Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-21 / 16. szám

szeget megszavazom, de csak azon esetben, hogy «ezen segély az illető egyházak építési tőkéjéhez csatoltassék, s zárjuk ki határozottan, hogy ezen összeget felveendő kölcsön törlesztésére fordítsák^. Dégenfeld József gr. A végrehajtó-bizottság munkálatát fogadja el. Filó Lajos szerint a forma a lényeget közelről érinti. Ha a formának teljes mértékben eleget teszünk, a skrupulositásnak eleje vétetik. Minket nem érdekel, hogy az erdélyi egyházkerület saját egyházaival hogyan intézkedik építési és segélyezési ügyekben ; örülök, ha e tekintetben minél nagyobb munkásságot fejt ki. A végrehajtóbizottság bizonyára behatóan megvizsgálta e kérvényeket, az ő javaslatában megnyugodhatunk. Kovács Albert kijelenti, hogy sem a kérvények formájában, sem az azokra beterjesztett határozatokban senki nem képes felfedezni még nyomát sem annak, mit azokban Mocsáry lát. Fejes István. Mocsáry külön-véleményéhez nem tud járulni, mert tudja, hogy azon 45 egyháznak segélyre szüksége van. Örömmel látja az erdélyi püspök gyors működését, s segédkezet óhajt neki nyújtani; de nem tud a végrehajtó-bizottság javaslatához sem hozzájárulni, mert aggodalmai vannak. Nézetét Tisza István fejezte •ki. Ennek javaslatát fogadja el. Akkor lehet ezen egyházak kölcsön általi segélyezésbe bele menni, ha az a tervezet elfogadtatik és az egész ország képe elibénk állíttatik. Tisza Lajos gr. szerint más határozatot hozni, mint a melyet a végrehajtó-bizottság proponál, nem lehet. Beöthy Zs. kijelenti, hogy határozati javaslatát azért nyújtotta be, mert azt hitte, hogy a kedélyek megnyugtatására annak kijelentései szükségesek. De mivel látja, hogy nem szükséges, kész visszavonni. Tisza László. Ezen egyházak missziói hivatással birnak vallási és nemzetiségi tekintetben; kivételes állásban van az erdélyi legtöbb egyház. Filó Lajos nézetét fogadja el. Mocsáry Lajos látván, hogy külön-véleménye kisebbségben van, mint ahhoz legközelebb állóhoz, Tisza István nézetéhez csatlakozik. Elnök szavazásra bocsátván a kérdést kijelenti, hogy szavazat többséggel a végrehajtó- bizottság javaslata fogadtatik el. Gyorsírói feljegyzései után közli Apostol Pál. GYAKORLATI LELKÉSZET. A lelkészek teendőiről hagyatéki ügyekben. Az 1877. XX. törvénycikk 230. §-a kötelezi a lelkészeket, hogy hagyatéki ügyekben, az elhalálozott személyek kiskorú örököseinek születési bizonyítványait, a községi jegyzők felszólítására, hivatalból szolgáltassák ki. A fentebb idézett törvénycikk szó szerint így hangzik : „Az anyakönyvvezető egyházi közeg köteles a jegyző felszólítására, a kiskorú ö/ökösök születésére vonatkozó bizonyítványt hivatalból díjmentesen kiszolgáltatni Több lelkésztől hallottam e törvényre nézve nyomatékos panaszokat és észrevételeket, s úgy vélem — hogy a közép- és nagyobb népességű egyházak lelkészei nagyon is érzik e törvény súlyos és méltánytalan voltát. Súlyos e törvény, mert a kiskorú örökösök születési idejének kikeresése az anyakönyvből, olykor sok nehézséggel és idővesztéssel van összekötve, a menynyiben a rokonok a kiskorú örökösök születési idejét nem tudják mindig biztosan közölni; de vannak oly esetek is, hogy nagyapai, vagy nagyanyai kiskorú unokák neveit szükséges kikeresni, ez esetben ro—15 nevet is ki kell keresni, még pedig a hibás bemondás folytán nem egyszer oly neveket is melyek az anyakönyvben tényleg nem is léteznek, minő eset alólirottnál előfordult, s csak hosszas hiábavaló keresés után jöttem rá, hogy a nevek ; hibásan lettek a jegyzői hivatalnál bediktálva. De méltánytalan is e törvény, mert a hagyatéki I ügyek nem állami közügyek, hanem állami pénzügyek, melyek által az állam az örökösödési százalékot maga részére behajtja, s a mellett oly magán természetű ügyek, melyek által az ingó vagy ingatlan hagyatékok az örökösök nevére átiratnak, s ily pénz és magán ügyek kivétel nélküli hivatalból való eszközlését a lelkészektől követelni, nagy méltánytalanság. Hangsúlyozni kivánom a kivételnélküli munka eszközlését; mert a szegények részére a lelkészek készséggel végzik a nehezebb munkákat is ingyen; de méltánytalanság ugyanezt követelni a lelkészektől a jobbmóduak sőt gazdagok irányában, midőn ez ügyekből az állam, a községi jegyzők és közjegyzők bizonyos díjban részesülnek. Az állam pénzügyi érdeke fentebb már említve volt; a községi jegyzők ily ügyekből a leltározásért fokozatos díjban részesülnek, mint szintén a kir. közjegyzők a legcsekélyebb munkáért is fokozatos díjban részesülnek, kiknek pedig sok egyébb ügyekből oly tetemes jövedelmük van, hogy a lelkészek jövedelme ehhez képest igen csekély, és még is a lelkészektől követeltetik e terhes munkálat hivatalból való készítése. Távol van tőlünk irigyelni e hivatalnokoktól e munkáért járó díjt, megérdemlik, rászolgálnak; a lelkészekre csupán az sérelmes, hogy csak ők tartoznak ez ügyben a teendőket ingyen .végezni, melyek ha közügyek volnának, senkisem részesülhetne külön díjban ezek végzéséért. De súlyos e törvény a lelkészekre nézve annálfogva is, mert az állam sok közügyek teendőivel is terheli a lelkészeket. Ugyanis a lelkészeknek kell elkészíteni minden évben egy egész füzet népmozgalmi statistikát, mely kilenc külön tabellát tartalmaz, s ezenkívül az országos statistikai hivatal részére minden évben külön jelentést kell tenni az egyházközségi lelkek, iskolák, ezekben működő tanítók, az iskolákba járó gyermekek, az ismétlő iskolások és confirmáltak számáról ; továbbá az anyakönyvek egy példányát minden évben a törvényhatósághoz kell beterjeszteni; a himlőoltás végett az egy éves szülötteket, az iskolázás végett a tanköteleseket, az újoncozás végett a 19. és 20. éves szülötteket ki kell írni ; az iskolai mulasztásokat ellenőrizni s a mulasztók büntetését eszközölni, a szegénységi bizonyítványokat igazolni stb. mely sok teendők a lelkészek idejét anynyira felemésztik, hogy eredeti hivatásuktól, a lelkiek gondozásától nagy részben elvonatnak. Azonban a sok teendők mellett is, a közügyek elintézését az állam érdekében készséggel eszközlik a lelkészek; de méltánytalanság tőlök e mellett oly ügyek díjmentes eszközlését is követelni, melyekért mások díjban részesülnek. A közvélemény hangsúlyozni szokta, hogy a pap maradjon a biblia mellett, s a közvélemény e szava teljesen igazolt. De hát miért nem hagyják a lelkészeket a bibliánál, s miért vonja el éppen az államhatalom őket eredeti hivatásuktól, a lelkiek gondozásától, az erkölcsök nemesítésétől? Az egyház — eltekintve a