Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-31 / 13. szám

áttettem a sajtóba, miről a sajtó ügyvezetőjének elismervényt' még ináig is felmutatható, s hogy a jegyzőkönyv még is későn jelent meg, annak oka nem a főjegyzőben, hanem más körülményben keresendő. Továbbá : «A bölcsészet — neveléstani tanszékre — így folytatja Tolnai úr, a szavazatok beszedése és megszámlálása végett kiküldött bizottság beadván jelentését, kitűnt, miszerint 38 szavazat adatott be, a rendkívüli gyűlésre megjelenteket pedig ha összeolvasom (talán összeszámlálom?): látom, hogy 35 szavazó tag volt az elnökkel együtt; tehát vagy többen jelentek meg, vagy 3 tag kétszer szavazott; de az bizonyos, hogy a jegyzőkönyv nem stimmol.» A «nem stimmolás»-nak az lehetett az egyszerű oka, hogy a főjegyző, a gyűlés megnyitása után egy üres lapot bocsát ki, szokás szerint a jelen levő esperes urakhoz oly célból, hogy csak az egyházmegyéjükből megjelent képviselőket arra feljegyezzék. (így történt most is). A visszaérkezett lap 35 tagot mutatott ki; azonban, a mint szavazásra került a sor, a későbben érkezett s szavazásra jogosult tagok is érvényesítették szavazási jogukat, s ez a különbözet eredményezhette a jegyzőkönyv «nem stimmolás»-át. Kifogásolja még Tolnai István úr azon körülményt, hogy a barsi egyházmegye püspöklátogatásáról egy rövid, általános áttekintést nyújt a püspöki jelentés ; és mivel, tudomás szerint arról egy napló is szerkesztetett: azzal a jövő évi jegyzőkönyvbe való felvételét, s egy külön füzetben való kiadását indítványozza. Hogy az érintett látogatási jegyzőkönyv, teljes kiterjedésében a püspöki jelentésbe befoglalva sem volt : abban találja megfejtését, hogy e különben is nagy kiterjedésű jegyzőkönynek még magasabbra emelkedendett . árától óhajtja megkímélni kerületünk a szegény egyházakat. Egyébbiránt, Tolnai István úr az indítványt megtette, s ezzel el, vagy nem fogadása a jövő egyházkerületi gyűlés dolga leend. «Nem stimmoló»-nak találja még Tolnai István úr e jegyzőkönyvet azért is, mivel az 58. lapon, a hol az egyházmegyéknek, a tatai egyházmegye által beadott «a tanítóválasztási szabályzatra® beérkezett véleményéről van szó : a jelzett tanítóválasztási szabályzat nem található. Miután jelzett «tanítóválasztási szabályzatok)) 9 példányban, tehát a kerület mindegyik egyházmegyéjéhez, véleményezés végett leküldettek s elfogadtatásuk esetén, mint pozitiv kötelező erővel biró szabályok, a jegyzőkönyvbe úgyis benyomandók lesznek : nagyon is fölösleges lett volna azoknak itt is kinyomtatása. Azt mondja — végül — Tolnai Isván úr, hogy : «A tractusok által be adott véleményeket nem hitelesen összesíti a jegyzőkönyv, mert a veszprémi egyházmegye gyűléséről referálván Thúry Etele atyánkfia, azt állítja, hogy a Szász Domokos erdélyi püspök úr indítványát magáévá tette: a kerületi jegyzőkönyvben pedig az olvasható, hogy a ccveszprémi egyházmegye is Fejes módosításával fogadja el. Melyik már most itt is az igaz ? Azt sejti Tolnai István úr, hogy megint «nem stimmob jól a jegyzőkönyv. Elhiszem, hogy «nem "stimmol!» de azt kérdem, hogy az egyházmegyék beérkezett véleményeinek összeegyeztetése végett kiküldött bizottság Thúry Etele atyánkfiának a dunántúli lapokban közlött véleményét kell-e mérvadóknak venni, vagy pedig a veszprémi egyházmegye gyűlésének hitelesített jegyzőkönyvéből kiadott s az egyházkerületi gyűlésre tölterjesztett jelentésének hitelt adnia? E felett Ítéljen az olvasó közönség! A fönebbi sorokban én csak az egyházkerületi jegyzőt illető dolgokra kivánván reflektálni, azon kenetteljes megjegyzéssel végzem cikkemet, hogy ha a jegyzőkönyv mindenben látszólag nem stimmol, Tolnai István úr kritikája sem stimmol egészen a valósággal. Perbete, 1889. március hó 18. Vályi Lajos, egyházkerületi főjegyző. GYAKORLATI LELKESZET. Az „Egy megboldogult miniszteri intézvény" viszhangja. Molto: Nem halt meg a leányzó, hanem aluszik. Mát. ev. IX. 34. A «Protestáns Pap» folyó évi 2-ik, illetőleg legközelebb megjelent számában szólt a szegszárdi lelkésztárs, a jelzett cím alatt s e komoly figyelmet érdemlő felszólalás viszhangja az, mely e sorokban megjelenik. Arról van ugyanis szó, hogy közegészségi és tanügyi szempontból, helyes dolog-e az, hogy a népiskolai növendékek temetésre járnak; s ha nem helyes, mi módon lehetne ezen segítenir Bold. Trefort miniszter 5926-ik sz. a. felhivásában, mely püspökeinkhez küldetett, hozzá szólt e kérdéshez, kérve, hogy az egyházkerületek minden rendelkezésükre álló eszközzel hassanak oda, hogy ezen szokás lassanként kiszoríttassék. E felhívás nem maradt hatás nélkül, foglalkoztak e kérdés megoldásával több helyen s többek között a dunamelléki egyházkerület ily végzést hozott: «a vallás és közoktatásügyi miniszter urnák felhozott aggályait, egészségügyi szempontból, teljesen figyelemre méltónak találja s addig is, míg e tárgyban a konvent — mint liturgiális kérdésben is — intézkednék, utasítja a lelkészeket és tanítókat, hog}^ a járványok idején és rossz időjárású évszakokban, a halott kikisérésnél a népiskolás gyermekek alkalmazását lehetőleg korlátozzák.)) Megragadja figyelmünket e végzésben az, hogy ez ügyet, a miniszter felhívása alkalmából, nevezett egyházkerület, liturgiális kérdésnek is nyilvánította, s mint ilyet, a konvent jogkörébe tartozónak jelezte. Hát én ezt, megvallom, nem értem s nem tudom feltalálni az indokokat, melyek a végzés ily alakban való kimondásának alapul szolgáltak. Hallottam ugyan valamit afelől, mintha a miniszteri felhívásban valami egyoldalúság is lett volna, a mennyiben t. i. Trefort csak a prot. egyház körében találta károsnak és veszélyesnek azt, a mit a róm. katholikusoknál bolygatni nem is akart. Pedig hát azok a ministráns gyermekek is, épp úgy a kérdés kategóriája alá esnek, mint a mi temetésre járó gyermekeink. Vájjon nem ez-e a főindok arra nézve, hogy a dunamelléki végzés úgy mondatott ki, mint fentebb közzétettem? Ez esetben azután, az ügy egyházi törvényeink szerint a 61. §. esik, míg ha nem sérelem, hanem a szó teljes értelmében liturgiális kérdés, a 89. §. dönt az eljárási miként felett. A szegszárdi lelkésztárs úgy látszik a kérdést a 89. §. alá esőnek tekintette s ez alapon kérdi : mint esik hát, hogy Gyöngyösön rég nem énekelnek iskolás gyermekek, Budapesten pedig nem énekel senki, sőt kántor sincs jelent A gyöngyösi és a budapesti gyakorlat között, lényeges különbség van, a mennyiben t. i. a gyöngyösi, épségben hagyva a liturgiális kérdés meritumát, tökéletesebb faktorral cseréli fel a tökéletlenebbet. De nem így