály hivatottságának és buzgóságának köszönhetjük, hogy e nevezetes zsinat történelme, előzményeivel és következményeivel együtt tisztán áll immár előttünk a kezünk alatt levő kitűnő monográfiában, melyet meglehetősen szegény ilynemű irodalmunk egyik legnagyobb nyereségének nevezhetünk. A munkában négy fő részt különböztethetünk meg. Az első az «Előszó», melyben az egyházát szíve mélyéből szerető történettudós borús lélekkel, komoly szavakban elmélkedik a hazai ágostai hitvallású egyház jelen állapota felett s nagyon figyelemre méltó szavakban ajánlja hitfeleinek, hogy a «szellem, alkotmány, rend és fegyelem egységében rejlő erőt» méltányolják és használják fel már valahára s a református testvéregyház példájára igyekezzenek a szervezeti egységet létrehozni. Ennek múlhatatlan előfeltétele az oly sokak által sürgetett egyetemes zsinat, mely elé most szerzőnk a múltból vehető tanúságok vezérlő fényét vezeti. Ekkép munkájának, belbecse mellett még határozott actuális jelentősége is van. A második fő rész (I—III. fejezetek) a zsinat előzményeit adja elő, egyúttal bemutatja annak főbb szereplő férfiait. Az időben is szomorú viszályok dúltak az ágostai egyháznak kebelén. Tani, egyházkormányzati és szertartási ellentétek idegenítették el egymástól ugyanazon egyháznak legjelesebb férfiait. Ez ellentétek megszüntetése s az oldott kévék egybekapcsolása lett volna a zsinati működés feladata. De a csillag, melynek fényes ragyogása után indulának, csakhamar elhalványult... lebukott a szabadság egéről, s a beállott sötétségben könnyű volt a sötétség embereinek összerombolni a zsinat minden alkotását! Mint érdekes jelenséget, már itten kell felemlítenem, hogy a rózsahegyi zsinatnak összehívása egyenesen és csupán csak világi férfiak által törté?it, és pedig azon határozott feltétellel, hogy a zsinatban «amint ex statu ecclesiastico superintendens, senior és minden nemes vármegyéből két vagy három becsületes praédikátor uraimék ; ex statu politico vero két vagy három vallását szerető és jó lelkiismeretű ember concurráljon.» így történt aztán, hogy az akkori négy egyházkerületből (a dunántúliak nem voltak képviselve) összesen 81-en jelentek meg a rózsahegyi zsinaton, kik közül 49-en az egyházi, 32-en a világi rendhez tartozának. Ágostai hitvallású atyánkfiainál tehát épen nem volt «inauditum quid» az 1791. pesti zsinat szervezete; míg nálunk reformátusoknál az ugyanekkor tartott budai zsinaton vonult be legelőször zárt sorokban, teljes fegyverzettel a világi elem. A harmadik fő részben (IV—VI. fejezetek) a zsinati tárgyalások után a hozott határozatok végrehajtására vonatkozó intézkedések adatnak elő. A munkának ez a tulajdonképeni törzse, melyben oly sok tanulságos és érdekes dolgot olvashatunk, különösen az egyházalkotmányra és a liturgiára vonatkozólag, hogy azoknak puszta megnevezése is hosszadalmas lenne, tehát egyszerűen utaljuk az érdeklődőket magára a mankára. Csak két dolgot emelek ki különösebben. Egyik az, hogy az akkori ágostai hitvallású püspökök közül mind tudományra, mind tehetségre, mind tevékenységre nézve azon Krmann Dániel*) magaslik ki, akit a jezsuita ármány börtönbe juttatott s ki tizenegy évi fogság után valódi confessorrá lett, a börtönben lehelvén ki nemes lelkét. A másik pedig az, hogy a rózsahegyi zsinat végzéseivel (épen mint 1791 után is történt) magok az ág. hitval. lelkészek sem voltak megelégedve, amit tanúsítnak a selir.eci lelkésznek Bohus Ferenchez irott következő sorai : «A rózsahegyi zsinatot a világi urak hozták létre,., mi a világiak szavára jelentünk ott meg, és ha nem tettük volna meg, szigorúan megbüntettek volna bennünket.)) (93. lap) Az utolsó rész (VII. fejezet) a zsinati végzések eltörlése érdekében folyt igen érdekes országgyűlési harcokat adja elő, a két ellentábor vezérlő férfiainak jellemzésével együtt, mely harcoknak az 1715: 31 —ik törvénycikk vetett véget, amely szerint a rózsahegyi zsinat „tettei, iratai és határozatai megszüntetteknek, megsemmisitetteknek és egészben s örökre elenyésztetet~ teknek tartassanak." A II. Rákóczy Ferenc szabadságharcának leveretésével buknia kellett a rózsahegyi zsinat alkotásainak is, mert a zsinat egyenesen a Rákóczy pártiak aegise alatt tartatott, s a katholikus papságnak nagyon könnyű volt a zsinatot ((rebellisek conventiculumának» bélyegezni s a győztes és bosszúvágyó hatalom előtt gyűlöletes és veszélyes szinben tüntetni föl. Hiába volt az evangélikusok minden érvelése, kérelme és nemes küzdelme, melyben a református rész, különösen Ráday Pál a legönzetlenebbül támogatta a szorongatott testvéreket; hiába a külhatalmak közbenjárása, a rózsahegyi zsinatot el kellett törölni, mert a «rebellióval» volt összeköttetésben. Es itt legyen szabad megjegyeznem, hogy én szerző úr helyén nem neveztem volna, a rózsahegyi zsinatot „forradalminak£ C , mert igaz ugyan, hogy a *) Különösen kiemelendőnek tartom azt, hogy Krmann indítványozta a zsinaton, hogy állíttassák fel egy központi levéltár, melyben a régi művek, nyomtatott és irott emlékek, egyszóval az egyház történelmére vonatkozó összes emlékek elhelyeztessenek. Az idők mostohasága meggátolta a szép terv kivitelét!
