Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

mével s a liberalismussal békés szövetséget kötött, s csalhatatlan elődjének a Syllabusban formulázott átkozódó elveivel teljesen szakított. Sok politikus, s annál kevésbé a nép, nem ismeri épen Schlauch püspökünk által magasztalt ama középkori szel­lemet, mely a pápaság éltető elemét képezi. IX. Pius pápa elméletéhez törhetlenül ragaszkodik mind e mai napig a vatikán. Amúgy elvétve békülékeny jellegű szózatokat is hallunk, de ugyanabban a pillanatban mozgosíttatik a loyo­liták csatakész ravasz fekete serege, az urbi et orbi hirdetett pápai magasztalások alapján, a további fokozott tevékenységre. XIII. Leó pápa nem mulaszthatja el az alkalmat, hogy a protestánsokat ne szidalmazza s hevesen meg ne támadja. A prot. misszio­náriusokat hazugsággal teljes embereknek s a tévedések terjesztőinek nevezi (1880. dec. 3.), a prot. tanok terjesztését istentelenségnek, magát a protestantismust pedig pestises eretnekségnek és istentelen nagyravágyásból eredő rendszernek bélyegezi (1884). Az újonnan kinevezett püspö­kök ma épúgy, mint a korábbi időkben esküvel fogadják a protestánsok és eretnekek «pro posse» való üldözését, a mi korántsem bizonyít a ((béke­pápa)) szép címe mellett. Ha e névre méltó akar lenni, akkor nemcsak a hatalmas prot. álla­mokkal, hanem magával a prot. egyházzal is keresse a békét. Oszlassa föl a jezsuita rendet s a vele rokon kongregációkat, helyezze hatályon kívül a csalhatatlansági dogmát\ s a vallási türelmetlenségtől áthatott Syllabust, s törölje ki végül a seminariumi tankönyvekből s a püspöki esküből mindazon helyeket, a melvek a másként j ' j hivők gyűlöletére és üldözésére ösztönöznek. Körülbelől 25 év óta csaknem hihetetlen agitátiót fejtett ki a klerikális párt a pápaság­javára. Megteremtette a sok egyletet, társulatot vagy irod. szövetkezetet, nálunk a Sz.-István-és Sz.-Lászlótársulatot, a hol Schlauch püspö­künk évenként épületes szép beszédeit szokta tartani. A klerikális irányúak socialislicus beszé­dekkel traktálják a tömeget\ vagy anyagi előnyök­kel téritik az egyes embert. E kath. socialisztikus propagandának fegfőbb vezetése egy nemzetközi s anyagi eszközökkel gazdagon ellátott egyházi, világi szövetkezetnek kezében van, a melynek képviselőivel a parlamentekben is találkozunk. Kimondott célja kath. jellegű egyetemeknek alapí­tása, a hol aztán Jansse?i-féle történetírással, job­ban mondva ferdítéssel s Stöckl-féle thomistihis theologia és philosophiával zárják el az ifjúságot a modern eszmevilágtól. Az inquisitió az olasz rendőrség buzgósága folytán ugyan elnapoltatott, de a pápai csalhatatlanság miatt föl nem füg­geszthető, sőt az ultramontanismus a jövő szá­zadban várja annak föltámadását. Ezt megerősíti He fele püspök is, a kiben 1870 óta — Hase szerint — „apüspök megfojtotta a tudósta midőn a vatikáni zsinat tapasztalatai nyomán azt irja: avalóban nem a hierarchia akaratán múlik, hogy a XlX-ik században máglyákkal már nem talál­kozunk, mi mellett az a körülmény is bizo­nyít, hogy az inquisitiónak kongregációja máig sem függesztetett fel. Ne nagyon bizzunk a XlX-ik század felvilágosultságában. Örökös ellenségünkről van szó, ki semmit sem tanult és semmit sem felejtett s ki céljait egy hamar fel nem adja. A római hierarchia több prot. állam­ban tervszerű eljárásával már is nagy diadalokat aratott s kellemetlen hatalmi faktornak bizo­nyult be. Aztán pedig ne feledjük, hogy az ev. prot. egyházak a kath. propagandával szemben sokáig (nálunk mai napig) meglehetős passiv magatartást tanúsítottak, sőt a hierarchikus törekvések már nálunk is hódítanak. E tekin­tetben a németeknél az ,,Evangy. szövetség nálunk az „Írod. Társaság" döntő forduló pon­tot jelent, az az bocsánat: jelentett volna, ha dec. 18-kán «a debreceni nagy testtől)) való félelmében ily szégyenletes ((országos kudarcot)) (Ezt majd a jövő fogja megmutatni. Szerkó) nem vall. Valóban, itt az idő a sorakozásra, hogy régi ellenségünkkel szembe álljunk ! Nem értjük az idők jeleit? Schlauchnak a római kér­désről tartott egyházpolitikai beszédét?! A tudo­mány, a történelem s a biblia oly fegyverek, a melyek előtt vésre is el kell némulnia a roma­j o nismusnak. A Róma elleni küzdelemben rendszeresen és következetesen kell eljárnunk. Az intensív egyleti tevékenység, irodalom, sajtó, sőt maga a nőinem a protestantismus érdekében is fel­használható. Számolnunk lehet azzal a faktorral is, hogy a római hierarchiának önző s szabad­ságellenes uralma, főleg pedig hamis dogmarend­szere sokakat elidegenített az egyháztól, sőt azokban közönyösséget ébresztett a vallási dolgok iránt általában. A miért is a római egyháznak gyö­keres reformra van szüksége, s a csalhatatlan pápaságnak elvetésével vagy néhány föltünőbb visszaélésnek megszüntetésével nincs ám a prot. polémika kimerítve. A jelenlegi róm. katholicis­mus nagyon távol áll az evangy. igazságtól, a miért is gyökeres megjavítást igényel, a mi a derék ó-katholicismus módjára csakis az ős keresztyénségre való visszatérésében kereshető. A modern államhatalomnak feladata pedig a maga érdekeinek épségben való fenntartásáról és íejlesztéséről gondoskodni, s az azokkal ellenkező vagy pláne a reversálisokkal azokat sértő felekezeteket a törvény szigorú megtartására

Next

/
Thumbnails
Contents