Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-17 / 11. szám

zolt tény. Méltóztassék megolvasni a referens jeletését. Azért mind erre, mind a Szűcs János esperes által hitelesített jegyzőkönyvi kivonatra, melyeket a t. szerkesztőségnek felmutattak, azt kell mondanom, hogy azokkal a nt. szerkesztő urat mistifikálták ; mert Pály Zsigmond és Mórocza Kálmán urak, a polgárdi-i ügy egyházmegyei és kerületi referensei, a tatai egyházmegye konsistoriumához, utóbbi pedig a püspök úrhoz beadott jelentésükben, az általam említett két állítást valónak jelzik. Pály Lajos a tatai egyházmegyén a polgárdi-i ügyek előadója ugyanis beterjesztett jelentésében hivatkozik Szűcs János esperesnek püspök úrhoz 1888. november 19-ikéről 772/888. szám alatt kelt hivatalos jelentésére, melyben esperes úr 1843-ra viszi vissza a polgárdi-i viszályok keletkezését, midőn Bali Mihályt — a jelenlegi lelkész atyját — a mezőföldi egyházmegye «nem választás, hanem berendelés útján állította be Polgárdiba.» Melyik hát az igaz? Mikor irt valótlant az esperes úr? akkor-e mikor püspök úrnak hivatalosan jelenti, hogy Bali Mihályt 1843-ban erővel rendelték be Po'gárdiba? vagy akkor, mikor hitelesíti azt a jegyzőkönyvi kivonatot, mely arról beszél, hogy a fokszabadi egyházmegyei gyűlésen 1842-ben az egész polgárdi-i gyülekezet közóhajtás szerint kivánta Bali Miha'yt? Az ilyen közóhajással bevitt lelkészszel szemben megtörténhetett-e az esperes úr által konstatált azon scandalum, hogy midőn először szolgaitatta ki az úrvacsorát «az ingerült hívek feldöntötték az úrasztalát minden készletével?)) (L. Paly Lajos előadó jelentését.) Mórocza Kálmán kerületi küldöttségi tag külön jelentésében konstatalja, hogy <<1888. március 30. óta az egyházgyülési jegyzőkönyvbe semmiféle hatarozat bejegyezve nincs» (tehát nincs ott a 40 frtos bírságolást kimondó határozat sem). Ezen tényekből méltóztassék megítélni, hogy valótlanságokat és elferdített dolgokat közölt-e. — Dunán'iili. (E felvilágosítás tárgyhalmaz miatt szorult ki a 10-ik számból. Szerk) * Kérelem e lapok nt. szerkesztőjéhez. Nt. Szerkesztő úr! Mi a polgardi-i viszalyos ügyet csupán e becses lapok közléseiből ismerjük. É közlések egyikében maga Dunántúli is elismeri azt, hogy a polgárdi-i lelkészben ((úgynevezett kanonikus hiba» nem talaltatik, pedig úgy latszik, hogy Dunántúli a polgárdi-i lelkész irányában némi elfogultsággal viseltetik. A legnagyobb megdöbbenéssel olvastuk tehát a tatai egyházmegye törvényszékének ez ügyben hozott ítéletét, mert azzal nemcsak a református lelkészi hivatal biztosságát látjuk megtámadva, hanem — véleményünk szerint — az az egyetemes refo,m. egyház jövő nyugalmára is zavarólag hat. Pedig ez talán nagyobb kincs, mint a polgárdi-i egyház nyugalma ! De mivel a tatai egyházmegye törvényszékének sem bölcsességét, sem igazságszeretetét kétségbe nem vonhatjuk : alázatosan kérjük nagyt. szerkesztő urat, hogy amaz ítéletnek hiteles szövegét — indokaival együtt — megszerezni s azt becses lapjában közzé tenni méltóztassék. A dunamelléki egyházkerület lelkészei köréből s többek nevében — D. — (D. úr és megbízói kérésének eleget teendő, a kérdéses Ítéletet, melyet az egyházkerületi törvényszék is helyben hagyott, megpróbálom beszerezni. Egy elvi megjegyzésem azonban van a kérelem indokolására, s ez az, hogy ha egy egyházi hatóság valamely hibásnak talált lelkészt törvényesen, rendes bírói eljárás útján állásáról elmozdít, azzal még távolról sincs a lelkészi hivatal biztossága megtámadva, csupán a hibás lelkészé; s az ily ítélet, ha törvényesen megállható, egyáltalában &nem hat zavarólag a reform, egyház nyugalmára)), legfölebb a tétlenség nyugalmából rázza föl a netalán restelkedőket, a mi pedig távolról sincs kárára az anyaszentegyháznak. A bölcs szigorral alkalmazott discíplina mindig javára válik egy testületnek. Szerk.) * Temetési beszédek. Irta Révész Imre. Kiadta Révész Kálmán a pápai ev. ref. theol. akad. ny. r. tanára. A nagynevű Révész Imre egyházi beszédeiből a fiúi kegyelet bocsátotta most közre a már megjelent füzetek folytatásaként ezt a kötetet, mely 10 íven nyolc nagyobb és 16 rövidebb temetési beszédet és imát tartalmaz. Ismertetéséről minél hamarább gondoskodunk. Ajánlására nézve azonban teljesen elég csak a szerzőt megnevezni. A mű bolti ára 1 frt 40 kr. Kapható Kókai Lajosnál, a kiadó I tulajdonosnál. * A „Gyakorlati Bibliamagyarázatok" szerkesztője Garzó társunk, felhívja azon régi előfizetőit, kik csak az első két évben járatták folyóiratát, hogy ha hajlandók volnának az 1882, illetőleg második évi folyamtól megválni, e folyamot a kiadóhivatal, vagy készpénzért, vagy cserébe, más évi folyamokért, a melyekben bevégzett magyarázatok vannak, beváltani hajlandó volna. Miután pedig több példányra volna szükség, kéretnek mind azon lelkésztársak, kik az eladásra vagy cserére hajlandók, mihamarább értesítni nevezett szerkesztőt. *) * Gyászhir. Alig temette el a békésbánáti ev. ref. egyházmegye, lelkészi kara nestorát, néh. Ecsedi János gyulavári-i volt lelkészt, midőn (február 4-én) követte a másik öreg, Thúry Dániel mezőberényi lelkész is öreg barátját. A boldogult 77 évet élt s ebből 48 évet töltött el a nevezett gyülekezetben, hol utolsó évei szenvedés teljes eszrendők valanak, a politikai szélsőségekre hanyatlott nép kesergetései, és az unitarismus betolakodása miatt, mely letekfogdosás házalása — mint írják nekünk — azokat a napokat sem kímélte, midőn az évek, a küzdi lünk és szenvedé-ek teihei alatt megtört agg hlkesz ravatalán fküdt. És ha azt is figyelembe vesszük, mint tudósítónk irja, hogy a hódmezővásárhelyi unitárius segédpap volt a házalók feje s még ehhez, hogy a temetési szertartáson is, nem ott, hol az intell'gens osztály helyezki d, tt el, hanem a karzat zugáb >n húzta meg magát, legott készen vagyunk a biralattal, mely mondás nélkül is hangosan kiált. A gyászszertartást a háznál Garzó Gyula, gyomai lelkész, a templomban Szabó János békésbánáti esperes, a temetőben pedig a testvérfelekezetek nevében, mezőberényi ev. lelkész Jeszenky Károly végezték. A boldogult sok évig volt rendes s betegsége óta tiszteletbeli tanácsbíró. Áldás emlékére ! A Károli-emlékre és alapra szerkesztőségünknél adakoztak. I-ső közlés : Szőts Farkas szerkesztő 5 frt (2 az emlékre, 3 az alapra), Szilassy Aladár és neje Vizsolyi Mária urnő 10 frt (5 az emlékre, 5 az alapra), Keck Zsigmond banovecej miss. leik. 1 frt (50 kr az emh, 50 kr az al.) Vagner Samu varsádi ev. lelkész az emlékre 1 frt, Lutár Sándor gárdonyi ref. s. leik. gyűjtése az emlékre 2 frt 50 kr. (Ebhez járultak: Farkasdy Margit 50 kr, N. N. 10 kr, özv. Gaal Lajosné 30 kr, Kaszap Dénes 10 kr, Balogh Sándor 30 kr, N. N. 10 kr, Kónya Lajos 10 kr és Bóné József 1 frt.) Az első közlés összege : 19 frt50 kr. Szerk. * Szerkesztői üzenetek. Al. J. urnák Cz—e. A Cseh-Szombati felett tartott «Orátió»-ért köszönet; az érdekelt orvos pár nap múlva visszatér szabadságából s az ügyet elintézzük. — A7

. S. urnák A. A nekrolog is, az örömünnep is egy kicsit várni kénytelen, míg kissé szabadul a tér. — A. K. urnák T. V. A lelkes felhívás a jövő számban. — B. J. urnák Z—a. Ha lehet, már a legközelebbibej). — K. J. urnák Cs.—b. Köszönet, nem sokára. — G. Gy. urnák Gy—a. A másik is lehető legközelebb. Az értesítés későn érkezett. *) Tisztelettel felkéretnek a többi egyházi lapok nt, szerkesztői e sorok átvételére.