Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-21 / 16. szám

kölcsönösen támogassa. Erről nem szabad elfelejtkeznünk, ha az emberiség isteni tanitómestere iránt kegyelettel viseltetünk. Dombrád. Dr. Heiszler József. ISKOLAÜGY. A véderőtörvény és a jogi szakoktatás. Nálunk a politikai tekintetek sok minden máson uralkodnak s e vitákban gyakran kevés, vagy épen semmi figyelemre nem méltatunk oly kérdéseket, melyek közéletünkkel a legszorosabb összefüggésben állanak. íme, most is a véderőjavaslat hónapokon át képezte a pro és kontra vitatkozás tárgyát, s aránylag nagyon kevés súlyt fektettek e kontroversiák folyamán arra, mily hatással lesznek az életbeléptetendő uj intézkedések fejlődésben levő, de még izmosnak egyáltalán nem mondható kulturánkra. Ha történtek is — és történtek — erre a térre kirándulások, azok inkább általános jellegűek maradtak, s politikai tőkecsinálás természetével birtak, a kérdés specializáíásába épen senki nem bocsátkozott. Ennek tulajdonítható, hogy sok fontos körülmény csakúgy keresztül siklott a tárgyalásokon, holott pedig a behatóbb szemügyre vételt nagyon megérdemelte volna. Mindenki tartozik őre lenni a reá bizott fontos érdekeknek ott, hova a gondviselés állította s kevés szemnek és főnek adatott az a képesség, hogy lángtekintetével a közélet és közérdek minden rejtekén áthatolva, a napi kérdések, az állami institúciók hatásának titkát a maga egészében ismerhesse föl. Azért e cikk irója is arra kivánja korlátozni fejtegetését, amire állása első sorban követeli : a jogi szakoktatásra s midőn ezt teszi, méltán zörget soraival a «Prot. egyházi és iskolai Lap» ajtaján, mert egyetemes protestáns kincsről: a prot. jogakadémiákról van szó, s ami még ennél is több, a nemzet intelligenciájának egyik legfontosabb részéről. A közoktatásügyi bizottság ez évi vitája bizonyos tekintetben örvendetesen hatott reám, mert arról győzött meg, hogy az irányadó körök kevesebb rosz akarattal viseltetnek a jogakadémiák iránt, mint eddig. S ez annál kívánatosabb, mert a közoktatásügyi miniszter ez idei jelentése még mást látszott mutatni akkor, midőn a jogi pályát még mindig túltömöttnek declarálta. Igen sajnáltam mindenha azt az irtó háborút, melyet közokt. kormányunk évek hosszú során át folytatott a jogakadémiák ellen. Hogy miért: azt kifejtettem a «Sárospataki Lapok» ez évi folyamának 7 — 9. számaiban, ily című cikkemben : «A jogakadémiák általában és különösen protestáns szempontból.)) Annál jobban esett látnom, hogy az idén már volt valaki, aki nyilt sisakkal lépett sorompóba a jogakadémiákért, s ez a férfi báró Roszner Ervin, ki az oly fontosnak elismert szemináriumi oktatásra épen a kolozsvári egyetemet s a vidéki jogakadémiákat tartja hivatottaknak, megcáfolván azt a sokat hangoztatott téves nézetet is, mintha a jelen körülmények közt a jogi pályán túltermelésről szólhatnánk. A miniszter, az államtitkár, Kovács Albert és Fenyvessy Ferenc valamennyien úg}^ nyilatkoztak, hogy minden szavuk egy-egy hatalmas érv volt a sokáig üldözött akadémiák föntartása mellett. S ha már most nem egy-két felekezet elfogult köréből, hanem a képviselőház közoktatásügyi bizottságából látunk közvetlen és közvetett érveket sorakozni a vidéki jog- és államtudományi karok fönmaradása mellett : akkor méltán kérdezhetjük, minő hatással leend a már törvénynyé vált véderőjavaslat ezen akadémiákra, különösen azon intézkedések által, melyeket a kultuszminiszter a tanulóifjúság érdekében tervez. Annál inkább vizsgálhatjuk ezt, mert az ev. ref. felekezetnek 4, az ág. evangélikusoknak 1 ilyen intézetük van, s a magyar protestástismus egyik támaszául, protest. érzelmű világi elemek fészkéül épen jogakadé; miáinkat lehet s lehetett a múltban is tekintenünk, tehát ezek állapotának vizsgálata általános protestáns érdek. A véderőtörvény 25-dik §-a tudvalevőleg megvonja a felsőbb intézetek hallgatóitól s így a jogászoktól is azt a kedvezményt, hogy önkéntesi szolgálatuk tartama alatt tanulmányaikat folytathassák s azokra beiratkozhassanak. Sőt épen most vetette el a képviselőház véderő bizottsága felsőbüki Nagy István ama javaslatát is, hogy a második évre maradó önkéntesek ez évben, mely már önkéntesi szolgálat jellegével nem bir, folytathassák félbeszakadt tanpályájukat. Általánosan elismerték a pártok, hogy ez intézkedés roppant csapás a nemzet kultúrájára s intelligenciájára, melyet kizárólag az állam védképességének követelményeivel lehetne, talán, indokolni. Annyi bizonyos, hogy legalább a joghallgató ifjak jelentékeny részét két évvel, sőt többel szoríthatja hátra. Most egy év alatt lehetett az illető önkéntes és jogász, jövőre csak katona lehet, 1 év veszteség; a legtöbb reá fog szolgálni egy eddig nem létezett büntetésévet — másik év veszteség. Ez után a félbeszakítás után pláne népünk vérmérsékletét ismerve, sok elzüllik, vagy legalább elmarad a választott pályától, sok évekre hátramarad tanulmányaiban, sőt képzettségében ki nem egyenlíthető hézag keletkezik. Holott e tekintetben nem valami fényesen állunk most sem, mert jogászainknak alig 70%-a végez s a tudori szigorlatra jelentkezők közül nem sokkal több mint 50% kap tudori oklevelet. Maga a közoktatásügyi államtitkár úr is oda nyilatkozott, hogy a jogászok tanulmányainak szigorítása azért történt, mert a képzettség tényleg nem felel meg a folyton fokozódó követelményeknek. Es hogy a mérték teljes legyen, br. Roszner Ervin kimutatja, hogy nekünk tulajdonkép egy jogászt sem szabad vesztenünk, mert nem hogy túlprodukciónk volna, de évenkint már most is 2i-gyei kevesebb végzett joghallgató lép ki az intézetekből, mint amennyire az életnek szüksége volna, s hozzá tehetjük, hogy ez állapotot az uj véderőtörvény természet szerint rosszabítni fogja. Körülbelül ezek a szempontok vezérelhették közoktatásügyi kormányunkat, midőn az országgyűlésnek is bejelentette, hogy a felsőbb intézetek hallgatóira nézve tanulmányaik folytatásánál bizonyos kedvezményeket kiván életbeléptetni, s hogy ezek minők lennének, ugyanakkor körvonalozta is. A szabadelvű párt kifogás nélkül helyesléssel vette azokat tudomásul s így a miniszter 2597/1889 sz. a. leiratában tudomásukra hozza a jogi tanintézetnek, hogy e kedvezmény abban fog állni a jogászokra, hogy „jogi tanpályájokat a szabályszerű 8 félév helyett y félév alatt végezhessék el, úgy mindazonáltal, hogy ezen 7 félév alatt az összes kötelező főtárgyakat meghatározandó módon hallgatni kötelesek legyenek." Egyszersmind kikéri az illető karok véleményét az iránt is, mi módon gondolják ezt foganatosíthatónak, s mennyiben kellene miatta változtatni a tanulmányi és vizsgálati rendszeren. Minthogy a kontemplált intézkedés előzetesen már a szabadelvű párt értekezletén s aztán az országgyűlésen is bejelentetett, s a lapokban tárgyaltatott: indiscretiót mi sem követünk el, ha nyilvánosan, az erre hívatott orgánumokban foglalkozunk a fenti leirat bírálatával.