Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-17 / 11. szám
az esketési anyakönyv «Észrevételi» rovatába is bejegyezzük s ez tökéletesen elég biztosíték arra nézve, hogy netaláni kérdőre vonatás esetében — mi ha helyesen jártunk el talán nem is fordulhat elő — teljes mértékben fedezve legyünk s ne gördüljön meg még a hajunk szála sem. Garzó Gyula. KÜLFÖLD. Gondolatok az^Evangyéliomi szövetségiről. Német prot. testvéreinknél Beyschlag, Nippold, Fricke, Lipsius, Riehm és sok más jeles tanár s lelkész által megindított „Bundí l alakult, mely nagy fontosságú szövetkezet célja a vezérférfiak által kibocsátott felhívás szerint kettős, u. m. egyfelől a romanismus növekedő hatalmával szemben minden téren megvédeni az evangy. érdekeket, azok megtámadtatása ellen szóval és Írásban sikra szállani, másfelől pedig a korszellem közönyössége és anyagias iránya ellen óvni s erősíteni az evangy. prot. köztudatot. A mi az cEvangyéliomi szövetség»-nek jellegét és feladatát illeti, mindenekelőtt hangsúlyozzuk, hogy azon belül a különféle német egyházi irányok speciális jellegök megóvása mellett közösen munkálkodhatnak s a fódolgokban egyesülhetnek, a mi élesen protestál azon római felfogás ellen, mintha a protestantismus az egység helyett a benső feloszlásnak jellegét tüntetné föl. A mennyire e Szövetség történetét s üdvös mozgalmát ismerjük, úgy annak terjedésére a frankfurti s a duiiburgi egyetemes közgyűlés jótékonyan hatott. A szövetség a külső római s benső orthodox prot. részről jövő szeretetlen megtámadtatások dacára ma már 60 ezer tagot számlál, s kiadványai között nem egy jeles tudósnak vagy egyházi férfiúnak hatalmas prot. irányú és szellemű «röpiratával» találkozunk. A Szövetség keletkezése és története nagyon sokban hasonlít a mi írod. Társaságunk történetéhez, s mint amott, úgy nálunk is nem annyira a hatalmas Róma, mint inkább saját embereink okoztak s okoznak lépten nyomon nehézséget. Régi hibája a merev felekezeti öntudatának a türelmetlenség, a szellemi szabadság elvének megsértése, s ez rontja meg közös szellemi fegyverünket, drágán megváltott közös kincsünket s elvi hibája azon merev felekezeti álláspontnak, hogy a dogmatikai formulákat azonosítja az evangy. keresztyénséggel, a vallást a theologiával, mely alapon természetesen a széthúzó s elkülönítő érdekeket keresi, és sohasem az egyesítő kapcsokat. Az «Evangy. szövetség)) kezdettől fogva a német protestantismus egyetemes jellegével lépett föl. Nem pártvállalat, hanem az egyetemes német protestantismusnak közös vállalata, annak egységes mozgósítása mindaz ellen, a mi a protestantismus létérdekeit fenyegeti. Mint ilyen elismeri tehát az egyes prot. egyházfelekezeteknek s azokon belül az egyes egyházi irányoknak sajátos jogosultságát, s korántsem akarja a lutheri vagy ref. jelleget törülni, vagy pláne a felekezeti ellentéteket elsimítani. S ez helyes is, mert a katholikus Döllinger is elismeri, hogy istenországa szent ügyére nézve nem hátrányos, de sőt előnyös az egyetemes keresztyénségnek több felekezetre való szakadása. A fődolog csak az, hogy ismerjük el egymást keresztyéneknek s szeretetteljes tisztelettel s méltányossággal egymás iránt haladjunk a felekezetünk által megalapított történeti úton a közös cél felé. Különben is a nyilt igaz és tisztességes pártküzdelemmel csak nyer az evangy. igazság, s abban mintegy megacélozódik. Az elvek harca mindig az egyházak életrevalóságának a jele, míg a megállapodás, a kész, sokszor kényelmes igazsággal való kérkedés e téren is halált jelent. Áz «Evangy szövetség)) nem dogmatikai társulat, nemis a felekezeti súrlódásoknak szülőhelye, sőt inkább a lényeges dolgokban való együttes működést hangsúlyozza. Kiemeli a személyes hitbeli meggyőződés prot. | sarkalatos alapelvét, s azt, hogy az egyházi hitvallás a szabad hittani fejlődést megakadályozó, merev, élettelen formulává ne legyen, mi mellett az igazság keresésében az evangy. kéresztyénségnek a modtrn műveltség vívmányaival való kibékítésére, a theologáinak a többi tudományokkal való kiegyenlítésére törekszik, a mint különben is az Írásban való szabad vizsgálódás joga és kötelessége az evangy. protestantismus lényegében rejlik. Támadóinak tévedése azoknak egyoldalúságában foglaltatik, mert náluk sokszor a mellékérdekek a lényeges dolgok helyére lépnek, a jotta-féle vérrel áztatott dogmatikai formula pedig a józan egészséges hittani fejlődés helyére, a mi ! aztán a felekezeti túlbuzgóságot s a türelmetlen igaz hitűséget eredményezi. Á miért is türelmetlen római álláspontnak deklaráljuk azt, ha valamely prot. felekezet vagy pláne egyházi irány a másik testvérnek jogosultságát el nem ismeri, s határozottan az ev. protestántisraus történeti múltjának, lényegének, nagyszerű hivatásának félreismerése az, a midőn azt egy szűkebb felekezeti alakba, vagy pláne valamely egyházi iránynak kényszeröltözetébe szorítjuk ! A szerzett tapasztalatok úgy az Evangy. Szövetségre, mint a vele rokon Prot. írod. Társaságra egyaránt tanulságosak, s szeretném, ha utóbbinál oly kedvező eredménynyel volnának, mint a Szövetségnél. A szövetség küzdelme Róma s némely prot. körök ellen csak javára szolgált, létszámát megkétszerezte, s úgy szokott az lenni minden társulatnál, mely öntudatos elvekért küzd a szellem fegyvereivel. Hiszen ismerjük a közös célt vagy egyesülést támadó, bontó szeliemeket / régiek azok, mint a történelem, de időnként új meg új alakban lépnek föl. Az ilyen leviták vagy Erasmusok nehéznek találják a samaritánusok munkáját; félrevonulnak tehát, s az autonomia vagy a prot. orthodoxia jelszavai alá rejtőznek. Könnyebb az igazságra hivatkozni, mint azt keresni, könnyebb a hitvallást idézni, mint tanulmányozni, átélni, és átérteni; könnyebb valakit vádolni, mint igazolni, mi mellett akad a leviták között olya?i is, ki jobb meggyőződése ellenére meghajlik a hatalmasok előtt, vakon támadva s vádolva azt, kit nem ismer, mert hát úgy kívánják az érdekek, ilyenkor meglehet alkudni az igazsággal! Valóban ilyenekről mondaná az Úr, s egyházának szerény reformátora Luther: «Nem ismerlek titeket, távozzatok el én tőlem !» Az «Evangy. Szövetség)) erős tanúság reánk nézve; bár csak tanulnánk belőle a mi írod. Társaságunk érdekeinek fejlesztése művében ! Bárcsak megértenők a kor szavát, hogy a protestantismus vallási és tudományos elv, a vallásos és gondolkozó tudat autonómiájának elve, a melynek felekezeti ágai kölcsönösen egymásra vannak utalva ! Ha valamikor, úgy főleg ma érvényesül Calixtusnak a protestantismus 4 százados története által gazdagon beigazolt amaz evangyeliomi értelmű szózata: a szükségesekben legyen egység, a kétesekben szabadság, mindenekben pedig szeretet! Dr. Szlávik Mátyás, evang. theologiai tanár Eperjesen.
