Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-17 / 11. szám

t. i. azt fejtegeti, hogy Krisztust az ő tudományából lehet megismerni; de miután a textus cselekedetekről szól, ezekre is ki kell térnie, hát ezekről is megemlékezik egy füst alatt a tudománynyal. A II. részben pedig még inkább elárulja, hogy milyen felületesen szemléli a dolgokat, mert csak a legközönségesebb ember által is észrevehető tényekre vívmányokra utal, mikor a keresztyénség mai életében akarja felmutatni, hogy Jézus csakugyan a Krisztus volt. (164. 1.) Ilyen beszéd után igazán csak üres frázis, midőn mondja : hogy «nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok a jézus nevéért.» Jóval sikerültebb a XXVI. beszéd népszerűségével és közvetlenségével. Csak annyit kívánok rá megjegyezni, hogy János apostol nem önkényt ment Pathmos szigetére, hanem Domitián császár által száműzetett oda (167. 1.) A XXVII-nek főleg II. része és a befejezése szép. A XXVIII-nak bevezetése igen jó; 2-ik része ugyan nincs a textus tartalmában ; azonban dacára ennek, önmagában véve e rész mégis a jobbik, alapos tárgyalásával. Sok vallásos melegség és buzgóság jellemzi a XXIX-et. Végül a XXX-ban a képes beszédű textusból a főtétel helyesen van kivonva. Az I. rész is még természetes folytatása a képnek; de a II. már nem az, mert a tűz nem teremt új alapot, «melyen az emberiség élete biztosan nyugszik és célja felé közeleg)) (193. 1.). Az egész különben egy nagyon közönséges, elcsépelt thémáju karácsonyi beszéd; azonban bizonyos kerekdedséget még sem tagadhatunk meg tőle. Az egész kötet hű képe közönségünk vallásos és egyházi életének. A közönség sem szeret foglalkozni a nagy, fontos vallást kérdésekkel; csak a felületen marad. Csak szájával közelget az Úrhoz és csak «ajakainak tulkaival)) áldozik neki. Confessionalis iránya színtelen. A gyakorlati morál körében mozog inkább és a vallást legfeljebb csak mint a morálnak tekintélyt adó erőt ismeri el. Azonban a prófétáknak nem szabad ilyen «széllé» lenniök; hanem nagy, komoly és magasztos, most mélyen járó, majd meg fennszárnyaló gondolatokkal és érzésekkel terheseknek, hogy gyomláljanak, rontsanak, veszessenek, törjenek, építsenek és plántáljanak; hogy lehessenek «erős várossá, vasoszloppá és ércbástyává a föld népe ellen» és hogy legyenek az Úr szíve szerint való pásztorok, kik legeltetik a népet tudománynyal és értelemmel! Istennek Lelke 1 tégy bennünket mindnyájunkat ilyen pásztorokká ! Kenessey Béla. BELFÖLD. Néhány szó az egyházmegyei gyűlésekről. Evek óta kísérem figyelemmel egyházmegyénk tanácskozásait s megvallom irántok való érdeklődésemet nem hogy növekedni, de fogyni, hűlni érzem. És azt hiszem, nem egyedül vagyok. Ha gyülésünk ugy papi, mint világi tagjait vizsgálom, ugy találom, hogy arcukon a kicsinylés, sokszor megvetés, a legjobb esetben az unalom gúnyos vagy lefeszült vonása ül, s minél régibb tagja valaki az egyházmegyei közgyűlésnek, arcán e vonások egyike vagy másika annál élesebb metszésben található. Ezek mind mind hűlni érzik egyházmegyénk iránti vonzalmok melegét. Ennek okának kell lenni. Mi lehet az ? Első és legfőbb oka kétségen kívül az, hogy gyűléseink tárgyalása nem politika; másik az, hogy az érdeklődést anyagi érdek ritkán sarkanyuzza. De, hitem szerint, fontos oka az is, hogy mikor a tanács-terem küszöbét átlépjük, az esperesen — és talán a gondnokon — kivűl, senki sem tudja, miről lesz itt szó, jó szerencse, ha valaki a tárgyak cimeit ismeri. 5 miután nem ismerős a tárgyakkal, bizony senki sem mondhatja, hogy agya eszméktől terhes, hogy egyik vagy másik tárgyat valami nagy érdeklődéssel várná, vagy, hogy egyáltalában valami céllal lépné át a küszöböt, melyet elérni akar. Az egész gyűlés másolata lesz a tavalyinak. Két vagy három tag minden egyes kérdésben meghozza a határozatot, a beszélő képességgel — sokszor nem eszmével is — megáldott tagok extemporizálni fognak, a nehezebb nyelvűek hallgatni, a tartózkodóbb természetűek sugdosni vagy kérdezősködni, a legtöbb járkál ki s be, ismerkedik, vagy a mellék-teremben beszélget, vagy épen újságot olvas. Igazán szeretném tudni, hogy a többi egyházmegyei közgyűlés nem ikertestvére-e a mienknek ? Im ez a felületesség, ez a közöny hangol le sok egyházmegyei tagot s a nép előtt közgyűlésünk tekintélye ez által hanyatlik alá. Sok ember nem óhajt butának látszani, azért mert nem szeret egy hallásra véleményt mondani, sok szűrös képviselő nevezi otthon semmit érőnek azt a gyűlést, melyben csak két, három ember hangját hallja szüntelen. E bajt megorvosolni, volna nemes föladata minden esperesnek. Miképen ? Felelet: a tanácskozás tárgyainak szabatos ismertetése által. Mi történik e tekintetben most ? Az, hogy az esperes felolvassa a maga 5 vagy 6 ívre terjedő jelentését, hogy hatásosabb legyen, egyfolytában. S miután annyit egy hallásra, senki sem tud észben tartani, az egész jelentés nagy elismerések között jegyzőkönyvbe vétetik, némely dolgokra, miket az esperes a gyűlésnek eszébe juttat, határozat hozatik, a melyeken az esperes át akar siklani, azok szépen feledésbe mennek. Jön a pénzügyi bizottság jelentése. Ez rendesen a gyűlés előtti napon készül egy vagy két tag, egy jegyző és a pénztárnok jelenlétében, tehát tárgyait circa 4 vagy 5 tag ismeri. Szerkesztve pedig úgy van, hogy miután a pénztárak állapotáról beszámolt, a múltra vagy pedjg a jövőre szükséges határozati javaslatokat adja elő. És bátran ki merem mondani, hogy minden dolgaink közt, ez megy legjobban és leggyorsabban. Most feláll a tanügyi bizottság előadója. Felolvas, ismét egyfolytában, egy 2 vagy 3 íves jelentést, melyet előző nap már felolvasott 2 vagy 3 galléron fogott gyűlési tag előtt. Még ez csak megjárja. A jelentéshez kapcsolt indítványokat mindenki megérti s az egész jelentést 2 vagy 3 gyűlési tag legalabb kétszer hallotta s így a gyűlés némi tájékozottság mellett hozván a maga határozatát, van idő és mód nyújtva arra, hogy a gondolkodni szerető ember a jelentés által felvetett tárgyak felől véleményt formáljon. De már arra, hogy a számvevőszék előadója által felolvasott adatokat valaki megbírta volna jegyezni, hogy egyházaink bölcs vagy terv nélküli gazdálkodásáról a gyűlés valaha — ott helyben — meggyőződött volna, hogy magának a számvevőszéknek működését a gyűlés ismerte volna : én sohasem tapasztaltam. Szerencse, hogy derék, okos és lelkiismeretes emberek a tagjai, kik jó munkát végezni tudnak is, akarnak is. A gyűlés többi tárgyait előadja az esperes. Elmondja, hogv ez és ez történt, itt és itt s beadatott ez s a