Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-31 / 13. szám

megkezdése, mi végből a folyóirat megindítása kimonda­tott, i-ső füzetje juliusban fog megjelenni, tartalma és keretje részletesen megbeszéltetett, ez évben két vaskos füzet fog belőle kiadatni. A népies iratkák és monu­menták megindítása későbbre halasztatott. A megindítandó Szemlében vallás-erkölcsi, egyház-társadalmi, egyházjogi, iskolaügyi és egyháztörténelmi értekezések, továbbá bel-és külföldi irodalmi művekről szóló bírálatok és értesíté­sek fognak világot látni. A dolgozatok a művelt közönség igényeihez mérve, tudományos színvonalon tartva, de nem a szaktudósok modorában írandók. A tulajdonképi Szemle 25 — 30 ivből áll s ez minden pártoló, rendes, alapító és pártfogó tagnak meg fog küldetni s évenként négy füzetben, a jelen csonka évben 2 kettős füzetben adatik ki. A Szemle csatolványát egyháztörténeti monográfiák alkotják és külön lapszámozással ellátva a szemle mel­lett a pártfogó, alapító és rendes tagok illetményét képe­zendik. Végül a társaság titkárának a folyó évre 600 frt tiszteletdíjat szavazott meg az igazgató-választmány. * Czelder ügye a konventi bíróság előtt. Czelder Márton kecskeméti lelkész ügyét f. hó 24-iki ülésében tárgyalta az egyetemes konvent bírósága, Kun Bertalan püspök és Vályi János főgondnok elnöklete alatt. A bíróság tagjai voltak : Beöthy Zs., Szász Doni., Tóth Sá­muel, Dégenfeld J., gróf, Csonka Ferenc, Kolozsváry Sán­dor, Fejes István, Véghelyi Dezső, Lükő Géza és Kovács Ödön dr. Az ügy előadója Tóth Sámuel volt, a ki első sorban ama vádpontokat ismertette, a melyek alapján Czelder Márton lelkészt a kecskeméti egyház­megyei fegyelmi bíróság a hivatalától való elmozdításra, a dunamelléki egyházkerület pedig az állásától való egy évi felfüggesztésre Ítélte. A vádak közt nevezetesebbek a következők: Czelder Márton szeszes italokkal oly nagy mértékben élt, hogy lelki tehetségei megbénultak s így képtelenné 1 ett a lelkészi funkciók teljesítésére. Keresztelések és temetések alkalmával is nagy botrányo­kat csinált részegsége miatt. Visszaéléseket követett el a stóla-díjakkal. Hanyagságot tanúsított a lelkészi teen­dők végzésében. Kapzsiságból az egyházat megkárosította. Torzsalkodott az egyházbeli előjárósági férfiakkal s az anyakönyveket rendetlenül vezette. —- A bíróság, mely előtt Nagy Dezső dr. fejtette ki a vádat, Eötvös Károly védbeszédének meghallgatása után késő este hirdette ki elnöke utján az Ítéletet, mely az első fokú bíróság Ítéleté­nek helyben hagyásával Czelder Mártont kecskeméti lel­készi állásától végkép elmozdította és a fölmerült eljá­rási költségekben elmarasztalta. * Válaszul Pereszlényi J. úrnak. Nem magam­nak, hanem t. közönségünknek tartozom azzal, hogy legalább egy-két szóban feleljek a Dunántúli Prot. Köz­löny 11 -ik számában ellenem intézett minősíthetetlen támadásra. Azok az állítások és az irály, hang nem engem ítélnek el; sőt azt igazolják, hogy épen nem alaptalanul róvtam meg a Közlönyt. Különben annak eldöntését, hogy mennyire volt jogosult avagy nem az én lapszemlei bírálatom, másokra bízom és csak arra az egyre reflek­tálok, mintha tollamat tisztán személyes sérelmek vezet­nék, a mennyiben Pápán nem választottak meg tanárnak. Erre is csak annyit, hogy bármily megtisztelő lett volna is reám nézve, ha a régi nagynevű pápai főiskola taná­rául hívott volna meg, mégis e kitüntetést nem keres­tem, nem kértem soha, minthogy épen az az iskola volt kegyes a maga körében megtartani, melynek 18 éven át előbb növendéke voltam és hálátlanságnak tartottam volna bármi felé is mozgolódnom, csekély erőim egész teljességével kívántam és kívánom iránta hálámat leróvni. Ezt az igazság érdekében! Egyebekre nézve pedig, mihelyt a Közlöny arra a színvonalra emelkedik, hogy komoly lap számban vehető, azonnal és örömmel fogom felőle való véleményemet megváltoztatni; addig azonban nem ! — Kenessey Béla. * Nyilatkozatot vettünk Ajtay János hódmező­vásárhelyi unit. s. lelkész úrtól, melyben részletesen elmondja, hogy a lapunk 11-ik számában leirt m.-berényi lelkésztemetés alkalmával miért járt M.-Berényben, miért ment el kétszer is a paplak ablakai előtt, miért ült a templombon a karzaton stb. Mindez a Nyilatkozat sze­rint azért történt, mert a gondozása alatt álló m.-beré­nyi unitárius egyházközség kebli tanácsa már február 3-án, tehát egy hónappal a fennirt temetés előtt, közisteni­tisztelet tartását határozta el, s így a mondott időben hivatalból és kötelességszerüleg járt Berényben. — Nincs okunk kétségbevonni a m.-berényi út ezen indokát, sőt készséggel konstatáljuk saját nyilatkozatából, hogy Ajtay úr a kérdéses alkalommal csakugyan hivatalból járt M.-Berényben bár ebből még nem szükségkép követke­zik, hogy társaival két ízben is elmenjen a paplak abla­kai előtt, hogy a paplak közelében levő házhoz betérjen s hogy a templomban a karzaton üljön. Kétségtelen tehát, hogy tudósítónk a ténykörülményeket teljesen híven irta meg, s tévedésbe csupán a tények indokainak ma­gyarázása körül esett. De bocsásson meg, kedves Tisz­teletes úr, vájjon az ismeretes előzmények után nem egészen közelfekvő volt-e tudósítónk és a gyászoló felek előtt az a föltevés, a mit a tudositás kifejezett ? Vájjon, ha már az nap M. Berényben kellett lennie, nem lehetett volna egy kissé jobb tapintattal és gyöngédséggel számot vetnie a gyászoló felek és a reform, lakosok azon kedély-hangulatával, mely fájó emlékeinek egész keservével szokott ily körülmények között megszólalni ? Különben béke velünk! * Melyik az igaz ? Tolnai István úr ezen lap 12—ik számának 378-ik oldalán ismét görcsösen ragaszko­dik a dunántúli specialitásokhoz, még a lelkész gyámol­dai számadásoknál is, s fentártja, hogy a pénztárnok kimutatása és a számvevő jelentése nem stimmol. Nem válaszolhatok rá egyebet, minthogy adja össze j. köny­vünknek általa hivatok 181 -ik lapján a pénztárnoki kimu­tatásban levő ötféle összeget; azután ismét adja össze az általa hasonlóan idézett 183-ik lapon a számvevő jelentésében foglalt a. b. e. betűk alatt levő lelkészgyá­moldai összegeket, ha ezek nem stimmolnak, az általa felderítendő különbség minden egyes krajcárjára — nincs ugyan pénzem — de mégis 1 aranyat teszek. Hanem valamit súgok Tolnai István úrnak. A tőke és vagyon egymástól különböző dolog; a mit Tolnai István úr emleget, az csak a tőkepénz, nem az összes vagyon; ezt a tőke összeget megtalálja az én kimutatásom három első összegében is, szíveskedjék összeadni. A tőkében a hátralékban álló kamat és a pénztárban levő készpénz nem éttetődik benne a veszprémieknek; ha a tolnaiak­nál nem úgy van, «ki tehet róla édes fiaim) Fáy?! — Kis Gábor. * Köz- és magánvizsgálatok a dunántuli evang. reformált egyházkerület pápai főiskolájában az 1888—89-ik iskolai évben. Május hó 17. és 18-án a VIII. osztály nyilvános vizsgálata : május hó 20—24-én írásbeli érett­ségi vizsgálat; május hó 27-én a IV. éves tanítónöven­dékek vizsgálata. Junius hó 15-én délelőtt: ének-, francia­nyelv-, és gyorsirási-vizsgálat, junius hó 16-án délután: képzőtársulati örömünnepély és tornavizsgálat, junius hó 17-én egész nap az I. éves tanitónövendékek vizsgálata a 6 sz. teremben, junius hó 17-én egész nap a VII. osztályé a 7. sz. teremben, jun.hó 17-én egész nap azl-ső

Next

/
Thumbnails
Contents