Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

egyesülési eszmével, a mi a budai paedagogium s vele néhány más tanítóképző intézet álláspontját képezte. Az egyesületté alakulás kérdése az előző napi előértekezlet után eldöntöttnek látszott; azonban Sebestyén Gyula oly fontos okok kíséretében vetette fel újra a kérdést, hogy az értekezlet ismét élénk vitába bocsátkozott a quíd consilii kérdésében. Sebestyén kettőt emelt ki; azt nevezetesen, hogy a tanitóképezdei tanároknak, mint állami hivatalnokoknak, mielőtt egyesületet alkotnának, szükséges lenne tájékozódást szerezni az iránt, hogy a tanügyi kormánynak mi az álláspontja az egyesület megalakítására vonatkozólag. Másodszor nagyon figyelembe veendőnek tartja a budai paedagógiumnak az értekezletre, valamint az eshetőleges egyesületté alakulásra vonatkozó magatartását. Kiemelte Sebestyén, hogy mindkét körülményt oly fontosnak tartja, melynek számbavérele nélkül az értekezlet további lépései hajótörést is szenvedhetnek. Azt ajánlotta ehhez képest, hogy az értekezlet egyelőre ne menjen tovább, mint hogy mondja ki, hogy óhajtja az egyesületté átalakulás eszméjét, az egyesület alapszabályainak tárgyalását azonban halaszsza későbbre, mikor a szükséges tájékozódást megszerzik. Ez értelemben szólt Péterffy elnök is, azt tevén még hozzá, hogy a képviseleti alapon összegyűlt értekezletnek összesen arra van mandátuma, hogy az egyesületté alakulást kimondja, de nem egyúttal arra, hogy az alapszabályokat, melyeket az intézeti tanártestületek még most nem is láttak, letárgyalják s ennek alapján az egyesületet konstituálják. Azt vélné az elnök, hogy az alapszabályok tárgyalását pár hónapra el lehetne halasztani, liadó Vilmos és Hetyei Gábor felszólalása után azonban az értekezlet elhatározta, hogy nyomban hozzáfog az alapszabályok tárgyalásához. Az alapszabályokat Zajzon Dénes készítette, melyeket aztán az értekezlet némi módosítással elfogadott. A gyűlés harmadik napján a választások ejtettek meg és a közoktatásügy állami vezetőinél való tisztelgés ment végbe, mikről e Lap mult száma már tudósított. Az egyesületté alakulást örömmel veheti a népnevelés minden barátja, mert a helyes alapon nyugvó, összetartókig működő egyesülésben mindig fejlesztő erő van. E-s. T A R C A. Négy év multán (1875) Tiele ezen nézete Pfieiderer O. által megtámadtatván s sok tekintetben félreértetvén következőleg Íratott körül általa, helyesebben mondva : corrigáltatott ki: «Az ember mint öntudatos, okosan gondolkozó lény a saját s embertársainak sorsát s életét összefüggésbe hozza külső okokkal, vagy ami ezzel teljesen egyre megy: felette álló hatalmakkal. Ebből áll elő a vallás, mert mihelyt az ember egy ily hatalmat magára nézve feltételez, ugyanakkor azon gyakorlati szükségesség is érvényesül nála, hogy magát azzal viszonyban állónak képzelje. Ezen vallás számára az alakot (talán az anyagot ?) a természeti állapotban élő embernél meglevő primitív bölcsészet, az animismus szolgáltatja; azon tan, hogy az egész világ telve van lelkes, öntudatos, hozzá hasonló lényekkel, kiknek egy jó része nálánál nagyobb hatalommal bir; azon tan, melyben a spiritismus — a szabad és bennlevő, bennlakó szellemek tisztelete — épúgy benne foglaltatik, mint az ezzel karöltve járó fetisismus, mely nem egyéb mint a lelkes tárgyak tisztelete.)) Vájjon Tiele megmaradt-e ezen magyarázata mellett, nagyon kétes, mivel a Pfieiderer «Religionsphilosophie auf geschichtlicher Grundlagew című 1878-ban megjelent munkájában foglalt, a vallás előállására vonatkozó theoriáját ő is teljesen helybenhagyta s így 1871 majd 1875-ben adott magyarázata csak mint átmeneti álláspont tekinthető. Ezen korábbi nézete szerint Tielének a vallásos hit anyagát az animisticus világnézlet szolgáltatja s a motívum, mely által ezen anyagból vallásos képzet áll elő, azon szükségben keresendő, miszerint az ember a tünemények kimagyarázása végett okokat keres, t. i. azon tünemények megértésére, melyeket természetes okok alapján nem tud megérteni. 11. szerint e magyarázat különösen két ok miatt kifogásolható. A természetes állapotban élő ember ugyanis bizonyos tünemények kimagyarázása végett az animismusban levő képzeteket fogadja el, azaz a szellemek hatalmát, mi által a honnan ? kérdésére megtalálta a feleletet. De hogyan áll elő ebből a vallás ? Az említett motívum megtette kötelességét mihelyest a honnan ? kérdésére megadta a feleletet; most azonban előttünk áll azon kérdés, hogy: hogyan ösztönzi hát tovább azon elképzelt szellem tiszteletére ? Az volt állítva fentebb, hogy mihelyt az ember egy ily hatalmat föltételez, egyúttal azon szükségesség is jelentkezik nála, mely szerint magát azzal viszonyba is igyekszik hozni. Miért ? Az utóbbi nem mulhatlanul következik a másikból. A tudvágy ki van elégítve. Ha most a megnyugvás, kibékülés szükségérzete is jelentkezik, ez nem onnan ered, mivel a tudvágy ismét fellépett, hanem mivel egy más motívum, félelem vagy bármi más valami jutott érvényre. Ha e nézet szerint a tulajdonképi vallásos abban áll, hogy az ember magát viszonyban allónak képzeli e hatalommal: akkor a magyarázat ép arra nem való, a mire készült, mert bár megmagyarázza egy magasabb hatalom elismerésének előllását, de nem magyarázza meg azt, a mi a legfőbb, hogy: honnan ered ennek tisztelete? hogyan áll ez elő? Másik ellenvetése Rauwenhoffnak Tiele ama nézete ellen az, hogy e nézet szerint a vallás nem más, mint az értelem munkásságának eredménye a tünemények okának keresése közben. Elfogadható-e e nézet ? Nem tiltakozik, nem mond-e ellent minden azon magyarázatnak, hogy a vallás pusztán az értelem munkásságának eredménye ? Ha e magyarázat igaz, úgy teljesen igaz az is, mit Pfieiderer (Religionsphilosophie 1878. s 320) mond : «Also die Religion in letzter Instanz das Produkt eines Verstandes-Irrthums! Wo habén doch diese aexacten» Forscher ihre Augen ? Die Religion von Anfang pure Verstandessache, Sache einer verstandsmássigen, ob auch im Resultat ganz irrigen Reflexion ? Und vom Gemüth und seinen praktischen Bedürfnissen und Forderungen keine Rede ? Und von der Phantasie und ihrem allén Yerstandesreflexion vorauseilenden dichterischen Bilden im Interesse des Gemüths keine Spur ? Es wird in unserer ganzen Wissenschaft keine Theorie gründlicher als diese verfehlt sein — ausser etwa die von